Jób könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!	1 Chama, pois, (algum defensor), se é que há alguém que te responda. Para qual dos santos te voltaras?
2 Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.	2 Verdadeiramente a ira mata o insensato, e a inveja mata o louco.
3 Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.	3 Eu vi o (pecador) insensato com profundas raízes, mas, sìbitamente, foi destruída a sua morada.
4 Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.	4 Longe estão os seus filhos da salvação (ou felicidade), são pisados à porta (da cidade), e não há quem os livre.
5 Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.	5 A sua messe devora-a o faminto, salta sobre os espinhos para a arrebatar, e os sequiosos bebem as suas riquezas.
6 Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;	6 A desgraça não nasce do pó, e a dor não brota da terra.
7 az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.	7 O homem nasceu para sofrer, como os filhos da chama (faúlhas) paravoar.
8 Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,	8 Por mim, rogarei ao Senhor, dirigirei a minha oração a Deus,
9 aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;	9 que faz coisas grandes e impenetráveis maravilhas incontáveis,
10 aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,	10 que derrama a chuva sobre a face da terra, e tudo rega com as águas;
11 hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;	11 que exalta os humildes, e aos tristes alenta com prosperidades;
12 aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;	12 que dissipa os pensamentos dos malignos, para que as suas mãos não possam acabar o que tinham começado;
13 aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:	13 que apanha os astutos na sua própria astúcia, e que dissipa o desígnio dos maus.
14 fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;	14 De dia se encontram em trevas, e ao meio-dia andam às apalpadelas como de noite.
15 aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;	15 Ele salva o desvalido da espada da sua boca, e o pobre da mão do (homem) poderoso.
16 így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.	16 Volta a esperança ao indigente, e a iniquidade fecha a sua boca.
17 Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!	17 Bem-aventurado o homem a quem Deus corrige. Não desprezes, pois, a correção do Omnipotente,
18 Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver – de keze gyógyít is.	18 porque ele fere e sara; dá o golpe e as suas mãos curam.
19 Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.	19 Seis... à sétima... Gradação usada para indicar um grande número.
20 Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.	20 Seis vezes te livrará da angústia, e à sétima o mal não te tocará.
21 Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;	21 No tempo da fome ele te salvará da morte, e no tempo da guerra do poder da espada.
22 nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,	22 Estarás a coberto do açoute da (má) língua. e não temerás a calamidade quando chegar.
23 mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.	23 Da desolação e da fome te rirás, e não temerás as feras da terra.
24 Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.	24 Até farás aliança com as pedras dos campos, e as feras da terra te serão pacificas.
25 Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.	25 Verás reinar a paz na tua casa, e, visitando as tuas terras, nada te verás faltar.
26 Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.	26 Verás também multiplicar-se a tua descendência, crescer a tua posteridade como a erva dos campos.
27 Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!«	27 Entrarás, na maturidade, no sepulcro, como um feixe de trigo colhido a seu tempo.
	28 Olha que assim é isto que nós observámos; escuta-o e tira dele proveito.