Premier livre de Samuel 14

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jonathan, le fils de Saül, dit au jeune homme qui portait ses armes: “Allons et passons vers le poste des Philistins qui est de l’autre côté.” Mais il ne dit rien à son père.	1 Történt aztán az egyik napon, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: »Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van.« Apjának azonban ezt nem mondta meg.
2 Or Saül siégeait à la frontière de Guibéa, sous le grenadier qui est près de l’aire, et avec lui se tenaient environ 600 hommes.	2 Saul ekkor Gibea szélén, a Magronnál levő gránátalmafa alatt tartózkodott, s vele volt mintegy hatszáz emberből álló népe is,
3 Ahiya, fils d’Ahitoub, frère d’Ikabod, fils de Pinhas, fils d’Héli, qui était prêtre de Yahvé à Silo, portait l’éphod. Personne dans la troupe ne remarqua que Jonathan était parti.	3 valamint az efódot viselő Ahiás, annak az Ahitóbnak a fia, aki Ikabódnak a fivére, a Hélitől, az Úr silói papjától származó Fineesznek pedig a fia volt. De a nép sem tudta, hova ment Jonatán.
4 De chaque côté du défilé que Jonathan cherchait à traverser pour atteindre le poste philistin, il y avait un rocher: l’un était le rocher de Bosès et l’autre s’appelait Senné.	4 A szorosok között pedig, amelyeken Jonatán át akart menni a filiszteusok előőrséhez, egy-egy meredek szikla volt mind a két oldalon, s mint valami fog, egy-egy kőszirt meredezett innen is, onnan is: az egyiknek Bószesz volt a neve, a másiknak Szene:
5 Le premier rocher se trouve au nord, en face de Mikmas, le second au sud face à Guéba.	5 az egyik szirt északon meredezett, Makmással szemben, a másik délen, Gibeával szemben.
6 Jonathan dit au jeune homme qui portait ses armes: “Allons et traversons vers le poste de ces incirconcis. Peut-être Yahvé fera-t-il quelque chose pour nous, car rien n’arrête Yahvé. Qu’on soit beaucoup ou très peu, il peut toujours délivrer.”	6 Jonatán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: »Gyere, menjünk át e körülmetéletlenek előőrséhez, hátha tesz értünk az Úr valamit, hiszen az Úrnak nem okoz nehézséget, hogy sok vagy kevés ember által szabadít-e meg.«
7 Le jeune homme répondit: “Fais à ton idée pour le mieux, je suis avec toi et tu décides.”	7 Azt mondta erre neki fegyverhordozója: »Tegyél egészen úgy, ahogy kedved tartja; menj, ahová szándékozol, s én veled leszek, ahol csak akarod.«
8 Jonathan lui dit: “Écoute, nous passerons vers ces hommes et nous nous montrerons à eux.	8 Azt mondta erre Jonatán: »Íme, átmegyünk azokhoz az emberekhez, megmutatjuk magunkat nekik,
9 S’ils nous disent: Arrêtez-vous, attendez que nous venions!, nous resterons sur place et nous ne monterons pas vers eux.	9 s ha ők így szólnak hozzánk: ‘Maradjatok ott, amíg odamegyünk hozzátok,’ akkor álljunk meg helyünkön, s ne menjünk fel hozzájuk.
