A bölcsesség könyve 17

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	King James Bible
¹ Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.	¹ For great are thy judgments, and cannot be expressed: therefore unnurtured souls have erred.
² Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.	² For when unrighteous men thought to oppress the holy nation; they being shut up in their houses, the prisoners of darkness, and fettered with the bonds of a long night, lay [there] exiled from the eternal providence.
³ Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.	³ For while they supposed to lie hid in their secret sins, they were scattered under a dark veil of forgetfulness, being horribly astonished, and troubled with [strange] apparitions.
⁴ Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.	⁴ For neither might the corner that held them keep them from fear: but noises [as of waters] falling down sounded about them, and sad visions appeared unto them with heavy countenances.
⁵ Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.	⁵ No power of the fire might give them light: neither could the bright flames of the stars endure to lighten that horrible night.
⁶ De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.	⁶ Only there appeared unto them a fire kindled of itself, very dreadful: for being much terrified, they thought the things which they saw to be worse than the sight they saw not.
⁷ A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.	⁷ As for the illusions of art magick, they were put down, and their vaunting in wisdom was reproved with disgrace.
⁸ Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lélekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek,	⁸ For they, that promised to drive away terrors and troubles from a sick soul, were sick themselves of fear, worthy to be laughed at.
⁹ mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.	⁹ For though no terrible thing did fear them; yet being scared with beasts that passed by, and hissing of serpents,
¹⁰ Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.	¹⁰ They died for fear, denying that they saw the air, which could of no side be avoided.
¹¹ A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.	¹¹ For wickedness, condemned by her own witness, is very timorous, and being pressed with conscience, always forecasteth grievous things.
¹² Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.	¹² For fear is nothing else but a betraying of the succours which reason offereth.
¹³ Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek,	¹³ And the expectation from within, being less, counteth the ignorance more than the cause which bringeth the torment.
¹⁴ hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.	¹⁴ But they sleeping the same sleep that night, which was indeed intolerable, and which came upon them out of the bottoms of inevitable hell,
¹⁵ Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.	¹⁵ Were partly vexed with monstrous apparitions, and partly fainted, their heart failing them: for a sudden fear, and not looked for, came upon them.
¹⁶ Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott,	¹⁶ So then whosoever there fell down was straitly kept, shut up in a prison without iron bars,
¹⁷ mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szél volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja,	¹⁷ For whether he were husbandman, or shepherd, or a labourer in the field, he was overtaken, and endured that necessity, which could not be avoided: for they were all bound with one chain of darkness.
¹⁸ akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette s megdermesztette őket.	¹⁸ Whether it were a whistling wind, or a melodious noise of birds among the spreading branches, or a pleasing fall of water running violently,
¹⁹ Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának,	¹⁹ Or a terrible sound of stones cast down, or a running that could not be seen of skipping beasts, or a roaring voice of most savage wild beasts, or a rebounding echo from the hollow mountains; these things made them to swoon for fear.
²⁰ csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.	²⁰ For the whole world shined with clear light, and none were hindered in their labour:
	²¹ Over them only was spread an heavy night, an image of that darkness which should afterward receive them: but yet were they unto themselves more grievous than the darkness.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati