Lettera ai Colossesi - מכתב לקולוסים 16

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 וַיָּבֹא אֶל־דַּרְבִי וְאֶל־לוּסְטְרָא וְהִנֵּה־שָׁם תַּלְמִיד אֶחָד וּשְׁמוֹ טִימוֹתִיּוֹס וְהוּא בֶּן־אִשָּׁה יְהוּדִית מַאֲמֶנֶת וְאָבִיו יְוָנִי	1 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia.
2 וַיְהִי־לוֹ שֵׁם טוֹב בֵּין הָאַחִים אֲשֶׁר בְּלוּסְטְרָא וּבְאִיקָנְיוֹן	2 A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla.
3 בּוֹ בָּחַר פּוֹלוֹס אֲשֶׁר יֵצֵא אִתּוֹ וַיִּקַּח וַיָּמָל אֹתוֹ בַּעֲבוּר הַיְּהוּדִים אֲשֶׁר בַּמְּקוֹמוֹת הָהֵם כִּי כֻלָּם יָדְעוּ אֶת־אָבִיו כִּי יְוָנִי הוּא	3 Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt.
4 וַיְהִי בְּעָבְרָם בֶּעָרִים וַיִּמְסְרוּ לָהֶם לִשְׁמֹר אֶת־הַמִּצְווֹת אֲשֶׁר גָּזְרוּ הַשְּׁלִיחִים וְהַזְּקֵנִים אֲשֶׁר בִּירוּשָׁלָיִם	4 Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak.
5 וַתִּתְחַזַּקְנָה הַקְּהִלּוֹת בָּאֱמוּנָה וַיִּרֶב מִסְפָּרָן יוֹם יוֹם	5 Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra.
6 וַיַּעַבְרוּ בִפְרוּגְיָא וּבְאֶרֶץ גָּלַטְיָא כִּי מְנָעָם רוּחַ הַקֹּדֶשׁ מֵהַשְׁמִיעַ אֶת־הַדָּבָר בְּאַסְיָא	6 Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét.
7 וּכְבֹאָם אֶל־מוּסְיָא הוֹאִילוּ לָלֶכֶת אֶל־בִּיתוּנְיָא וְלֹא־הִנִּיחַ לָהֶם הָרוּחַ	7 Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket.
8 וַיַּחְלְפוּ מִמּוּסְיָא וַיֵּרְדוּ אֶל־טְרוֹאָס	8 Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba.
9 וְחָזוֹן נִרְאָה אֶל־פּוֹלוֹס בַּלָּיְלָה וְהִנֵּה־אִישׁ מוּקְדוֹן נִצָּב וְהוּא מְבַקֵּשׁ מִמֶּנּוּ לֵאמֹר עֲבֹר אֶל־מַקְדּוֹנְיָא וְעָזְרֵנוּ	9 Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!«
10 וְכִרְאֹתוֹ אֶת־הַמַּחֲזֶה מִיָּד בִּקַּשְׁנוּ לָלֶכֶת אֶל־מַקְדּוֹנְיָא בַּהֲבִינֵנוּ כִּי הָאֱלֹהִים קְרָאָנוּ שָׁמָּה לְבַשֵּׂר אֹתָם הַבְּשׂוֹרָה	10 Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
11 וַנֵּצֵא מִן־טְרוֹאַס וַנֵּרֶד בָּאֳנִיָּה וַנָּבֹא דֶּרֶךְ יְשָׁרָה אֶל־סַמּוֹתְרַקְיָא וּמִמָּחֳרָת אֶל־נַפּוֹלִיס	11 Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba,
12 וּמִשָּׁם אֶל־פִילִפִּי רֵאשִׁית עָרֵי הַפֶּלֶךְ שֶׁל־מַקְדּוֹנְיָא וְהִיא בַת־חוֹרִין וַנֵּשֶׁב בָּעִיר הַזֹּאת יָמִים אֲחָדִים	12 innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk.
13 וּבְיוֹם הַשַּׁבָּת יָצָאנוּ אֶל־מִחוּץ לָעִיר אֶל־יַד הַנָּהָר אֲשֶׁר־שָׁם מְקוֹם תְּפִלָּה כְּמִנְהָגָם וַנֵּשֶׁב וַנְּדַבֵּר אֶל־הַנָּשִׁים הַנִּקְהָלוֹת שָׁמָּה	13 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek.
14 וְאִשָּׁה יִרְאַת אֱלֹהִים וּשְׁמָהּ לוּדְיָא מֹכֶרֶת אַרְגָּמָן מֵעִיר תִּיאֲטִירָא שָׁמְעָה וַיִּפְתַּח יְהוָֹה אֶת־לִבָּהּ לְהַקְשִׁיב אֶל־דִּבְרֵי פוֹלוֹס	14 A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott.
