Salmos 39

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. De Yedutún. Salmo. De David.	1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Yo me decía: «Guardaré mis caminos, sin pecar con mi lengua, pondré un freno en mi boca, mientras esté ante mí el impío».	2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«
3 Enmudecí, quedé en silencio y calma: mas al ver su dicha se enconó mi tormento.	3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.
4 Dentro de mí mi corazón se acaloraba, de mi queja prendió el fuego, y mi lengua llegó a hablar:	4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.
5 «Hazme saber, Yahveh, mi fin, y cuál es la medida de mis días, para que sepa yo cuán frágil soy.	5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«
6 «Oh sí, de unos palmos hiciste mis días, mi existencia cual nada es ante ti; sólo un soplo, todo hombre que se yergue,	6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.
7 nada más una sombra el humano que pasa, sólo un soplo las riquezas que amontona, sin saber quién las recogerá».	7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.
8 Y ahora, Señor, ¿qué puedo yo esperar? En ti está mi esperanza.	8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.
9 De todas mis rebeldías líbrame, no me hagas la irrisión del insensato.	9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.
10 Me callo ya, no abro la boca, pues eres tú el que actúas.	10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.
11 Retira de mí tus golpes, bajo el azote de tu mano me anonado.	11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.
12 Reprendiendo sus yerros tú corriges al hombre, cual polilla corroes su anhelos. Un soplo sólo, todo hombre. Pausa.	12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!
13 «Escucha mi súplica, Yahveh, presta oído a mi grito, no te hagas sordo a mis lágrimas. Pues soy un forastero junto a ti, un huésped como todos mis padres.	13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.
14 ¡Retira tu mirada para que respire antes que me vaya y ya no exista más!	14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!