Luke 24

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Now upon the first day of the week, very early in the morning, they came unto the sepulchre, bringing the spices which they had prepared, and certain others with them.	1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2 And they found the stone rolled away from the sepulchre.	2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
3 And they entered in, and found not the body of the Lord Jesus.	3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 And it came to pass, as they were much perplexed thereabout, behold, two men stood by them in shining garments:	4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5 And as they were afraid, and bowed down their faces to the earth, they said unto them, Why seek ye the living among the dead?	5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?
6 He is not here, but is risen: remember how he spake unto you when he was yet in Galilee,	6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7 Saying, The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.	7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«
8 And they remembered his words,	8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9 And returned from the sepulchre, and told all these things unto the eleven, and to all the rest.	9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 It was Mary Magdalene, and Joanna, and Mary the mother of James, and other women that were with them, which told these things unto the apostles.	10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11 And their words seemed to them as idle tales, and they believed them not.	11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12 Then arose Peter, and ran unto the sepulchre; and stooping down, he beheld the linen clothes laid by themselves, and departed, wondering in himself at that which was come to pass.	12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13 And, behold, two of them went that same day to a village called Emmaus, which was from Jerusalem about threescore furlongs.	13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14 And they talked together of all these things which had happened.	14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 And it came to pass, that, while they communed together and reasoned, Jesus himself drew near, and went with them.	15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 But their eyes were holden that they should not know him.	16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17 And he said unto them, What manner of communications are these that ye have one to another, as ye walk, and are sad?	17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.
18 And the one of them, whose name was Cleopas, answering said unto him, Art thou only a stranger in Jerusalem, and hast not known the things which are come to pass therein these days?	18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19 And he said unto them, What things? And they said unto him, Concerning Jesus of Nazareth, which was a prophet mighty in deed and word before God and all the people:	19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20 And how the chief priests and our rulers delivered him to be condemned to death, and have crucified him.	20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21 But we trusted that it had been he which should have redeemed Israel: and beside all this, to day is the third day since these things were done.	21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 Yea, and certain women also of our company made us astonished, which were early at the sepulchre;	22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23 And when they found not his body, they came, saying, that they had also seen a vision of angels, which said that he was alive.	23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24 And certain of them which were with us went to the sepulchre, and found it even so as the women had said: but him they saw not.	24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«
25 Then he said unto them, O fools, and slow of heart to believe all that the prophets have spoken:	25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26 Ought not Christ to have suffered these things, and to enter into his glory?	26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«
27 And beginning at Moses and all the prophets, he expounded unto them in all the scriptures the things concerning himself.	27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28 And they drew nigh unto the village, whither they went: and he made as though he would have gone further.	28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 But they constrained him, saying, Abide with us: for it is toward evening, and the day is far spent. And he went in to tarry with them.	29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30 And it came to pass, as he sat at meat with them, he took bread, and blessed it, and brake, and gave to them.	30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31 And their eyes were opened, and they knew him; and he vanished out of their sight.	31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32 And they said one to another, Did not our heart burn within us, while he talked with us by the way, and while he opened to us the scriptures?	32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«
33 And they rose up the same hour, and returned to Jerusalem, and found the eleven gathered together, and them that were with them,	33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 Saying, The Lord is risen indeed, and hath appeared to Simon.	34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35 And they told what things were done in the way, and how he was known of them in breaking of bread.	35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36 And as they thus spake, Jesus himself stood in the midst of them, and saith unto them, Peace be unto you.	36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37 But they were terrified and affrighted, and supposed that they had seen a spirit.	37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38 And he said unto them, Why are ye troubled? and why do thoughts arise in your hearts?	38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39 Behold my hands and my feet, that it is I myself: handle me, and see; for a spirit hath not flesh and bones, as ye see me have.	39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40 And when he had thus spoken, he shewed them his hands and his feet.	40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 And while they yet believed not for joy, and wondered, he said unto them, Have ye here any meat?	41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42 And they gave him a piece of a broiled fish, and of an honeycomb.	42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 And he took it, and did eat before them.	43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44 And he said unto them, These are the words which I spake unto you, while I was yet with you, that all things must be fulfilled, which were written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.	44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45 Then opened he their understanding, that they might understand the scriptures,	45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 And said unto them, Thus it is written, and thus it behoved Christ to suffer, and to rise from the dead the third day:	46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47 And that repentance and remission of sins should be preached in his name among all nations, beginning at Jerusalem.	47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
48 And ye are witnesses of these things.	48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 And, behold, I send the promise of my Father upon you: but tarry ye in the city of Jerusalem, until ye be endued with power from on high.	49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
50 And he led them out as far as to Bethany, and he lifted up his hands, and blessed them.	50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 And it came to pass, while he blessed them, he was parted from them, and carried up into heaven.	51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
52 And they worshipped him, and returned to Jerusalem with great joy:	52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 And were continually in the temple, praising and blessing God. Amen.	53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.