A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Del maestro de coro. Sobre «la cierva de la aurora». Salmo. De David.
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 Dios mío, Dios mío, ¿por qué me has abandonado? ¡lejos de mi salvación la voz de mis rugidos!
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 Dios mío, de día clamo, y no respondes, también de noche, no hay silencio para mí.
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 ¡Mas tú eres el Santo, que moras en las laudes de Israel!
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 En ti esperaron nuestros padres, esperaron y tú los liberaste;
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 a ti clamaron, y salieron salvos, en ti esperaron, y nunca quedaron confundidos.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Y yo, gusano, que no hombre, vergüenza del vulgo, asco del pueblo,
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 todos los que me ven de mí se mofan, tuercen los labios, menean la cabeza:
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 «Se confió a Yahveh, ¡pues que él le libre, que le salve, puesto que le ama!»
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Sí, tú del vientre me sacaste, me diste confianza a los pechos de mi madre;
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 a ti fui entregado cuando salí del seno, desde el vientre de mi madre eres tú mi Dios.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 ¡No andes lejos de mí, que la angustia está cerca, no hay para mí socorro!
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 Novillos innumerables me rodean, acósanme los toros de Basán;
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 ávidos abren contra mí sus fauces; leones que desgarran y rugen.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Como el agua me derramo, todos mis huesos se dislocan, mi corazón se vuelve como cera, se me derrite entre mis entrañas.
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 Está seco mi paladar como una teja y mi lengua pegada a mi garganta; tú me sumes en el polvo de la muerte.
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 Perros innumerables me rodean, una banda de malvados me acorrala como para prender mis manos y mis pies.
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 Puedo contar todos mis huesos; ellos me observan y me miran,
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 repártense entre sí mis vestiduras y se sortean mi túnica.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 ¡Mas tú, Yahveh, no te estés lejos, corre en mi ayuda, oh fuerza mía,
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 libra mi alma de la espada, mi única de las garras del perro;
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 sálvame de las fauces del león, y mi pobre ser de los cuernos de los búfalos!
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 ¡Anunciaré tu nombre a mis hermanos, en medio de la asamblea te alabaré!:
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 «Los que a Yahveh teméis, dadle alabanza, raza toda de Jacob, glorificadle, temedle, raza toda de Israel».
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 Porque no ha despreciado ni ha desdeñado la miseria del mísero; no le ocultó su rostro, mas cuando le invocaba le escuchó.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 De ti viene mi alabanza en la gran asamblea, mis votos cumpliré ante los que le temen.
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 Los pobres comerán, quedarán hartos, los que buscan a Yahveh le alabarán: «¡Viva por siempre vuestro corazón!»
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 Le recordarán y volverán a Yahveh todos los confines de la tierra, ante él se postrarán todas las familias de las gentes.
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 Que es de Yahveh el imperio, del señor de las naciones.
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 Ante él solo se postrarán todos los poderosos de la tierra, ante él se doblarán cuantos bajan al polvo. Y para aquél que ya no viva,
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 le servirá su descendencia: ella hablará del Señor a la edad
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«	32 venidera, contará su justicia al pueblo por nacer: Esto hizo él.