1 IL re Nebucadnesar fece una statua d’oro, d’altezza di sessanta cubiti, e di larghezza di sei cubiti; e la rizzò nella pianura di Dura, nella provincia di Babilonia. | 1 Nebukadnezár király egy hatvan könyök magas, hat könyök széles aranyszobrot készíttetett, és azt felállíttatta Dúra mezején, Babilon tartományában. |
2 E il re Nebucadnesar mandò a radunare i satrapi, i magistrati, e i duchi, i giudici, i tesorieri, i senatori, i presidenti, e tutti i rettori delle provincie, per venire alla dedicazione della statua, che il re Nebucadnesar avea rizzata. | 2 Aztán követeket küldött Nebukadnezár király, hogy gyűjtsék össze a szatrapákat, a hivatalnokokat, a bírákat, a vezéreket, a fejedelmeket, a főembereket és a tartományok összes kormányzóját, hogy jöjjenek össze a szobor felavatására, amit Nebukadnezár király állíttatott. |
3 Allora furono radunati i satrapi, i magistrati, e i duchi, i giudici, i tesorieri, i senatori, i presidenti, e tutti i rettori delle provincie, alla dedicazione della statua, che il re Nebucadnesar avea rizzata. Ed essi erano in piè dinanzi alla statua, che Nebucadnesar avea rizzata. | 3 Ekkor összegyűltek a szatrapák, a hivatalnokok, a bírák, a vezérek, a fejedelmek, a hatalmon levő főemberek és a tartományok összes kormányzója, hogy együtt legyenek a szobor felavatásán, amit Nebukadnezár király állíttatott. Mikor aztán felálltak a szobor előtt, amit Nebukadnezár király állíttatott, |
4 E un banditore gridò di forza, dicendo: O popoli, nazioni, e lingue, a voi si dice, | 4 a hírnök hangosan így kiáltott: »Parancs szól hozzátok, népek, törzsek és nyelvek! |
5 che nell’ora, che voi udirete il suon del corno, del flauto, della cetera, dell’arpicordo, del salterio, della sampogna, e d’ogni specie di strumenti di musica, vi gettiate in terra, e adoriate la statua d’oro, che il re Nebucadnesar ha rizzata. | 5 Mihelyt meghalljátok a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, boruljatok tüstént le és imádjátok az aranyszobrot, amit Nebukadnezár király állíttatott! |
6 E chiunque non si getterà in terra, e non l’adorerà, in quella stessa ora sarà gettato nel mezzo d’una fornace di fuoco ardente. | 6 Aki pedig nem borul le és nem imádja, az tüstént az égő tüzes kemencébe vettetik!« |
7 Per la qual cosa, tutti i popoli, nazioni, e lingue, in quello stante ch’ebbero udito il suon del corno, del flauto, della cetera, dell’arpicordo, del salterio, e d’ogni specie di strumenti di musica, si gettarono in terra, e adorarono la statua d’oro, che il re Nebucadnesar avea rizzata | 7 Ettől fogva tehát, mihelyt meghallották az összes népek a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, tüstént leborult minden nép, törzs és nyelv, és imádták az aranyszobrot, amit Nebukadnezár király állíttatott. |
8 Perciò, in quel punto alcuni uomini Caldei si fecero avanti, ed accusarono i Giudei. | 8 De ugyanabban az időben hamarosan káld férfiak álltak elő és bevádolták a zsidókat. |
9 E fecero motto al re Nebucadnesar, e gli dissero: O re, possa tu vivere in perpetuo. | 9 Azt mondták Nebukadnezár királynak: »Király, örökké élj! |
10 Tu, o re, hai fatto un decreto: che ogni uomo che avrà udito il suon del corno, del flauto, della cetera, dell’arpicordo, del salterio, della sampogna, e d’ogni specie di strumenti di musica, si getti in terra, ed adori la statua d’oro; | 10 Te, király, parancsot adtál ki, hogy minden ember, aki meghallja a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, boruljon le és imádja az aranyszobrot; |
11 e che chiunque non si getterà in terra e non l’adorerà, sia gettato nel mezzo d’una fornace di fuoco ardente. | 11 aki pedig nem borul le és nem imádja, azt vessék az égő tüzes kemencébe. |
12 Or vi son degli uomini Giudei, che tu hai costituiti sopra gli affari della provincia di Babilonia, cioè: Sadrac, Mesac, ed Abed-nego; questi uomini non fanno conto di te, o re; non servono a’ tuoi dii, e non adorano la statua d’oro, che tu hai rizzata. | 12 Nos, vannak itt zsidó férfiak, akiket te Babilon tartományának ügyei fölé állítottál, Sidrák, Misák és Abdenágó; ezek a férfiak megvetik, király, a te parancsodat, nem tisztelik isteneidet és nem imádják az aranyszobrot, amit állíttattál.« |
13 Allora Nebucadnesar, con ira e cruccio, comandò che si menassero Sadrac, Mesac, ed Abed-nego. In quello stante quegli uomini furono menati alla presenza del re. | 13 Ekkor Nebukadnezár dühében és haragjában megparancsolta, hogy hozzák elő Sidrákot, Misákot és Abdenágót. Tüstént a király színe elé is vezették őket. |
14 E Nebucadnesar fece loro motto, e disse loro: È egli vero, Sadrac, Mesac, ed Abed-nego, che voi non servite a’ miei dii, e non adorate la statua d’oro che io ho rizzata? | 14 Azt mondta ekkor Nebukadnezár nekik: »Igaz-e, Sidrák, Misák és Abdenágó, hogy nem tisztelitek isteneimet és nem imádjátok az aranyszobrot, amit állíttattam? |
15 Or, non siete voi presti, qualora udirete il suon del flauto, della cetera, dell’arpicordo, del salterio, della sampogna, e d’ogni specie di strumenti di musica, a gettarvi in terra, e adorar la statua che io ho fatta? Chè, se non l’adorate, in quell’istessa ora sarete gettati nel mezzo d’una fornace di fuoco ardente; e quale è quel dio, che vi riscuota di man mia? | 15 Nos tehát vagy készen vagytok arra, hogy mihelyt meghalljátok a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, leborultok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem, vagy pedig, ha nem imádjátok, tüstént az égő tüzes kemencébe vettetlek titeket; és ki az az isten, aki kezemből megszabadíthatna titeket?« |
16 Sadrac, Mesac, ed Abed-nego risposero, e dissero al re: O Nebucadnesar, noi non abbiamo bisogno di darti risposta intorno a questo. | 16 Így felelt erre Sidrák, Misák és Abdenágó Nebukadnezár királynak: »Nem szükséges, hogy feleljünk erre neked, |
17 Ecco, l’Iddio nostro, al qual serviamo, è potente per liberarci; ora, o re, liberici egli dalla fornace del fuoco ardente, e dalla tua mano, | 17 mert íme, a mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud ragadni minket az égő tüzes kemencéből és ki tud szabadítani minket, ó király, a kezedből. |
18 o no, sappi pure, o re, che noi non serviremo a’ tuoi dii, e che non adoreremo la statua d’oro, che tu hai rizzata | 18 De ha ezt nem akarná is, tudd meg, király, hogy isteneidet akkor sem tiszteljük, és az aranyszobrot, amit állíttattál, nem imádjuk.« |
19 Allora Nebucadnesar fu ripieno d’ira, e il sembiante della sua faccia si alterò contro a Sadrac, Mesac, ed Abed-nego; e prese a dire che si accendesse la fornace sette volte più dell’usato. | 19 Erre Nebukadnezár eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sidrák, Misák és Abdenágó miatt, és megparancsolta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogy befűteni szokták. |
20 Poi comandò a certi uomini de’ più possenti del suo esercito, di legare Sadrac, Mesac, ed Abed-nego, per gettarli nella fornace del fuoco ardente. | 20 Megparancsolta továbbá serege legerősebb férfiainak, hogy kötözzék meg Sidrák, Misák és Abdenágó lábát, és vessék őket az égő tüzes kemencébe. |
21 Allora furono legati quegli uomini, con le lor giubbe, le lor calze, le lor tiare, e tutti i lor vestimenti, e furono gettati nel mezzo della fornace del fuoco ardente. | 21 Azonnal meg is kötözték ezeket a férfiakat, és nadrágban, süvegben, saruban, ruhástól bedobták őket az égő tüzes kemence közepébe. |
22 E perciocchè la parola del re affrettava, e la fornace era sommamente accesa, le faville del fuoco uccisero quegli uomini, che vi aveano gettati dentro Sadrac, Mesac, ed Abed-nego. | 22 Mivel pedig a király szigorú parancsa szerint a kemence nagyon be volt fűtve, a tűz lángja megölte azokat a férfiakat, akik Sidrákot, Misákot és Abdenágót belevetették. |
23 E que’ tre uomini, Sadrac, Mesac, ed Abed-nego, caddero legati nel mezzo della fornace del fuoco ardente. | 23 Ez a három férfi pedig, vagyis Sidrák, Misák és Abdenágó, megkötözve beleesett az égő tüzes kemence közepébe. |
