Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 The life of man upon earth is a warfare, and his days are like the days of a hireling.
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 As a servant longeth for the shade, as the hireling looketh for the end of his work;
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 So I also have had empty months, and have numbered to myself wearisome nights.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 If I lie down to sleep, I shall say: When shall arise? and again I shall look for the evening, and shall be filled with sorrows even till darkness.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 My flesh is clothed with rottenness and the filth of dust, my skin is withered and drawn together.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 My days have passed more swiftly than the web is cut by the weaver, and are consumed without any hope.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Remember that my life is but wind, and my eyes shall not return to see good things.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 Nor shall the sight of man behold me: thy eyes are upon me, and I shall be no more.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 As a cloud is consumed, and passeth away: so he that shall go down to hell shall not come up.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 Nor shall he return my more into his house, neither shall his place know him any more.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Wherefore I will not spare my month, I will speak in the affliction of my spirit: I will talk with the bitterness of my soul.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Am I a sea, or a whale, that thou hast enclosed me in a prison?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 If I say: My bed shall comfort me, and I shall be relieved speaking with myself on my couch:
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 Thou wilt frighten me with dreams and terrify me with visions.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 So that my soul rather chooseth hanging, and my bones death.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 I have done with hope, I shall now live no longer: spare me, for my days are nothing.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 What is a man that thou shouldst magnify him? or why dost thou set thy heart upon him?
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 Thou visitest him early in the morning, and thou provest him suddenly.
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 How long wilt thou not spare me, nor suffer me to swallow down my spittle?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 I have sinned: what shall I do to thee, O keeper of men? why hast thou set me opposite to thee, and I am become burdensome to myself?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Why dost thou not remove my sin, and why dost thou not take away my iniquity? Behold now I shall sleep in the dust: and if thou seek me in the morning, I shall not be.