Izajás könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Küldjetek bárányt az ország uralkodójának Szelából a sivatag felé, Sion leányának hegyére!	1 - Mandate l'agnello del dominatore del paese, da Petra del deserto al monte della figlia di Sion.
2 Akkor majd, mint menekülő madár és mint fészkükből elkergetett madárfiókák, olyanok lesznek Moáb leányai az Arnon gázlóinál.	2 Prima che avvenga alle figlie di Moab di trovarsi, come uccelli fuggitivi e come pulcini sbattuti fuori dal nido, ai passi dell'Arnon.
3 Adj tanácsot, szolgáltass igazságot, tedd árnyékodat délben olyanná, mint az éj! Rejtsd el az elűzötteket, a menekülőt ne áruld el!	3 «Prendi un provvedimento, accordaci un soccorso, stendi la tua ombra protettrice, come notte in pien meriggio, nascondi i fuggitivi, i dispersi non tradirli,
4 Hadd lakjanak nálad a Moábból elűzöttek, légy rejtekhelyük a pusztító elől! Mert vége lesz az elnyomásnak, megszűnik a pusztítás, eltűnik az eltipró az országból.	4 restino presso di te i miei profughi, sii per Moab il loro nascondiglio contro il devastatore». Infatti il turbinar [della guerra] è cessato, quel miserabile è perito, e colui che conculcava la terra disparve.
5 Akkor majd trón készül a kegyelem által, és azon hűségben ül Dávid sátrában a bíró, aki keresi a jogot, és gyors az igazságtevésben.	5 E il trono preparato nella misericordia resterà, e sederà su di esso infallibilmente, nel tabernacolo di David, chi giudica, chi ricerca l'equità e chi è pronto a rendere giustizia.
6 Hallottunk Moáb gőgjéről: büszke nagyon; kevélységéről, gőgjéről és haragjáról, üres kérkedéséről.	6 Abbiamo invece udita la superbia di Moab, egli è grandemente superbo; ma la sua superbia e la sua arroganza sdegnosa è maggiore della sua forza.
7 Ezért jajgatnak a moabiták Moáb miatt, valamennyien jajgatnak; Kír-Heresz kalácsai után sóhajtoznak bizony leverten.	7 Perciò Moab urlerà di contro a Moab, vi sarà un urlo universale: a coloro che si compiacciono delle mura di mattoni cotti annunziate le loro sventure.
8 Mert Hesbon szőlőültetvényei elhervadnak, és Sibma szőlőtője is; a nemzetek urai levágják vesszőit, pedig Jázerig értek, szerteszét kúsztak a pusztában; indái kiterjeszkedtek, túlnyúltak a tengeren.	8 Giacchè i sobborghi di Hesebon sono deserti, i signori delle nazioni hanno tagliata la vigna di Sabama, i cui tralci si erano distesi fino a Jazer, ed erano scorsi nel deserto, e abbandonate le loro propaggini, avevano passato il mare.
9 Ezért siratom Jázer sírásával Sibma szőlőtőjét; elárasztlak könnyeimmel, Hesbon és Elále, mert szüretedkor s aratásodra csatakiáltás hangzott.	9 Per questo piangerò al pianto di Jazer, piangerò la vigna di Sabama; ti irrigherò colle mie lacrime, o Hesebon, o Eleale; perchè sopra alla tua vendemmia e alla tua mèsse è piombato il grido dei pigiatori.
10 Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, és a szőlőkben nem vigadnak, nem kiáltoznak. Bort a sajtóban nem tapos a taposó, az örömkiáltás megszűnt.	10 Sarà tolta al Carmelo la gioia e la letizia, e nelle vigne chi soleva pigiar l'uve, non farà più allegria nè festa, nè vino più dallo strettoio spremerà: colui che soleva spremerlo ha fatto cessare la gioia clamorosa dei vendemmiatori.
11 Ezért zokog bensőm Moábért, miként a citera, és szívem Kír-Hereszért.	11 Per questo le mie viscere, come un'arpa, singhiozzano su Moab e le mie interiora pel muro di mattoni cotti.
12 Ezek után, ha Moáb megjelenik, ha fáradozik a magaslaton, és bemegy szentélyébe, hogy imádkozzék, nem ér el semmit.	12 E avverrà che Moab quando vedrà d'essersi affaticata invano sulle alture dei suoi idoli, entrerà nel suo tempio per pregare, e non potrà ottener nulla.
13 Ez az az ige, amelyet az Úr egykor Moábról mondott.	13 Quest'è la parola che il Signore ha detto a Moab già da tempo,
14 Most pedig így szól az Úr: »Még három olyan év, mint a béres évei, és csúffá lesz Moáb nemessége, az egész nagy tömeggel együtt; s maradéka kevés lesz, kicsi és nem sok.«	14 ed ora il Signore ha parlato dicendo: «In tre anni, quanto gli anni d'un mercenario, sarà tolta la gloria di Moab vantatrice di tutto il suo gran popolo, e resterà piccolo ed esiguo e nient'affatto numeroso».