24 Allora il re Nebucadnesar sbigottì, e si levò prestamente, e fece motto a’ suoi consiglieri, e disse loro: Non abbiamo noi gettati tre uomini legati nel mezzo della fornace del fuoco ardente? Essi risposero, e dissero al re: Egli è vero, o re. | 24 Ők azonban jártak-keltek a láng közepén, dicsérték Istent és áldották az Urat. |
25 Ed egli rispose, e disse: Ecco, io veggo quattro uomini sciolti, i quali camminano nel mezzo del fuoco, e non vi è nulla di guasto in loro; e l’aspetto del quarto è somigliante ad un figliuolo di Dio. | 25 Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt: |
26 Allora Nebucadnesar si accostò alla bocca della fornace del fuoco ardente, e prese a dire: Sadrac, Mesac, ed Abed-nego, servitori dell’Iddio altissimo, uscite, e venite. Allora Sadrac, Mesac, ed Abed-nego uscirono del mezzo del fuoco. | 26 »Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és neved dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké! |
27 E i satrapi, i magistrati, i duchi, e i consiglieri del re, si adunarono, e riguardavano quegli uomini, sopra i cui corpi il fuoco non avea avuto alcun potere; talchè non pure un capello del lor capo era stato arso, e le lor giubbe non erano mutate, e l’odor del fuoco non era penetrato in loro | 27 Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, és minden cselekedeted igaz, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igaz. |
28 E Nebucadnesar prese a dire: Benedetto sia l’Iddio di Sadrac, di Mesac, e di Abed-nego, il quale ha mandato il suo Angelo, ed ha liberati i suoi servitori, che si son confidati in lui, ed hanno trapassato il comandamento del re, ed hanno esposti i lor corpi, per non servire, nè adorare alcun altro dio, che il lor Dio. | 28 Igaz ítéletet hoztál ugyanis mindenben, amit ránk és atyáink szent városára, Jeruzsálemre hoztál; igaz ítélettel hoztad ránk mindazt a mi bűneink miatt. |
29 Perciò, da me è fatto un decreto: che chiunque, di qual popolo, nazione, o lingua egli si sia, proferirà bestemmia contro all’Iddio di Sadrac, di Mesac, e di Abed-nego, sia squartato, e la sua casa ridotta in latrina; conciossiachè non vi sia alcun altro Dio, che possa liberare in questa maniera. | 29 Mert bűnt követtünk el, gonoszat cselekedtünk; eltávoztunk tőled és vétkeztünk mindenben; |
30 Allora il re avanzò Sadrac, Mesac, ed Abed-nego, nella provincia di Babilonia | 30 parancsaidra nem hallgattunk, nem tartottuk azokat, és nem cselekedtünk úgy, amint meghagytad nekünk, hogy jó dolgunk legyen. |
| 31 Igazságos ítélettel cselekedted tehát mindazt, amit ránk hoztál, és mindazt, amit velünk tettél: |
| 32 átadtál minket igazságtalan, gonosz és hitszegő ellenségeink kezébe, és az egész föld legigazságtalanabb és leggonoszabb királyának. |
| 33 Most a szánkat sem nyithatjuk ki; szégyellnek és gyaláznak minket szolgáid és tisztelőid. |
| 34 Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért, ne semmisítsd meg szövetségedet, |
| 35 ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért, |
| 36 akiknek azt mondtad és ígérted, hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét; |
| 37 mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél, és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön. |
| 38 Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta, sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat, sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, |
| 39 hogy elnyerhessük irgalmadat; de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket! |
| 40 Mint kosokból, bikákból és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat, olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. |
| 41 Most teljes szívvel követünk és félünk téged, és keressük kedvedet. |
| 42 Ne engedd, hogy szégyent valljunk, hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. |
| 43 Szabadíts meg minket csodáiddal, és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet! |
| 44 Szégyenüljenek meg mindazok, akik gonoszságot tanúsítanak szolgáid iránt; szégyenüljenek meg mindenhatóságod által, és semmisüljön meg erejük; |