15 וַתִּטָּבֵל הִיא וּבְנֵי בֵיתָהּ וַתְּבַקֵּשׁ מִמֶּנּוּ לֵאמֹר אִם־חֲשַׁבְתֶּם אֹתִי נֶאֱמָנָה לָאָדוֹן בֹּאוּ־נָא אֶל־בֵּיתִי וּשְׁבוּ־בוֹ וַתִּפְצַר בָּנוּ	15 Miután ő és háza népe megkeresztelkedett, így könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.« És erővel rá is vett minket.
16 וַיְהִי בְּלֶכְתֵּנוּ לִמְקוֹם הַתְּפִלָּה וַתִּפְגַּע־בָּנוּ שִׁפְחָה בַּעֲלַת אוֹב אֲשֶׁר עָשְׂתָה הוֹן־רַב לַאדֹנֶיהָ בִּקְסָמֶיהָ	16 Történt pedig, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott lánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak.
17 וַתֵּלֶךְ אַחֲרֵי פוֹלוֹס וְאַחֲרֵינוּ הָלוֹךְ וְקָרוֹא לֵאמֹר הָאֲנָשִׁים הָאֵלֶּה עַבְדֵי אֵל עֶלְיוֹן הֵמָּה הַמּוֹדִיעִים אֹתָנוּ אֹרַח הַיְשׁוּעָה	17 Ez nyomon követte Pált és minket, és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.«
18 וְכֵן עָשְׂתָה יָמִים רַבִּים וַיֵּרַע בְּעֵינֵי פוֹלוֹס הַדָּבָר הַזֶּה וַיִּפֶן וַיֹּאמֶר אֶל־הָרוּחַ אָנֹכִי מְצַוְּךָ בְּשֵׁם יֵשׁוּעַ הַמָּשִׁיחַ לָצֵאת מִמֶּנָּה וַיֵּצֵא בַּשָּׁעָה הַהִיא	18 Több napon át így tett. Pált bántotta ez, azért hátrafordult, és azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.« Ki is ment belőle abban az órában.
19 וַיִּרְאוּ אֲדֹנֶיהָ כִּי אָזְלָה תּוֹחֶלֶת בִּצְעָם וַיִּתְפְּשֹוּ אֶת־פּוֹלוֹס וְאֶת־סִילָא וַיִּסְחָבוּם אֶל־הָרְחוֹב לִפְנֵי זִקְנֵי הָעִיר	19 Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van a reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, és elvitték a piacra az elöljárókhoz.
20 וַיְבִיאוּם אֶל־הַשָּׂרִים וַיֹּאמְרוּ הָאֲנָשִׁים הָאֵלֶּה עֹכְרִים אֶת־עִירֵנוּ וְהֵם יְהוּדִים	20 A bírák elé állították őket, és így szóltak: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,
21 וּמוֹדִיעִים חֻקּוֹת אֲשֶׁר לֹא־נָכוֹן לָנוּ לְקַבְּלָם וְלַעֲשׂתָם כִּי רוֹמִיִּים אֲנַחְנוּ	21 és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.«
22 וַיָּקָם גַּם־הָעָם עֲלֵיהֶם וְהַשָּׂרִים קָרְעוּ אֶת־בִּגְדֵיהֶם מֵעֲלֵיהֶם וַיְצַוּוּ לְהַכּוֹתָם בַּשּׁוֹטִים	22 A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették őket.
23 וַיְהִי אַחֲרֵי הַכּוֹת אֹתָם מַכָּה רַבָּה וַיַּשְׁלִיכוּם בַּמִּשְׁמָר וַיְצַוּוּ אֶת־שׁוֹמֵר הָאֲסוּרִים לְשָׁמְרָם הֵיטֵב	23 Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket.
24 וְהוּא כַּאֲשֶׁר צֻוָּה כֵּן הִשְׁלִיכָם בַּחֲדַר הַמִּשְׁמָר הַפְּנִימִי וַיָּשֶׂם אֶת־רַגְלֵיהֶם בַּסָּד	24 Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta.
25 וַיְהִי כַּחֲצוֹת הַלַּיְלָה וַיִּתְפַּלְלוּ פּוֹלוֹס וְסִילָא וַיְזַמְּרוּ לֵאלֹהִים וְהָאֲסוּרִים מַקְשִׁיבִים אֲלֵיהֶם	25 Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.
26 וּפִתְאֹם הָיָה רַעַשׁ גָּדוֹל עַד־אֲשֶׁר זָעוּ מוֹסְדוֹת בֵּית הַכֶּלֶא וּכְרֶגַע נִפְתְּחוּ כָל־הַדְּלָתוֹת וּמוֹסְרוֹת כֻּלָּם נִתָּקוּ	26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak.
27 וְשׁוֹמֵר הָאֲסוּרִים נֵעוֹר מִשְּׁנָתוֹ וַיְהִי כִּרְאֹתוֹ אֶת־דַּלְתוֹת הַמִּשְׁמָר נִפְתָּחוֹת וַיִּשְׁלֹף חַרְבּוֹ וַיְבַקֵּשׁ לְאַבֵּד אֶת־עַצְמוֹ בְּחָשְׁבוֹ כִּי־בָרְחוּ הָאֲסוּרִים	27 Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek.
