Iob 7

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 La cavalleria è vita dell' uomo sopra la terra; e sì come lo dì del mercenaio, così li dì suoi sono.	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Come lo servo desidera l'ombra, e sì come lo mercenaio aspetta la fine del lavorio suo,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 così io ebbi li mesi vôti, e le fatichevoli notti annumerai a me.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Se io dormiroe, dirò: quando mi leveroe? E una altra volta aspetteroe lo vespro, e riempirommi di dolori insino alle tenebre.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Vestita è la carne mia di puzza, e di bruttura di polvere; la cutica mia è secca, e contratta.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 E li di miei più velocemente trapassano, che dal tessente la tela sia tagliata; e consumati sono senza alcuna (altra) speranza.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Ricorditi che vento è la vita mia; e non itornerà l'occhio mio, ch' elli vegga le buone cose.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 E non riguarderà me lo vedere dell' uomo; gli occhii tuoi in me, e non starò su.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Si come sarà consumata la nuvola, e trapassata; così colui che scenderà di sotto non salirà.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 Nè più oltre tornerà nella casa sua, nè conoscerà più oltre il luogo suo lui.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Per la quale cagione non perdoneroe alla bocca mia; favelleroe nella tribulazione del spirito mio, e confabulerò con l' amaritudine dell' anima mia.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 E sono io mare e balena, perciò che tu hai intorniato me di prigione?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Se dirò consolerà me lo letto mio, e sarò levato, e parlerò meco nel mio letto,	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 spaventerai me in sogni, e per visioni con ispaventamento mi scuoterai.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Per la quale cagione hae eletto la uccisione l'anima mia, e le ossa mie la morte.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Dispera'mi; già mai non viverò più oltre; perdona a me, Signore; certo nulla sono li dì miei.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Che cosa è l'uomo, perciò che tu fai grande lui? ovvero perchè poni appo lui lo cuore tuo?	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 Tu visiti lui nel fare del dì, e sùbito provi lui.	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Perchè non perdoni a me, e non lasci me, che io inghiotti la saliva mia?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Io hoe peccato; che faroe io a te, o guardiano delli uomini? Perchè hai tu posto me contrario a te, e fatto son a me medesimo grave?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Perchè non togli lo peccato mio, e perchè non porti via la iniquitade mia? Ecco ora nella polvere dormirò; e se la mattina addomanderai me, non mi leveroe, (io anzi starò fermo nella bruttura mia con dolore).	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«