Knjiga o Jobu 15

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Elifaz Temanac progovori tad i reče:	1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:
2 »Zar šupljom naukom odgovara mudrac i vjetrom istočnim trbuh napuhuje?	2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?
3 Zar on sebe brani riječima ispraznim, besjedama koje ničem ne koriste?	3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.
4 Još više ti činiš: ništiš strah od Boga, pred njegovim licem pribranost ukidaš.	4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.
5 Tvoje riječi krivicu tvoju odaju, poslužio si se jezikom lukavih,	5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,
6 vlastita te usta osuđuju, ne ja, protiv tebe same ti usne svjedoče.	6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!
7 Zar si prvi čovjek koji se rodio? Zar si na svijet prije bregova došao?	7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?
8 Zar si tajne Božje ti prisluškivao i mudrost čitavu za se prisvojio?	8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?
9 Što ti znadeš a da i mi ne znamo, što ti razumiješ, a da to ne shvaćamo?	9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?
10 Ima među nama i sijedih i starih kojima je više ljeta no tvom ocu.	10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!
11 Zar su ti utjehe Božje premalene i blage riječi upućene tebi?	11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.
12 Što te srce tvoje tako slijepo goni i što tako divlje prevrćeš očima	12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?
13 kad proti Bogu jarost svoju okrećeš, a iz usta takve riječi ti izlaze!	13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?
14 Što je čovjek da bi čist mogao biti? Zar je itko rođen od žene pravedan?	14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?
15 Gle, ni u svece se On ne pouzdava, oku njegovu ni nebesa čista nisu,	15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.
16 a kamoli to biće gadno i buntovno, čovjek što k’o vodu pije opačinu!	16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.
17 Mene sad poslušaj, poučit’ te hoću, što god sâm vidjeh, ispričat’ ti želim,	17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,
18 i ono što naučavahu mudraci ne tajeć’ što su primili od pređa	18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,
19 kojima je zemlja ova bila dana kamo tuđin nije nikada stupio.	19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –
20 Zlikovac se muči cijelog svoga vijeka, nasilniku već su ljeta odbrojena.	20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.
21 Krik strave svagda mu u ušima ječi, dok miruje, na njeg baca se razbojnik.	21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.
22 Ne nada se da će izbjeći tminama i znade dobro da je maču namijenjen,	22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.
23 strvinaru da je kao plijen obećan. On znade da mu se dan propasti bliži.	23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.
24 Nemir i tjeskoba na njeg navaljuju, k’o kralj spreman na boj na nj se obaraju.	24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,
25 On je protiv Boga podizao ruku, usuđivao se prkosit’ Svesilnom.	25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;
26 Ohola je čela na njega srljao, iza štita debela dobro zaklonjen.	26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.
27 Lice mu bijaše obloženo salom a bokovi pretilinom otežali.	27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;
28 Razrušene je zaposjeo gradove i kućišta nastanio napuštena. Srušit će se ono što za sebe sazda;	28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.
29 cvasti mu neće, već rasuti se blago, sjena mu se neće po zemlji širiti.	29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.
30 On se tami više izmaknuti neće, opržit će oganj njegove mladice, u dahu plamenih usta nestat će ga.	30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.
31 U taštinu svoju neka se ne uzda, jer će mu ispraznost biti svom nagradom.	31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;
32 Prije vremena će svenut’ mu mladice, grane mu se nikad neće zazelenjet’.	32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.
33 Kao loza, grozd će stresat’ svoj nezreo, poput masline pobacit će cvatove.	33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;
34 Da, bezbožničko je jalovo koljeno, i vatra proždire šator podmitljivca.	34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,
35 Koji zlom zanesu, rađaju nesreću i prijevaru nose u utrobi svojoj.«	35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«