Psalmi 109

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. David. Psalmus. Deus laudis meae, ne tacueris,	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,
2 quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt adversum me lingua dolosa	2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,
3 et sermonibus odii circumdederunt me et expugnaverunt me gratis.	3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.
4 Pro dilectione mea adversabantur mihi; ego autem orabam.	4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.
5 Et posuerunt adversum me mala pro bonis et odium pro dilectione mea.	5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.
6 Constitue super eum peccatorem, et adversarius stet a dextris eius.	6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.
7 Cum iudicatur, exeat condemnatus, et oratio eius fiat in peccatum.	7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.
8 Fiant dies eius pauci, et ministerium eius accipiat alter.	8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.
9 Fiant filii eius orphani, et uxor eius vidua.	9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.
10 Instabiles vagentur filii eius et mendicent et eiciantur de ruinis suis. -	10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.
11 Scrutetur fenerator omnem substantiam eius, et diripiant alieni labores eius.	11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
12 Non sit qui praebeat illi misericordiam, nec sit qui misereatur pupillis eius.	12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
13 Fiant nati eius in interitum, in generatione una deleatur nomen eorum.	13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
14 In memoriam redeat iniquitas patrum eius in conspectu Domini, et peccatum matris eius non deleatur.	14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.
15 Fiant contra Dominum semper, et disperdat de terra memoriam eorum.	15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
16 Pro eo quod non est recordatus facere misericordiam et persecutus est hominem inopem et mendicum et compunctum corde, ut mortificaret.	16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Et dilexit maledictionem: et veniat ei; et noluit benedictionem: et elongetur ab eo.	17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
18 Et induit maledictionem sicut vestimentum: et intret sicut aqua in interiora eius, et sicut oleum in ossa eius.	18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!
19 Fiat ei sicut indumentum, quo operitur, et sicut zona, qua semper praecingitur.	19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.
20 Haec retributio eorum, qui adversantur mihi apud Dominum, et qui loquuntur mala adversus animam meam.	20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
21 Et tu, Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum, quia suavis est misericordia tua; libera me,	21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
22 quia egenus et pauper ego sum, et cor meum vulneratum est intra me.	22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.
23 Sicut umbra, cum declinat, pertransii, excussus sum sicut locustae.	23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
24 Genua mea infirmata sunt ieiunio, et caro mea contabuit absque oleo.	24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.
25 Et ego factus sum opprobrium illis: viderunt me et moverunt capita sua.	25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.
26 Adiuva me, Domine Deus meus, salvum me fac secundum misericordiam tuam.	26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!
27 Et sciant quia manus tua haec: tu, Domine, hoc fecisti.	27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.
28 Maledicant illi, et tu benedicas; qui insurgunt in me, confundantur, servus autem tuus laetabitur.	28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.
29 Induantur, qui detrahunt mihi, pudore et operiantur sicut diploide confusione sua.	29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.
30 Confitebor Domino nimis in ore meo et in medio multorum laudabo eum,	30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,
31 quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a iudicantibus animam eius.	31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.