Első levél a korintusiaknak 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!.	1 Imitatores mei estote, sicut et ego Christi.
2 Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek.	2 Laudo autem vos fratres quod per omnia mei memores estis : et sicut tradidi vobis, præcepta mea tenetis.
3 Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.	3 Volo autem vos scire quod omnis viri caput, Christus est : caput autem mulieris, vir : caput vero Christi, Deus.
4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére;	4 Omnis vir orans, aut prophetans velato capite, deturpat caput suum.
5 viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.	5 Omnis autem mulier orans, aut prophetans non velato capite, deturpat caput suum : unum enim est ac si decalvetur.
6 Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.	6 Nam si non velatur mulier, tondeatur. Si vero turpe est mulieri tonderi, aut decalvari, velet caput suum.
7 A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége.	7 Vir quidem non debet velare caput suum : quoniam imago et gloria Dei est, mulier autem gloria viri est.
8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból ;	8 Non enim vir ex muliere est, sed mulier ex viro.
9 és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.	9 Etenim non est creatus vir propter mulierem, sed mulier propter virum.
10 Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.	10 Ideo debet mulier potestatem habere supra caput propter angelos.
11 Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.	11 Verumtamen neque vir sine muliere : neque mulier sine viro in Domino.
12 Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik – és minden Istentől.	12 Nam sicut mulier de viro, ita et vir per mulierem : omnia autem ex Deo.
13 Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?	13 Vos ipsi judicate : decet mulierem non velatam orare Deum ?
14 Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik,	14 Nec ipsa natura docet vos, quod vir quidem si comam nutriat, ignominia est illi :
15 ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.	15 mulier vero si comam nutriat, gloria est illi : quoniam capilli pro velamine ei dati sunt.
16 Ha pedig valaki erről tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs ilyen szokás.	16 Si quis autem videtur contentiosus esse : nos talem consuetudinem non habemus, neque ecclesia Dei.
17 Ez a parancsom, s emellett nem dicsérhetem, hogy nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.	17 Hoc autem præcipio : non laudans quod non in melius, sed in deterius convenitis.
18 Mert először is úgy hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem.	18 Primum quidem convenientibus vobis in ecclesiam, audio scissuras esse inter vos, et ex parte credo.
19 Mert szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy azok, akit a próbát kiállják, nyilvánvalókká legyenek.	19 Nam oportet et hæreses esse, ut et qui probati sunt, manifesti fiant in vobis.
20 Mikor tehát egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,	20 Convenientibus ergo vobis in unum, jam non est Dominicam cœnam manducare.
21 mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.	21 Unusquisque enim suam cœnam præsumit ad manducandum, et alius quidem esurit, alius autem ebrius est.
22 Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek!	22 Numquid domos non habetis ad manducandum, et bibendum ? aut ecclesiam Dei contemnitis, et confunditis eos qui non habent ? Quid dicam vobis ? laudo vos ? in hoc non laudo.
23 Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,	23 Ego enim accepi a Domino quod et tradidi vobis, quoniam Dominus Jesus in qua nocte tradebatur, accepit panem,
24 hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«	24 et gratias agens fregit, et dixit : Accipite, et manducate : hoc est corpus meum, quod pro vobis tradetur : hoc facite in meam commemorationem.
25 A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!«	25 Similiter et calicem, postquam cœnavit, dicens : Hic calix novum testamentum est in meo sanguine : hoc facite quotiescumque bibetis, in meam commemorationem.
26 Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.	26 Quotiescumque enim manducabitis panem hunc, et calicem bibetis, mortem Domini annuntiabitis donec veniat.
27 Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.	27 Itaque quicumque manducaverit panem hunc, vel biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini.
28 Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből,	28 Probet autem seipsum homo : et sic de pane illo edat, et de calice bibat.
29 mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.	29 Qui enim manducat et bibit indigne, judicium sibi manducat et bibit, non dijudicans corpus Domini.
30 Ezért van köztetek sok beteg és gyengélkedő, és sokan meghaltak.	30 Ideo inter vos multi infirmi et imbecilles, et dormiunt multi.
31 Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.	31 Quod si nosmetipsos dijudicaremus, non utique judicaremur.
32 Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.	32 Dum judicamur autem, a Domino corripimur, ut non cum hoc mundo damnemur.
33 Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást.	33 Itaque fratres mei, cum convenitis ad manducandum, invicem exspectate.
34 Ha valaki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, ha odamegyek.	34 Si quis esurit, domi manducet, ut non in judicium conveniatis. Cetera autem, cum venero, disponam.