10 Mais s’ils nous disent: Montez vers nous!, nous monterons. Ce sera le signe que Yahvé les a livrés entre nos mains.”	10 Ha azonban azt mondják: ‘Gyertek fel hozzánk,’ akkor menjünk fel, mert kezünkbe adta őket az Úr. Ez legyen a jel számunkra.«
11 Ils se montrèrent donc tous les deux au poste des Philistins. Ceux-ci pensèrent: “Voici des Hébreux qui sortent des trous où ils se cachaient.”	11 Meg is mutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének. Ekkor a filiszteusok azt mondták: »Íme, a héberek kijönnek a lyukakból, ahova rejtőztek.«
12 Les hommes du poste s’adressèrent à Jonathan et au jeune homme qui portait ses armes, ils leur dirent: “Montez vers nous, nous avons quelque chose à vous apprendre.” Jonathan dit à son compagnon: “Monte derrière moi, car Yahvé les a livrés entre les mains d’Israël.”	12 Majd szóltak az előőrs emberei Jonatánhoz és fegyverhordozójához és azt mondták: »Gyertek fel hozzánk, mutatunk nektek valamit.« Azt mondta erre Jonatán a fegyverhordozójának: »Menjünk fel, gyere utánam: mert az Úr Izrael kezébe adta őket.«
13 Jonathan monta en escaladant avec les mains et les pieds et son compagnon le suivit. Les Philistins tombaient devant Jonathan et son compagnon les achevait derrière lui.	13 Fel is ment Jonatán, négykézláb mászva, s utána a fegyverhordozója, s így ki Jonatán előtt hullott el, kit meg fegyverhordozója ölt meg, aki őt követte.
14 Jonathan et son compagnon firent là un premier massacre: une vingtaine d’hommes tombèrent sur un terrain qui mesurait à peine un arpent.	14 Ezt az első vereséget, amelyben Jonatán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölt meg, egy fél holdnyi földön szenvedték el, akkora területen, amennyit egy iga ökör egy nap alatt szokott megszántani.
15 La terreur se répandit dans le camp, dans la campagne et dans tout le peuple. Le poste et la troupe des guerriers furent saisis de peur eux aussi, la terre trembla, c’était comme une terreur venant de Dieu.	15 Erre óriási riadalom támadt a mezőn levő táborban, sőt a zsákmányolni kivonuló őrs egésze is megrémült. Zavar támadt a környéken, és szinte az Istentől származó csodálatos rémület következett be.
16 Les sentinelles de Saül qui étaient à Guibéa de Benjamin virent que le camp des Philistins se dispersait de tous côtés.	16 Ekkor odatekintettek Saul őrszemei, akik a Benjamin-Gibeában voltak, és íme, részben elhullott, részben szanaszét futkosó tömeget láttak.
17 Alors Saül dit à ceux qui étaient avec lui: “Passez en revue le peuple et voyez qui est parti de chez nous.” On passa le peuple en revue et il ne manquait que Jonathan et le jeune homme qui portait ses armes.	17 Azt mondta erre Saul a vele levő népnek: »Vizsgáljátok meg, nézzétek meg, hogy ki távozott közülünk!« Amikor megvizsgálták, kiderült, hogy Jonatán, s fegyverhordozója nincs ott.
18 Saül dit à Ahiya: “Apporte l’éphod.” C’était lui en effet qui portait l’éphod en présence d’Israël.	18 Azt mondta erre Saul Ahiásnak: »Hozd elő az Isten ládáját.« (Ott volt ugyanis akkor az Isten ládája Izrael fiainál.)
19 Mais pendant que Saül parlait au prêtre, la confusion allait en grandissant dans le camp des Philistins. Finalement Saül dit au prêtre: “Retire ta main.”	19 Amíg azonban Saul a pappal beszélt, nagy lárma keletkezett a filiszteusok táborában, amely mindinkább növekedett és hangosabb lett. Azt mondta tehát Saul a papnak: »Hagyd abba!«
20 Puis Saül et toutes les troupes se rassemblèrent et arrivèrent au lieu du combat. Il y avait là une énorme panique: ils tiraient leur épée les uns contre les autres.	20 Azzal Saul és az egész vele levő nép felkiáltott és elment a harctérre, s látta, hogy íme, azok egymás ellen fordították kardjukat, s nagyon nagy öldöklés folyik közöttük.
21 Les Hébreux qui s’étaient mis au service des Philistins et qui étaient montés avec eux au camp, se retournèrent pour se joindre aux Israélites qui étaient avec Saül et Jonathan.	21 Hozzá azok a héberek, akik eddig a filiszteusokkal tartottak, s azokkal a táborba felvonultak, megfordultak, és a Saullal és Jonatánnal levő izraelitákhoz szegődtek.
