Psalms 59

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Unto the end. For those who will be changed, with the inscription of a title, of David himself, for instruction:	1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
2 when he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal, and Joab turned back and struck Idumea, in the valley of the salt pits, twelve thousand men.	2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!
3 O God, you have rejected us, and you have ruined us. You became angry, and yet you have been merciful to us.	3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!
4 You have moved the earth, and you have disturbed it. Heal its breaches, for it has been moved.	4 Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.
5 You have revealed to your people difficulties. You have made us drink the wine of remorse.	5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;
6 You have given a warning sign to those who fear you, so that they may flee from before the face of the bow, so that your beloved may be delivered.	6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!
7 Save me with your right hand, and hear me.	7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.
8 God has spoken in his holy place: I will rejoice, and I will divide Shechem, and I will measure the steep valley of the tabernacles.	8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«
9 Gilead is mine, and Manasseh is mine. And Ephraim is the strength of my head. Judah is my king.	9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.
10 Moab is the cooking pot of my hope. Into Idumea, I will extend my shoe. To me, the foreigners have been made subject.	10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.
11 Who will lead me into the fortified city? Who will lead me all the way to Idumea?	11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.
12 Will not you, O God, who has rejected us? And will not you, O God, go out with our armies?	12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!
13 Grant us help from tribulation. For salvation from man is empty.	13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért
14 In God, we will act virtuously. And those who trouble us, he will lead to nothing.	14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!
	15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;
	16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.
	17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.
	18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!