Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 Non sta compiendo l'uomo un duro servizio sulla terra? e i suoi giorni non sono come quelli di un mercenario?
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Come lo schiavo sospira l'ombra e come il mercenario attende la sua mercede,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 così a me sono toccati in sorte mesi d'illusione e notti d'affanno mi sono state assegnate.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Se mi corico, penso: "Quando mi alzerò?", ma la notte si prolunga e sono oppresso da ansie sino all'alba.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 La mia carne si è rivestita di vermi e croste terrose, la mia pelle si raggrinza e si squama.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 I miei giorni sono stati più veloci di una spola, e si sono consumati senza speranza.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Ricorda che la mia vita non è che un soffio e i miei occhi non rivedranno più il bene.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 Non mi scorgerà più l'occhio di chi mi vede, i tuoi occhi saranno su di me e io sarò scomparso.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Come una nube si dilegua e se ne va, così chi scende negli inferi non ne risale.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 Non tornerà più nella sua casa e non lo rivedrà più la sua dimora.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Perciò non terrò chiusa la bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell'amarezza del mio cuore.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Sono forse io il mare, oppure un mostro marino, perché tu mi faccia sorvegliare da una guardia?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Quando penso che il mio giaciglio mi darà sollievo e il mio letto allevierà la mia sofferenza,
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 allora tu mi terrorizzi con sogni e mi atterrisci con fantasmi.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 Preferirei essere soffocato e morire, piuttosto che avere queste mie pene.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Sono sfinito, non vivrò più a lungo; lasciami, perché un soffio sono i miei giorni.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 Che cosa è il mortale, perché tu ne faccia tanto caso e a lui rivolga la tua attenzione,
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 al punto di ispezionarlo ogni mattino e metterlo alla prova ogni istante?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Perché non cessi di spiarmi e non mi lasci nemmeno inghiottire la saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Se ho peccato, che cosa ho fatto a te, scrutatore dell'uomo? Perché mi hai preso come bersaglio e ti sono diventato di peso?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Perché non perdoni il mio peccato e non allontani la mia colpa? Sì, ben presto giacerò nella polvere; mi cercherai e io più non sarò".