22 Tous les Israélites qui s’étaient cachés dans la montagne d’Éphraïm se lancèrent à leur tour à la poursuite des Philistins qui s’enfuyaient devant eux.	22 Amikor aztán azok az izraeliták, akik Efraim hegységében elrejtőztek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, ők is valamennyien övéikhez csatlakoztak a harcban. Így Saullal mintegy tízezer ember volt,
23 Ce jour-là Yahvé donna la victoire à Israël. La bataille s’étendit au-delà de Beth-Aven.	23 s az Úr megsegítette Izraelt azon a napon. A harc egészen Bétávenig terjedt.
24 Au moment où les Israélites étaient serrés de tous côtés, Saül avait déclaré solennellement devant tout le peuple: “Maudit soit celui qui mangera quelque chose avant le soir, avant que j’aie tiré vengeance de mes ennemis!” Et tout le peuple était resté à jeun.	24 Amikor aztán Izrael emberei csoportosulni kezdtek azon a napon, Saul megeskette a népet e szavakkal: »Átkozott legyen az az ember, aki estig eledelt vesz magához, amíg bosszút nem állok ellenségeimen.« Nem is vett magához az egész nép semmiféle eledelt.
25 Or on trouva du miel sur le terrain.	25 Sőt eljutott a föld egész népe egy erdőséghez, amelyben méz volt a föld színén
26 Le peuple entra dans la forêt et vit ce miel qui coulait. Nul d’entre eux ne porta la main à sa bouche, car le peuple se rappelait la malédiction prononcée par le roi.	26 és bement a nép az erdőségbe, s látta, hogy folyik a méz, de senki sem emelte kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.
27 Mais Jonathan n’avait pas entendu le serment de son père; il avança le bout de son bâton, le plongea dans le rayon de miel et le ramena à sa bouche: ses yeux s’éclaircirent.	27 Jonatán azonban nem hallotta, amikor apja megeskette a népet. Kinyújtotta tehát a kezében levő bot végét, belemártotta a lépesmézbe, a szájához emelte kezét, és felragyogott szeme.
28 Quelqu’un de l’armée lui dit: “Ton père a déclaré solennellement devant tout le peuple: Maudit soit celui qui mangera quelque chose aujourd’hui.”	28 Rászólt ekkor valaki a nép közül, és azt mondta: »Esküvel kötelezte apád a népet, mondván: ‘Átkozott legyen az az ember, aki ma eledelt vesz magához!’ A nép pedig nagyon kimerült.«
29 Jonathan répondit: “Mon père a fait bien du tort au pays; regardez donc comme mes yeux se sont éclaircis depuis que j’ai goûté un peu de miel.	29 Jonatán azt felelte: »Apám ezzel csak megzavarta az országot; magatok láttátok, hogy felragyogott a szemem, mivel ízleltem egy keveset a mézből!
30 Si aujourd’hui tout le peuple avait pris sur le butin de ses ennemis de quoi manger, la défaite des Philistins aurait sûrement été plus grande.”	30 Ha a nép evett volna ellenségeinek zsákmányából, amelyet talált, nemde sokkal nagyobb lett volna a filiszteusok veresége?«
31 Ce jour-là on écrasa les Philistins de Mikmas jusqu’à Ayyalon, mais le peuple était à bout de forces.	31 Mivel aznap a filiszteusokat Makmástól Ajjalonig verték, nagyon kimerült a nép.
32 Le peuple alors se jeta sur le butin, il prit du petit bétail, des bœufs, des veaux, les immola à même la terre et se mit à manger au-dessus du sang.	32 Nekiesett tehát a zsákmánynak, juhot, marhát, borjút vett, levágta a földön, s a vérrel együtt ette meg a húst a nép.
