ΙΩΒ - Giobbe - Job 24

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 δια τι δε κυριον ελαθον ωραι	1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
2 ασεβεις δε οριον υπερεβησαν ποιμνιον συν ποιμενι αρπασαντες	2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
3 υποζυγιον ορφανων απηγαγον και βουν χηρας ηνεχυρασαν	3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,
4 εξεκλιναν αδυνατους εξ οδου δικαιας ομοθυμαδον εκρυβησαν πραεις γης	4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5 απεβησαν δε ωσπερ ονοι εν αγρω υπερ εμου εξελθοντες την εαυτων πραξιν ηδυνθη αυτω αρτος εις νεωτερους	5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
6 αγρον προ ωρας ουκ αυτων οντα εθερισαν αδυνατοι δε αμπελωνας ασεβων αμισθι και ασιτι ηργασαντο	6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
7 γυμνους πολλους εκοιμισαν ανευ ιματιων αμφιασιν δε ψυχης αυτων αφειλαντο	7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.
8 απο ψεκαδων ορεων υγραινονται παρα το μη εχειν αυτους σκεπην πετραν περιεβαλοντο	8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
9 ηρπασαν ορφανον απο μαστου εκπεπτωκοτα δε εταπεινωσαν	9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.
10 γυμνους δε εκοιμισαν αδικως πεινωντων δε τον ψωμον αφειλαντο	10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,
11 εν στενοις αδικως ενηδρευσαν οδον δε δικαιαν ουκ ηδεισαν	11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
12 οι εκ πολεως και οικων ιδιων εξεβαλλοντο ψυχη δε νηπιων εστεναξεν μεγα αυτος δε δια τι τουτων επισκοπην ου πεποιηται	12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.
13 επι γης οντων αυτων και ουκ επεγνωσαν οδον δε δικαιοσυνης ουκ ηδεισαν ουδε ατραπους αυτης επορευθησαν	13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:
14 γνους δε αυτων τα εργα παρεδωκεν αυτους εις σκοτος και νυκτος εσται ως κλεπτης	14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.
15 και οφθαλμος μοιχου εφυλαξεν σκοτος λεγων ου προσνοησει με οφθαλμος και αποκρυβην προσωπου εθετο	15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’
16 διωρυξεν εν σκοτει οικιας ημερας εσφραγισαν εαυτους ουκ επεγνωσαν φως	16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
17 οτι ομοθυμαδον το πρωι αυτοις σκια θανατου οτι επιγνωσεται ταραχας σκιας θανατου	17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18 ελαφρος εστιν επι προσωπον υδατος καταραθειη η μερις αυτων επι γης	18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
19 αναφανειη δε τα φυτα αυτων επι γης ξηρα αγκαλιδα γαρ ορφανων ηρπασαν	19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.
20 ειτ' ανεμνησθη αυτου η αμαρτια ωσπερ δε ομιχλη δροσου αφανης εγενετο αποδοθειη δε αυτω α επραξεν συντριβειη δε πας αδικος ισα ξυλω ανιατω	20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
21 στειραν γαρ ουκ ευ εποιησεν και γυναιον ουκ ηλεησεν	21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.
22 θυμω δε κατεστρεψεν αδυνατους αναστας τοιγαρουν ου μη πιστευση κατα της εαυτου ζωης	22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.
23 μαλακισθεις μη ελπιζετω υγιασθηναι αλλα πεσειται νοσω	23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.
24 πολλους γαρ εκακωσεν το υψωμα αυτου εμαρανθη δε ωσπερ μολοχη εν καυματι η ωσπερ σταχυς απο καλαμης αυτοματος αποπεσων	24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’
25 ει δε μη τις εστιν ο φαμενος ψευδη με λεγειν και θησει εις ουδεν τα ρηματα μου	25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«