Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	STUTTGARTENSIA-DELITZSCH
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 הֵן־תֹּחַלְתֹּו נִכְזָבָה הֲגַם אֶל־מַרְאָיו יֻטָל
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 לֹא־אַכְזָר כִּי יְעוּרֶנּוּ וּמִי הוּא לְפָנַי יִתְיַצָּב
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 מִי הִקְדִּימַנִי וַאֲשַׁלֵּם תַּחַת כָּל־הַשָּׁמַיִם לִי־הוּא
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 [לֹא־ כ] (לֹו־אַחֲרִישׁ ק) בַּדָּיו וּדְבַר־גְּבוּרֹות וְחִין עֶרְכֹּו
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 מִי־גִלָּה פְּנֵי לְבוּשֹׁו בְּכֶפֶל רִסְנֹו מִי יָבֹוא
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 דַּלְתֵי פָנָיו מִי פִתֵּחַ סְבִיבֹות שִׁנָּיו אֵימָה
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 גַּאֲוָה אֲפִיקֵי מָגִנִּים סָגוּר חֹותָם צָר
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 אֶחָד בְּאֶחָד יִגַּשׁוּ וְרוּחַ לֹא־יָבֹוא בֵינֵיהֶם
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 אִישׁ־בְּאָחִיהוּ יְדֻבָּקוּ יִתְלַכְּדוּ וְלֹא יִתְפָּרָדוּ
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 עֲ‍טִישֹׁתָיו תָּהֶל אֹור וְעֵינָיו כְּעַפְעַפֵּי־שָׁחַר
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 מִפִּיו לַפִּידִים יַהֲלֹכוּ כִּידֹודֵי אֵשׁ יִתְמַלָּטוּ
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 מִנְּחִירָיו יֵצֵא עָשָׁן כְּדוּד נָפוּחַ וְאַגְמֹן
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 נַפְשֹׁו גֶּחָלִים תְּלַהֵט וְלַהַב מִפִּיו יֵצֵא
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 בְּצַוָּארֹו יָלִין עֹז וּלְפָנָיו תָּדוּץ דְּאָבָה
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 מַפְּלֵי בְשָׂרֹו דָבֵקוּ יָצוּק עָלָיו בַּל־יִמֹּוט
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 לִבֹּו יָצוּק כְּמֹו־אָבֶן וְיָצוּק כְּפֶלַח תַּחְתִּית
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 מִשֵּׂתֹו יָגוּרוּ אֵלִים מִשְּׁבָרִים יִתְחַטָּאוּ
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 מַשִּׂיגֵהוּ חֶרֶב בְּלִי תָקוּם חֲנִית מַסָּע וְשִׁרְיָה
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 יַחְשֹׁב לְתֶבֶן בַּרְזֶל לְעֵץ רִקָּבֹון נְחוּשָׁה
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 לֹא־יַבְרִיחֶנּוּ בֶן־קָשֶׁת לְקַשׁ נֶהְפְּכוּ־לֹו אַבְנֵי־קָלַע
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 כְּקַשׁ נֶחְשְׁבוּ תֹותָח וְיִשְׂחַק לְרַעַשׁ כִּידֹון
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 תַּחְתָּיו חַדּוּדֵי חָרֶשׂ יִרְפַּד חָרוּץ עֲלֵי־טִיט
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 יַרְתִּיחַ כַּסִּיר מְצוּלָה יָם יָשִׂים כַּמֶּרְקָחָה
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 אַחֲרָיו יָאִיר נָתִיב יַחְשֹׁב תְּהֹום לְשֵׂיבָה
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 אֵין־עַל־עָפָר מָשְׁלֹו הֶעָשׂוּ לִבְלִי־חָת
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 אֵת־כָּל־גָּבֹהַּ יִרְאֶה הוּא מֶלֶךְ עַל־כָּל־בְּנֵי־שָׁחַץ׃ ס