Wisdom 2

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 For they have said, reasoning with themselves, but not right: The time of our life is short and tedious, and in the end of a man there is no remedy, and no man hath been known to have returned from hell:	1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.
2 For we are born of nothing, and after this we shall be as if we had not been: for the breath in our nostrils is smoke: and speech a spark to move our heart,	2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:
3 Which being put out, our body shall be ashes, and our spirit shall be poured abroad as soft air, and our life shall pass away as the trace of a cloud, and shall be dispersed as a mist, which is driven away by the beams of the sun, and overpowered with the heat thereof:	3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.
4 And our name in time shall be forgotten, and no man shall have any remembrance of our works.	4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.
5 For our time is as the passing of a shadow, and there is no going back of our end: for it is fast sealed, and no man returneth.	5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.
6 Come therefore, and let us enjoy the good things that are present, and let us speedily use the creatures as in youth.	6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!
7 Let us fill ourselves with costly wine, and ointments: and let not the flower of the time pass by us.	7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!
8 Let us crown ourselves with roses, before they be withered: let no meadow escape our riot.	8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!
9 Let none of us go without his part in luxury: let us everywhere leave tokens of joy: for this is our portion, and this our lot.	9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!
10 Let us oppress the poor just man, and not spare the widow, nor honour the ancient grey hairs of the aged.	10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!
11 But let our strength be the law of justice: for that which is feeble, is found to be nothing worth.	11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!
12 Let us therefore lie in wait for the just, because he is not for our turn, and he is contrary to our doings, and upbraideth us with transgressions of the law, and divulgeth against us the sins of our way of life.	12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.
13 He boasteth that he hath the knowledge of God, and calleth himself the son of God.	13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.
14 He is become a censurer of our thoughts.	14 Nézeteinknek ő a vádlója,
15 He is grievous unto us, even to behold: for his life is not like other men's, and his ways are very different.	15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.
16 We are esteemed by him as triflers, and he abstaineth from our ways as from filthiness, and he preferreth the latter end of the just, and glorieth that he hath God for his father.	16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.
17 Let us see then if his words be true, and let us prove what shall happen to him, and we shall know what his end shall be.	17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!
18 For if he be the true son of God, he will defend him, and will deliver him from the hands of his enemies.	18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.
19 Let us examine him by outrages and tortures, that we may know his meekness and try his patience.	19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!
20 Let us condemn him to a most shameful death: for there shall be respect had unto him by his words.	20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«
21 These things they thought, and were deceived: for their own malice blinded them.	21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
22 And they knew not the secrets of God, nor hoped for the wages of justice, nor esteemed the honour of holy souls.	22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.
23 For God created man incorruptible, and to the image of his own likeness he made him.	23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,
24 But by the envy of the devil, death came into the world:	24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.
25 And they follow him that are of his side.