A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Du maître de chant. De David.Psaume. Yahvé, tu me sondes et me connais;
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 que je me lève ou m'assoie, tu le sais, tu perces de loin mes pensées;
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 que je marche ou me couche, tu le sens, mes chemins te sont tous familiers.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 La parole n'est pas encore sur ma langue, et voici, Yahvé, tu la sais tout entière;
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 derrière et devant tu m'enserres, tu as mis sur moi ta main.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Merveille de science qui me dépasse, hauteur où je ne puis atteindre.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Où irai-je loin de ton esprit, où fuirai-je loin de ta face?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Si j'escalade les cieux, tu es là, qu'au shéol je me couche, te voici.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Je prends les ailes de l'aurore, je me loge au plus loin de la mer,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 même là, ta main me conduit, ta droite me saisit.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Je dirai: "Que me presse la ténèbre, que la nuit soit pour moi une ceinture";
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 même la ténèbre n'est point ténèbre devant toi et la nuit comme le jour illumine.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 C'est toi qui m'as formé les reins, qui m'as tissé au ventre de ma mère;
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 je te rends grâce pour tant de prodiges: merveille que je suis, merveille que tes oeuvres. Monâme, tu la connaissais bien,
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 mes os n'étaient point cachés de toi, quand je fus façonné dans le secret, brodé au profond de laterre.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Mon embryon, tes yeux le voyaient; sur ton livre, ils sont tous inscrits les jours qui ont été fixés,et chacun d'eux y figure.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Mais pour moi, que tes pensées sont difficiles, ô Dieu, que la somme en est imposante!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Je les compte, il en est plus que sable; ai-je fini, je suis encore avec toi.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Si tu voulais, ô Dieu, tuer l'impie! Hommes de sang, allez-vous-en de moi!
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Eux qui parlent de toi sournoisement, qui tiennent pour rien tes pensées.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Yahvé, n'ai-je pas en haine qui te hait, en dégoût, ceux qui se dressent contre toi?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Je les hais d'une haine parfaite, ce sont pour moi des ennemis.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Sonde-moi, ô Dieu, connais mon coeur, scrute-moi, connais mon souci;
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 vois que mon chemin ne soit fatal, conduis-moi sur le chemin d'éternité.