A zsoltárok könyve 107

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.	1 Canticum Psalmi, ipsi David.
2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,	2 Paratum cor meum, Deus, paratum cor meum ; cantabo, et psallam in gloria mea.
3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.	3 Exsurge, gloria mea ; exsurge, psalterium et cithara ; exsurgam diluculo.
4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.	4 Confitebor tibi in populis, Domine, et psallam tibi in nationibus :
5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.	5 quia magna est super cælos misericordia tua, et usque ad nubes veritas tua.
6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	6 Exaltare super cælos, Deus, et super omnem terram gloria tua :
7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.	7 ut liberentur dilecti tui. Salvum fac dextera tua, et exaudi me.
8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	8 Deus locutus est in sancto suo : Exsultabo, et dividam Sichimam ; et convallem tabernaculorum dimetiar.
9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.	9 Meus est Galaad, et meus est Manasses, et Ephraim susceptio capitis mei. Juda rex meus ;
10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,	10 Moab lebes spei meæ : in Idumæam extendam calceamentum meum ; mihi alienigenæ amici facti sunt.
11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.	11 Quis deducet me in civitatem munitam ? quis deducet me usque in Idumæam ?
12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.	12 nonne tu, Deus, qui repulisti nos ? et non exibis, Deus, in virtutibus nostris ?
13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	13 Da nobis auxilium de tribulatione, quia vana salus hominis.
14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.	14 In Deo faciemus virtutem ; et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros.
15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.
27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?