33 On avertit Saül: “Le peuple est en train de pécher contre Yahvé: les gens mangent la viande au-dessus du sang.” Saül s’écria: “Vous êtes tous des infidèles! Roulez ici une grande pierre.”	33 Hírül vitték és megmondták azonban Saulnak, hogy vétkezik a nép az Úr ellen, mert vérrel együtt eszi a húst. Erre ő így szólt: »Hitszegésbe estetek! Tüstént hengerítsetek hozzám egy nagy követ.«
34 Puis Saül ajouta: “Dispersez-vous au milieu du peuple et dites-leur que chacun amène ici son bœuf ou son mouton. Vous les immolerez et vous les mangerez, mais ne péchez pas contre Yahvé en mangeant la viande au-dessus du sang.” Chacun amena donc ce qu’il avait sous la main ce soir-là: ils firent l’immolation en ce lieu.	34 Aztán azt mondta Saul: »Széledjetek el a nép közé, s mondjátok meg nekik, hogy mindenki hozza ide hozzám a marháját s a kosát, s itt vágjátok le ezen a kövön, s úgy egyetek, hogy ne vétkezzetek az Úr ellen azáltal, hogy vérrel együtt eszitek a húst.« Oda is vitte aznap éjjel az egész nép közül mindenki a kezébe került marhát, s ott vágta le,
35 Saül y construisit un autel à Yahvé, ce fut le premier autel qu’il lui construisit.	35 Saul pedig oltárt épített az Úrnak. Ekkor épített először oltárt az Úrnak.
36 Saül dit encore: “Descendons à la poursuite des Philistins pendant la nuit, pillons-les jusqu’à ce que brille l’aube et ne laissons personne en vie parmi eux.” On lui répondit: “Fais à ton idée!” Le prêtre dit alors: “Il nous faut consulter Dieu.”	36 Majd azt mondta Saul: »Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem.« Azt mondta erre a nép: »Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja.« A pap azonban így szólt: »Járuljunk előbb ide Istenhez.«
37 Saül consulta Dieu: “Dois-je descendre à la poursuite des Philistins? Les livreras-tu entre les mains d’Israël?” Mais ce jour-là Dieu ne lui répondit pas.	37 Meg is kérdezte Saul az Urat: »Űzőbe vegyem-e a filiszteusokat? Izrael kezébe adod-e őket?« Ám Ő nem felelt neki azon a napon.
38 Alors Saül dit: “Approchez vous tous, chefs du peuple, regardez et vérifiez en quoi a consisté le péché.	38 Azt mondta erre Saul: »Állítsátok ide a nép valamennyi főemberét, s tudjátok meg és lássátok, kitől eredt ez a mai bűnös állapot!
39 Je le jure par la vie de Yahvé qui vient de délivrer Israël: même si c’est mon fils Jonathan qui a péché, il mourra.” Dans tout le peuple nul ne lui répondit.	39 Az Úrnak, Izrael szabadítójának életére mondom, hogy még ha fiam, Jonatán idézte is elő, megmásíthatatlanul meg kell halnia.« Senki sem válaszolt neki erre a népből.
40 Alors il dit à tout Israël: “Vous, vous serez d’un côté, moi et mon fils Jonathan, nous nous mettrons de l’autre.” Le peuple dit à Saül: “Fais à ton idée!”	40 Majd azt mondta egész Izraelnek: »Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok.« A nép erre azt felelte Saulnak: »Tedd azt, amit jónak lát szemed.«
41 Saül demanda à Yahvé: “Dieu d’Israël, pourquoi n’as-tu pas répondu à ton serviteur aujourd’hui? Si cette faute se trouve en moi ou en mon fils Jonathan, donne les Ourim. Mais si cette faute se trouve du côté de ton peuple Israël, donne les Toumim.” Jonathan et Saül furent désignés tandis que le peuple était épargné.	41 Azt mondta ekkor Saul az Úrnak, Izrael Istenének: »Uram, Izrael Istene, adj jelt – mi az, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem vagy fiamban, Jonatánban van e vétek, nyilvánítsd jeledet, ha pedig népedben van e vétek, nyilvánítsd szentségedet.« Erre Jonatán és Saul bűnösnek nyilvánult, a nép pedig ártatlannak bizonyult.