28 וַיִּקְרָא פוֹלוֹס בְּקוֹל גָּדוֹל לֵאמֹר אַל־תַּעַשׂ לְךָ מְאוּמָה רָע כִּי־פֹה אֲנַחְנוּ כֻּלָּנוּ	28 Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!«
29 וַיִּשְׁאַל נֵרוֹת וַיְדַלֵּג פְּנִימָה וְהוּא מַרְעִיד וַיִּפֹּל לְרַגְלֵי פוֹלוֹס וְסִילָא	29 Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához.
30 וַיּוֹצִיאֵם הַחוּצָה וַיֹּאמַר אֲדֹנַי מֶה־עָלַי לַעֲשׂוֹת לְמַעַן אִוָּשֵׁעַ	30 Azután kivezette őket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?«
31 וַיֹּאמְרוּ הַאֲמֵן בָּאָדוֹן יֵשׁוּעַ הַמָּשִׁיחַ וְתִוָּשֵׁעַ אַתָּה וּבֵיתֶךָ	31 Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.«
32 וַיַּגִּידוּ־לוֹ אֶת־דְּבַר יְהוָֹה וּלְכֹל אֲשֶׁר בְּבֵיתוֹ	32 Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak.
33 וַיִּקָּחֵם בַּלַּיְלָה בַּשָּׁעָה הַהִיא וַיִּרְחַץ אֶת־חַבּוּרוֹתֵיהֶם וַיְמַהֵר לְהִטָּבֵל הוּא וְכָל־אֲשֶׁר־לוֹ	33 Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan.
34 וַיַּעֲלֵם אֶל־בֵּיתוֹ וַיָּשֶׂם שֻׁלְחָן לִפְנֵיהֶם וַיָּגֶל עִם־כָּל־בֵּיתוֹ עַל־הֱיוֹתוֹ מַאֲמִין בֵּאלֹהִים	34 Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett háza népével együtt, hogy híve lett Istennek.
35 וּבִהְיוֹת הַבֹּקֶר שָׁלְחוּ הַשָּׂרִים אֶת־הַשּׁוֹטְרִים לֵאמֹר שַׁלַּח אֶת־הָאֲנָשִׁים הָהֵם	35 Miután megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: »Bocsásd el azokat az embereket!«
36 וַיַּגֵּד שֹׁמֵר הָאֲסוּרִים לְפוֹלוֹס אֶת־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה לֵאמֹר שָׁלְחוּ הַשָּׂרִים לִפְטֹר אֶתְכֶם וְעַתָּה צְאוּ וּלְכוּ בְשָׁלוֹם	36 A börtönőr pedig elvitte Pálnak az üzenetet: »A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket. Most tehát menjetek ki, és távozzatok békével!«
37 וַיֹּאמֶר פּוֹלוֹס אֲלֵיהֶם הַכֵּה הִכּוּנוּ נֶגֶד כָּל־הָעָם בְּלֹא־דִין וּמִשְׁפָּט וַאֲנַחְנוּ אֲנָשִׁים רוֹמִיִּים וַיַּשְׁלִיכוּ אֹתָנוּ בַּמִּשְׁמָר וְעַתָּה בַּסֵּתֶר יְגָרְשׁוּנוּ אַל־נָא כִּי אִם־יָבֹאוּ הֵמָּה וְיוֹצִיאוּנוּ	37 Pál azonban azt mondta neki: »Mielőtt elítéltek volna minket, nyilvánosan megvesszőztek és börtönbe vetettek, noha római polgárok vagyunk, s most titokban kiutasítanak? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!«
38 וַיַּגִּידוּ הַשּׁוֹטְרִים לַשָּׂרִים אֶת־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה וַיְהִי כְּשָׁמְעָם כִּי־רוֹמִיִּים הֵם וַיִּירָאוּ	38 A törvényszolgák pedig hírül vitték ezeket a szavakat a bíráknak. Azok megijedtek, amikor meghallották, hogy római polgárok.
39 וַיָּבֹאוּ וַיְחַלּוּ פְנֵיהֶם וַיּוֹצִיאוּם וַיִּשְׁאֲלוּ מֵהֶם לָצֵאת מִן־הָעִיר	39 Eljöttek tehát és megkövették, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból.
40 וַיֵּצְאוּ מִן־הַמִּשְׁמָר וַיָּבֹאוּ אֶל־בֵּית לוּדְיָא וַיִּרְאוּ אֶת־הָאַחִים וַיַּזְהִירוּם וַיֵּלְכוּ לְדַרְכָּם	40 Amikor kijöttek a börtönből, betértek Lídiához. Miután látták a testvéreket, és megvigasztalták őket, útra keltek.