A bölcsesség könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.	1 For your judgments, O Lord, are great, and your words are indescribable. Therefore, undisciplined souls have wandered astray.
2 Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.	2 For, while they managed to convince the unjust, so as to obtain dominion over the holy nation, they themselves were fettered with chains of darkness and of endless night, enclosed in their houses, fugitives of everlasting providence, lying in ruins.
3 Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.	3 And, while they thought to escape notice in their secret sins, they were scattered under a dark veil of oblivion, being horribly afraid, and having been disturbed with great astonishment.
4 Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.	4 For neither did the cave which enclosed them preserve them from fear, because descending noises disturbed them, and the sorrowful persons appearing to them intensified their fear.
5 Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.	5 And, indeed, even fire had no strength to provide them light, nor could the clear flames of the stars illuminate that horrible night.
6 De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.	6 Yet there appeared to them a sudden fire, filled with fear; and, having been struck with the fear of that face which is unseen, they considered those things which they did see to be worse,
7 A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.	7 and, having been ridiculed, the illusions were removed from their arts along with their contemptuous rebuke of glorious wisdom.
8 Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lélekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek,	8 Indeed, those who promised to drive away fears and disturbances from a languishing soul, though they were filled with derision, were themselves languishing in fear.
9 mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.	9 And, even if nothing unnatural disturbed them, yet being agitated by the passing of animals and the hissing of snakes, they died of fear, denying what they themselves saw even in the air, which no one thinks to be able to escape.
10 Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.	10 For, while there may be apprehension with wickedness, it gives testimony to condemnation, for a troubled conscience always forecasts harshness.
11 A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.	11 For fear is nothing else but unfaithfulness to thinking helpful things.
12 Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.	12 And, while expectation is driven from within, the cause of this is supposing that one is great in knowledge, and as a result, conflict excels.
13 Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek,	13 Yet those who were truly powerless that night, being overcome by both the vilest and the deepest hell, were sleeping the same sleep,
14 hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.	14 sometimes stirred up by the fear of unnatural things, other times sinking down in disgrace of soul, for a sudden and unexpected fear overcame them.
15 Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.	15 Then, if any among them had fallen away, he was kept in a prison without bars which had been left open.
16 Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott,	16 For if a farmer, or a shepherd, or a worker in a field of labor were suddenly overcome, he endured an inescapable necessity.
17 mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szél volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja,	17 For they were all bound together with one chain of darkness. Or if there were a whistling wind, or the sweet sound of birds among the thick tree branches, or the force of water rushing excessively,
18 akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette s megdermesztette őket.	18 or the strong noise of rocks crashing down, or the scattering of playful animals having been seen, or the strong voice of bellowing beasts, or the resounding of the highest mountain echo, these things made them sink down because of fear.
19 Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának,	19 For the whole world was enlightened with a clear light, and none were being hindered in their labors.
20 csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.	20 But then, the heavy night was placed over the sun for them, an image of that darkness which was about to overcome them. Yet they were more grievous to themselves than was the darkness.