Ecclésiaste 12

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Pense à ton Créateur aux jours de ta jeunesse, avant la venue des jours mauvais, des années qui s’approchent, dont tu diras: “Je n’en attends plus rien”,	1 Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain, mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok, s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod: »Ezek nincsenek kedvem szerint!«
2 avant que le soleil, la lumière, la lune et les étoiles se perdent dans le noir, et que reviennent les nuages sitôt après la pluie.	2 Mielőtt elsötétül a nap, a világosság, a hold és a csillagok, amikor a felhők eső után újra megjönnek;
3 C’est alors que tremblent les gardiens de la maison, c’est le temps où se courbent les porteurs, où les meules, ce qu’il en reste, cessent de moudre, et les voyantes sont dans le noir derrière leurs fenêtres;	3 amikor a háznak őrei reszketnek, s az erőteljes férfiak meginognak; az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal, s az ablakon leskelődők homályba borulnak;
4 l’heure où la porte se ferme sur la rue, et le bruit du moulin s’arrête; où la voix de l’oiseau ne réveille plus, et les chansons se sont tues.	4 amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók, s a malom zaja elcsendesül; amikor madárfüttyre felkelnek, s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak;
5 On redoute alors les montées, et les fondrières sur le chemin; l’amandier est en fleurs, la sauterelle est repue, le câprier donne son fruit. Voici l’homme en route pour sa maison d’éternité, et les pleureuses faisant le cercle au coin de la rue.	5 amikor a magas helyektől is félnek s az úton ijedeznek; amikor virágzik a mandulafa, mikor a sáska nehezen vánszorog, és a fűszer mit sem ér, mert az ember elmegy örök hajlékába, és siratók járnak körül az utcán;
6 Le fil d’argent n’ira pas plus loin: on s’est arrêté de le filer; la lampe d’or s’est brisée, la cruche s’est fracassée à la fontaine, et la poulie sur le puits a cédé.	6 amíg el nem szakad az ezüstfonál, és el nem reped az aranyedény, amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál:
7 La poussière retourne à la terre dont elle était venue, et l’esprit remonte à Dieu qui l’a donné.	7 visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta.
8 Rien qui tienne! disait Qohélet, on n’a de prise sur rien!	8 Csupa hiúság!– mondja a Prédikátor – minden csak hiúság!
9 Oui, Qohélet était un sage, un sage qui a enseigné le savoir au peuple; il a pesé, examiné et corrigé un grand nombre de proverbes.	9 A Prédikátor egyébként igen bölcs ember volt, a népet tudásra tanította, elbeszélte, amit cselekedett, és vizsgálódva sok mondást szerzett.
10 Qohélet s’efforçait de bien tourner ses sentences, il mettait par écrit des vérités, de façon directe.	10 Hasznos igéket keresett, és le is írta azt, ami helyes: igaz igéket.
11 Les paroles des sages sont comme des aiguillons; un recueil de sentences est comme une palissade où le même pasteur a tout assemblé.	11 A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke; mint a mélyen bevert szegek, amelyeket egy pásztor ad a tanítók tanácsa által. Ennél több után ne kutass, fiam!
12 Garde-toi, mon fils, d’y ajouter: quand on multiplie les livres, c’est sans fin, et trop d’étude épuise le corps.	12 A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága!
13 Conclusion du discours: tout a été dit. Crains Dieu et observe ses commandements: c’est là le tout de l’homme.	13 Halljuk mindnyájan a beszédnek végét: Féld az Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember,
14 Car Dieu jugera toutes les actions, même ce qui est caché, le bien comme le mal.	14 mivel Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz!