Psalms 83

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Keep not thou silence, O God: hold not thy peace, and be not still, O God.	1 Ászáf éneke. Zsoltár.
2 For, lo, thine enemies make a tumult: and they that hate thee have lifted up the head.	2 Istenem ne maradj néma, ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem!
3 They have taken crafty counsel against thy people, and consulted against thy hidden ones.	3 Mert ellenségeid íme, háborognak, és gyűlölőid fölemelték fejüket.
4 They have said, Come, and let us cut them off from being a nation; that the name of Israel may be no more in remembrance.	4 Néped ellen álnok tervet szőnek, ármánykodnak szentjeid ellen.
5 For they have consulted together with one consent: they are confederate against thee:	5 Így szólnak: »Gyertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül, hogy ne is emlegessék többé Izrael nevét!«
6 The tabernacles of Edom, and the Ishmaelites; of Moab, and the Hagarenes;	6 Bizony, megegyeztek közös akarattal, egymással szövetségre léptek ellened:
7 Gebal, and Ammon, and Amalek; the Philistines with the inhabitants of Tyre;	7 Edom sátrai és az izmaeliták, Moáb és az agariták,
8 Assur also is joined with them: they have holpen the children of Lot. Selah.	8 Gebál, Ammon és Amalek, Filisztea Tírusz lakóival.
9 Do unto them as unto the Midianites; as to Sisera, as to Jabin, at the brook of Kison:	9 Asszúr is szövetkezett velük, segítői lettek Lót fiainak.
10 Which perished at Endor: they became as dung for the earth.	10 Tégy velük, mint Mádiánnal és Siserával, mint Jábinnal Kíson patakjánál,
11 Make their nobles like Oreb, and like Zeeb: yea, all their princes as Zebah, and as Zalmunna:	11 akik Endornál elvesztek, s hasonlókká lettek a föld sarához.
12 Who said, Let us take to ourselves the houses of God in possession.	12 Tégy fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel, mint Zebahhal és Calmunnával, minden fejedelmükkel,
13 O my God, make them like a wheel; as the stubble before the wind.	13 akik így szóltak: »Foglaljuk el örökségül Isten földjét!«
14 As the fire burneth a wood, and as the flame setteth the mountains on fire;	14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porfelhő, s amilyen a pelyva a szél előtt!
15 So persecute them with thy tempest, and make them afraid with thy storm.	15 Mint a tűz, amely megemészti az erdőt, és mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,
16 Fill their faces with shame; that they may seek thy name, O LORD.	16 úgy kergesd meg őket fergetegeddel, és rémítsd meg őket viharoddal.
17 Let them be confounded and troubled for ever; yea, let them be put to shame, and perish:	17 Töltsd el arcukat gyalázattal, hogy keressék, Uram, nevedet!
18 That men may know that thou, whose name alone is JEHOVAH, art the most high over all the earth.	18 Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre, zavarodjanak össze és pusztuljanak;
	19 Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged: te vagy az egyetlen Fölség az egész földön.