Salmi 22

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Davide, dato al capo de’ Musici, sopra Aielet-hassahar DIO mio, Dio mio, perchè mi hai lasciato? Perchè stai lontano dalla mia salute, e dalle parole del mio ruggire?	1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.
2 O Dio mio, io grido di giorno, e tu non rispondi; Di notte ancora, e non ho posa alcuna.	2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.
3 E pur tu sei il Santo, Il Permanente, le lodi d’Israele.	3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.
4 I nostri padri si son confidati in te; Si son confidati in te, e tu li hai liberati.	4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.
5 Gridarono a te, e furon liberati; In te si confidarono, e non furon confusi.	5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.
6 Ma io sono un verme, e non un uomo; Il vituperio degli uomini, e lo sprezzato fra il popolo.	6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.
7 Chiunque mi vede, si beffa di me, Mi stende il labbro, e scuote il capo;	7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.
8 Dicendo: Egli si rimette nel Signore; liberilo dunque; Riscuotalo, poichè egli lo gradisce.	8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:
9 Certo, tu sei quel che mi hai tratto fuor del seno; Tu mi hai affidato da che io era alle mammelle di mia madre.	9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«
10 Io fui gettato sopra te dalla matrice; Tu sei il mio Dio fin dal seno di mia madre	10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.
11 Non allontanarti da me; perciocchè l’angoscia è vicina, E non vi è alcuno che mi aiuti.	11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.
12 Grandi tori mi hanno circondato; Possenti tori di Basan mi hanno intorniato;	12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.
13 Hanno aperta la lor gola contro a me, Come un leone rapace e ruggente.	13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.
14 Io mi scolo come acqua, E tutte le mie ossa si scommettono; Il mio cuore è come cera, E si strugge nel mezzo delle mie interiora.	14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
15 Il mio vigore è asciutto come un testo, E la mia lingua è attaccata alla mia gola; Tu mi hai posto nella polvere della morte.	15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
16 Perciocchè cani mi hanno circondato; Uno stuolo di maligni mi ha intorniato; Essi mi hanno forate le mani ed i piedi.	16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.
17 Io posso contar tutte le mie ossa; Essi mi riguardano, e mi considerano.	17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,
18 Si spartiscono fra loro i miei vestimenti, E tranno la sorte sopra la mia vesta.	18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
19 Tu dunque, Signore, non allontanarti; Tu che sei la mia forza, affrettati a soccorrermi.	19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
20 Riscuoti l’anima mia dalla spada, L’unica mia dalla branca del cane.	20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!
21 Salvami dalla gola del leone, Ed esaudiscimi, liberandomi dalle corna de’ liocorni	21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!
22 Io racconterò il tuo Nome a’ miei fratelli; Io ti loderò in mezzo della raunanza.	22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!
23 Voi che temete il Signore, lodatelo; Glorificatelo voi, tutta la progenie di Giacobbe; E voi tutta la generazione d’Israele, abbiate timor di lui.	23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:
24 Perciocchè egli non ha sprezzata, nè disdegnata l’afflizione dell’afflitto; E non ha nascosta la sua faccia da lui; E quando ha gridato a lui, l’ha esaudito.	24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,
25 Da te io ho l’argomento della mia lode in grande raunanza; Io adempirò i miei voti in presenza di quelli che ti temono.	25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.
26 I mansueti mangeranno, e saranno saziati; Que’ che cercano il Signore lo loderanno; Il vostro cuore viverà in perpetuo.	26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.
27 Tutte le estremità della terra ne avranno memoria, E si convertiranno al Signore; E tutte le nazioni delle genti adoreranno nel suo cospetto.	27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«
28 Perciocchè al Signore appartiene il regno; Ed egli è quel che signoreggia sopra le genti.	28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.
29 Tutti i grassi della terra mangeranno ed adoreranno; Parimente tutti quelli che scendono nella polvere, E che non possono mantenersi in vita, s’inchineranno davanti a lui.	29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.
30 La lor posterità gli servirà; Ella sarà annoverata per generazione al Signore.	30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,
31 Essi verranno, ed annunzieranno la sua giustizia; Ed alla gente che ha da nascere ciò ch’egli avrà operato	31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,
	32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«