42 Saül dit: “Jetez le sort entre moi et mon fils Jonathan.” Et Jonathan fut désigné.	42 Azt mondta erre Saul: »Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonatán között.« Ekkor Jonatán nyilvánult bűnösnek.
43 Alors Saül dit à Jonathan: “Dis-moi ce que tu as fait.” Jonathan répondit: “J’ai simplement goûté un peu de miel au bout du bâton que j’avais dans la main, mais je suis prêt à mourir.”	43 Azt mondta azért Saul Jonatánnak: »Beszéld el nekem, mit műveltél?« Jonatán el is beszélte neki: »Megízleltem a kezemben levő bot végével egy kis mézet: íme, kész vagyok a halálra.«
44 Saül répondit: “Que Dieu me maudisse, et me maudisse encore si tu ne meurs pas, Jonathan!”	44 Erre Saul így szólt: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy halállal lakolsz Jonatán!«
45 Mais le peuple dit à Saül: “Jonathan va-t-il mourir, lui qui a donné une si grande victoire à Israël? Il n’en est pas question! Par la vie de Yahvé, il ne tombera pas à terre un seul des cheveux de sa tête, car c’est avec Dieu qu’il a agi en ce jour.” C’est ainsi que le peuple sauva la tête de Jonathan.	45 A nép azonban azt mondta Saulnak: »Tehát meghaljon Jonatán, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izraelnek? Ennek nem szabad megtörténnie! Az Úr életére mondjuk, hogy haja szálának sem szabad lehullani a fejéről a földre, hiszen ő Isten segítségével szerezte meg a győzelmet a mai napon.« Éppen azért megváltotta a nép Jonatánt, hogy ne kelljen meghalnia.
46 Saül cessa de poursuivre les Philistins; il remonta cependant que les Philistins s’en retournaient chez eux.	46 Saul erre visszavonult és nem üldözte tovább a filiszteusokat, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre.
47 Saül avait affermi sa royauté sur Israël; il combattit contre tous ses ennemis: Moab, les fils d’Ammon, Édom, les rois de Soba et les Philistins. Partout où il se tournait, il était vainqueur.	47 Miután így Saul megszilárdította királyságát Izraelen, hadba szállt körös-körül annak valamennyi ellenségével: a moabitákkal, Ammon fiaival, az edomitákkal, Szóba királyaival s a filiszteusokkal, és mindenütt, ahova fordult, győzedelmeskedett.
48 Il écrasa Amalec au cours d’une grande expédition, et il délivra Israël des attaques des pillards.	48 Majd sereget gyűjtött és megverte az amalekitákat, s megmentette Izraelt fosztogatóinak kezétől.
49 Les fils de Saül étaient Jonathan, Ichyo et Malki-Choua. Il eut deux filles, l’aînée s’appelait Mérob et la seconde Mikal.	49 Saul fiai Jonatán, Jessúj és Melkisua voltak; két lányának neve: az elsőszülöttnek a neve Merób, a fiatalabbiknak a neve Míkol.
50 La femme de Saül était Ahinoam, fille d’Ahimaas. Le chef de son armée se nommait Abner, il était fils de Ner, l’oncle de Saül.	50 Saul feleségének a neve: Ahinoám; ez Ahimaász lánya volt. Hadvezérének a neve: Ábner; ez Nérnek, Saul apai nagybátyjának volt a fia.
51 Kich, le père de Saül, et Ner, le père d’Abner, étaient fils d’Abiel. 52 Durant toute la vie de Saül on eut une guerre acharnée contre les Philistins. Chaque fois que Saül voyait un homme solide et courageux, il l’attachait à son service.	51 Kís, Saul apja ugyanis és Nér, Ábner apja Abiel fiai voltak.
	52 A filiszteusok ellen Saul valamennyi napja alatt keményen folyt a harc, s azért, ha Saul egy-egy erős, hadravaló férfit látott, azt maga mellé vette.