Livre des Psaumes 22

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Au maître de chant. Sur l’air “Biche de l’aurore…”. Psaume de David.	1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.
2 Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m’as-tu abandonné? Que tu es loin de mon appel, loin des paroles que je crie!	2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.
3 Mon Dieu, je t’appelle de jour sans que tu répondes, de toute la nuit je ne peux me taire.	3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.
4 C’est toi qui habites le Sanctuaire d’où monte vers toi la louange d’Israël.	4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.
5 Nos pères ont mis en toi leur espérance, ils espéraient et tu les sauvais.	5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.
6 Ils criaient vers toi et tu les délivrais, ils avaient confiance et n’étaient pas déçus.	6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.
7 Mais moi je ne suis plus un homme, rien qu’un ver; on a honte de moi, le peuple me méprise.	7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.
8 Ceux qui me voient se moquent, ils ricanent, ils hochent la tête et ils disent:	8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:
9 “Il s’en est remis au Seigneur, qu’il le délivre, qu’il le sauve, s’il tient à lui.”	9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«
10 C’est toi qui m’as accouché et placé entre les seins de ma mère.	10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.
11 Au sortir du sein j’étais jeté sur toi, c’est toi mon Dieu dès le sein de ma mère.	11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.
12 Ne t’éloigne pas de moi quand l’angoisse est là, vois que personne ne me secourt.	12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.
13 Me voici encerclé: c’est une horde de taureaux sauvages, de bêtes de Bashan.	13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.
14 Je crois voir la gueule grande ouverte de lions rugissants prêts à me dévorer.	14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
15 Je suis comme un vase qui perd l’eau, tous mes os se disloquent, mon cœur est une cire qui fond, il se défait dans mes entrailles.	15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
16 J’ai la gorge sèche comme un tesson, ma langue se colle à mon palais, j’ai déjà sur les lèvres la poussière de la tombe.	16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.
17 Une meute de chiens m’entoure, une bande de malfaiteurs m’attaque, ils m’ont lié les mains et les pieds.	17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,
18 Ils ont pu compter tous mes os, car ils me regardent et m’observent.	18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
19 Ils se partagent mes vêtements; ma tunique, ils l’ont tirée au sort.	19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
20 Mais toi, Seigneur, ne reste pas au loin, toi qui es ma force, hâte-toi de me secourir.	20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!
21 Réclame à l’épée ma vie: je n’en ai qu’une; reprends-la d’entre les pattes du chien.	21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!
22 Délivre-moi de la gueule du lion, sauve celui qui n’est rien, des cornes du taureau.	22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!
23 Je ferai pour mes frères l’éloge de ton nom, je te louerai dans la grande assemblée:	23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:
24 “Vous qui craignez le Seigneur, louez-le, que toute la race de Jacob le vénère, que les descendants d’Israël le redoutent!	24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,
25 Car il n’a pas rougi de voir, il n’a pas méprisé le malheur du malheureux. Il n’a pas détourné de lui son regard, il a répondu à son appel.”	25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.
26 Qui vais-je louer sinon toi, dans la grande assemblée? Je tiendrai mes promesses devant ceux qui te craignent.	26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.
27 Tes pauvres mangeront et seront rassasiés: vous qui cherchez le Seigneur, louez-le, et que vos cœurs vivent à jamais.	27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«
28 Partout, alors, on fera mention du Seigneur, de toute la terre on reviendra vers lui, toutes les familles des nations viendront adorer.	28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.
29 Car la royauté appartient au Seigneur, c’est lui qui a pouvoir sur les nations.	29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.
30 Ceux-là même qui dorment dans la terre se prosterneront devant lui; ceux qui sont devenus poussière lui rendront hommage. Mon âme vivra pour lui,	30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,
31 ma race le servira, pour parler du Seigneur à la génération	31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,
32 qui vient, pour annoncer sa justice au peuple qui va naître: “Voilà ce qu’a fait le Seigneur!”	32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«