Livre de Josué 9

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Les rois du pays au-delà du Jourdain apprirent tout cela. Aussitôt, dans la montagne comme dans la plaine, sur la côte de la Grande Mer comme dans les environs du Liban, les Hittites, Amorites, Cananéens, Périsites, Hivvites et Jébusites	1 Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták,
2 se rassemblèrent pour attaquer ensemble Josué et Israël.	2 mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel.
3 Les habitants de Gabaon savaient comment Josué avait traité Jéricho et Aï,	3 Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt,
4 ils eurent donc recours à une ruse. Ils prirent avec eux des provisions de voyage, mais c’étaient des sacs usés qu’ils mirent sur leurs ânes, des outres de vin râpées, crevées et réparées.	4 szintén cselhez folyamodtak. Eleséget vettek ugyanis magukhoz, ócska zsákokat, szakadozott, össze-vissza varrott bortömlőket raktak szamaraikra,
5 Ils avaient à leurs pieds de vieilles sandales usées et rapiécées, sur eux des vêtements usagés, et le pain de leurs provisions était sec et tombait en miettes.	5 nagyon régi, ócskaságuk feltüntetésére bőrdarabokkal össze-vissza varrott sarukat és ócska ruhákat öltöttek magukra – útravalóul vitt kenyerük is száraz és darabokra morzsálódott volt –,
6 Ils se rendirent près de Josué au camp de Guilgal, et voici ce qu’ils lui racontèrent ainsi qu’aux hommes d’Israël: “Nous venons d’un pays lointain, faites donc alliance avec nous.” Les hommes d’Israël répondirent à ces Hivvites:	6 és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: »Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek.« Így feleltek nekik erre Izrael fiai:
7 “Peut-être habitez-vous au milieu de nous? Comment pourrons-nous faire alors alliance avec vous?”	7 »Hátha azon a földön laktok, amely nekünk jár osztályrészül, s így nem léphetünk szövetségre veletek.«
8 Mais ils répondirent à Josué: “Nous sommes tes serviteurs!” Josué ajouta: “Qui êtes-vous et d’où venez-vous?”	8 Ám azok azt mondták Józsuénak: »Szolgáid vagyunk.« Józsue megkérdezte tőlük: »Kik vagytok, s honnan jöttetek?«
9 Ils répondirent: “C’est la renommée de Yahvé, ton Dieu, qui nous a fait venir d’un pays très éloigné. Nous avons entendu parler de tout ce qu’il a fait en Égypte,	9 Azt felelték: »Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban,
10 de tout ce qu’il a fait aux deux rois des Amorites au-delà du Jourdain, à Sihon, roi de Heshbon, et à Og, roi du Bashan, qui étaient à Achtarot.	10 meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.
11 Alors nos anciens et tous les habitants de notre pays nous ont dit: Prenez avec vous des provisions pour la route, allez au-devant d’eux et dites-leur: Nous sommes vos serviteurs, faites donc alliance avec nous.	11 Erre azt mondták nekünk a vének s földünk összes lakója: ‘Vegyetek eleséget kezetekbe, mert igen hosszú az út és menjetek eléjük, s mondjátok: Szolgáitok vagyunk, lépjetek szövetségre velünk.’
12 Regardez, notre pain était encore chaud quand nous l’avons pris dans nos maisons le jour où nous nous sommes mis en route pour venir vers vous, et maintenant le voilà sec, il tombe en miettes.	12 Íme, a kenyeret, amikor hazulról elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, melegen vettük magunkhoz: most száraz és a nagy régiségtől csupa morzsa.
13 Ces outres de vin étaient neuves quand nous les avons remplies, aujourd’hui elles sont déchirées. Voyez nos vêtements et nos sandales: ils sont usés, tellement le voyage a été long.”	13 A boros tömlőket újkorukban töltöttük meg: most szakadtak és feslettek. A ruha, amelyet hordunk, és a saru, amely a lábunkon van, a hosszú út fáradalma miatt elkopott és csaknem tönkrement.«
14 Les hommes d’Israël partagèrent avec eux leurs provisions sans consulter l’oracle de Yahvé.	14 Erre ők vettek eleségükből, anélkül, hogy kikérték volna az Úr döntését.
15 Josué leur donna la paix et conclut avec eux une alliance qui leur garantissait la vie sauve, après quoi, les chefs de la communauté leur prêtèrent serment.	15 Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik.
16 Mais trois jours après la conclusion de cette alliance, ils apprirent que ces gens étaient des voisins et qu’ils habitaient au milieu d’eux.	16 A szövetségkötés után a harmadik napon azonban meghallották, hogy a közelben vannak, és köztük fognak lakni.
17 Les Israélites se mirent en route et le troisième jour ils atteignirent leurs villes. C’étaient Gabaon, Kéfira, Béérot et Kiryat-Yéarim.	17 Erre elindították Izrael fiai a tábort, s harmadnapra eljutottak városaikhoz, név szerint: Gibeonhoz, Kafirához, Beróthoz és Kirját-Jearimhoz.
18 Les Israélites ne les mirent pas à mort, car les chefs de la communauté leur avaient prêté serment au nom de Yahvé, le Dieu d’Israël, mais toute la communauté murmura contre les chefs.	18 De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész közösség a fejedelmek ellen.
19 Les chefs répondirent à la communauté: “Nous leur avons fait un serment au nom de Yahvé, le Dieu d’Israël: maintenant, nous ne pouvons plus porter la main sur eux.	19 Azok azonban azt felelték nekik: »Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket.
20 Voici comment nous allons agir: nous les laisserons en vie pour ne pas attirer sur nous un fléau, à cause du serment que nous leur avons fait.	20 Cselekedjünk azonban velük a következőképpen: Maradjanak ugyan életben, hogy fel ne gerjedjen ellenünk az Úr haragja, ha megszegjük az esküt,
21 Mais ils feront les corvées de toute la communauté, ils fendront le bois et iront puiser l’eau.” Voilà ce que décidèrent les chefs.	21 de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségletére fát vágjanak és vizet hordjanak.« Amikor ezt elhatározták,
22 Josué les réunit et leur dit: “Pourquoi nous avoir menti? Vous avez dit que vous veniez de très loin, alors que vous habitez au milieu de nous.	22 Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: »Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: ‘Igen messze lakunk tőletek’ – holott közöttünk vagytok?
23 Maintenant vous êtes maudits, vous serez pour toujours esclaves, vous fendrez le bois et vous puiserez l’eau pour la Maison de mon Dieu.”	23 Legyetek tehát átok alatt, s ki ne fogyjon nemzetségetekből Istenem házának favágója és vízhordója.«
24 Ils répondirent à Josué: “On nous avait fait savoir les instructions de Yahvé, ton Dieu, à Moïse son serviteur: Yahvé vous donnerait tout le pays et vous deviez exterminer devant vous tous ses habitants. Nous avions très peur pour nos vies et c’est pourquoi nous avons agi de la sorte.	24 Azok azt felelték: »Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így.
25 Maintenant nous sommes entre tes mains, traite-nous comme cela te paraîtra bon et juste.”	25 Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.«
26 Josué ne les livra donc pas aux Israélites, ils ne furent pas mis à mort,	26 Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket,
27 mais dès ce jour ils durent fendre le bois et puiser l’eau pour la communauté, pour l’autel de Yahvé, dans le lieu que lui-même devait choisir. Ils le font encore.	27 de elrendelte azon a napon, hogy mint favágók és vízhordók az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek – azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. Így is van ez mindmáig.