Salmi 107

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Cantico a esso David.	1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
2 Iddio, apparecchiato è il mio cuore; apparecchiato è il cuore mio; canterò, e salmeggerò nella mia gloria.	2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,
3 Lèvati [gloria mia; lèvati] salterio e citara; leverommi per tempo.	3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.
4 A te confesserò ne' popoli, Signore; e loderò te nelle nazioni.	4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.
5 Come è grande sopra li cieli la misericordia tua, e insino alle nubi la verità tua.	5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.
6 Lèvati, Signore, sopra li cieli; e sopra ogni terra è la gloria tua;	6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
7 acciò siano liberati li diletti tuoi. Con la tua destra fammi salvo, ed esaudi me.	7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.
8 Iddio ha parlato nel santo suo. Rallegrarommi (nel Salvatore) e dividerò la Sichima, e mensurarò la valle de' tabernacoli.	8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
9 Mio è Galaad, e mio è Manasse; ed Efraim ricevitore del mio capo. Iuda è mio re;	9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
10 Moab vaso della mia speranza. Nell' Idumea stenderò il mio calzamento; a me gli estranei sono fatti amici.	10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,
11 Chi mi ritornerà nella città fortificata? chi mi ritornerà insino a Idumea?	11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.
12 Non sarai tu, Signore, che ne hai suspetti? E non uscirai, o Dio, nelle virtù nostre?	12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
13 A noi dona l'aiuto della tribulazione; però che vana è la salute delli uomini.	13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
14 In Dio faremo la virtù; e lui a niente reducerà li nemici nostri.	14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.
	15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
	17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
	18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
	19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
	21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
	23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
	24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
	25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
	26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.
	27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
	28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
	30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
	31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
	32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
	33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
	34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
	35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
	36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
	37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
	38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
	39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
	40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
	41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
	42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
	43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?