| 45 hadd tudják meg, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten, és dicsőséges a föld kerekségén!« |
| 46 A király szolgái pedig, akik bedobták őket, nem szűntek meg a kemencét fűteni kőolajjal, kóccal, szurokkal és venyigével, |
| 47 úgyhogy a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből; |
| 48 de amikor kitört, elégette mindazokat, akiket a káldeaiak közül a kemence közelében talált. |
| 49 Azarjával és társaival azonban leszállt az Úr angyala a kemencébe, és kiverte a tűz lángját a kemencéből. |
| 50 Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne, s a tűz egyáltalán nem érintette őket, sem fájdalmat, sem bármiféle bántódást nem okozott nekik. |
| 51 Ekkor ezek mind a hárman egy szájjal dicsérték és magasztalták és áldották Istent a kemencében. Ezt mondták: |
| 52 »Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! |
| 53 Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké! |
| 54 Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! |
| 55 Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! |
| 56 Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké! |
| 57 Áldjátok az Urat az Úrnak művei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 58 Áldjátok az Urat az Úr angyalai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 59 Áldjátok az Urat egek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 60 Áldjátok az Urat vizek mind az ég felett, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 61 Áldjátok az Urat az Úr erői mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 62 Áldjátok az Urat nap és hold, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 63 Áldjátok az Urat ég csillagai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 64 Áldjátok az Urat minden záporeső és harmat, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 65 Áldjátok az Urat Isten szelei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 66 Áldjátok az Urat, tűz és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 67 Áldjátok az Urat hideg és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 68 Áldjátok az Urat harmat és dér, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 69 Áldjátok az Urat fagy és hideg, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 70 Áldjátok az Urat jég és hó, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 71 Áldjátok az Urat éj és nap, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 72 Áldjátok az Urat világosság és sötétség, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 73 Áldjátok az Urat villámok és fellegek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 74 Áldja az Urat a föld, dicsérje és mindenekfölött magasztalja őt mindörökké! |
| 75 Áldjátok az Urat, hegyek és halmok, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 76 Áldjátok az Urat föld terményei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 77 Áldjátok az Urat források, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 78 Áldjátok az Urat tengerek és folyamok, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 79 Áldjátok az Urat nagy halak, és minden, ami a vizekben mozog, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 80 Áldjátok az Urat az ég madarai mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 81 Áldjátok az Urat vadak és barmok mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 82 Áldjátok az Urat emberek fiai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 83 Áldja Izrael az Urat, dicsérje és mindenekfölött magasztalja őt mindörökké! |
| 84 Áldjátok az Urat az Úr papjai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 85 Áldjátok az Urat az Úr szolgái, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 86 Áldjátok az Urat igazak szellemei és lelkei, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 87 Áldjátok az Urat szentek és alázatos szívűek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! |
| 88 Áldjátok az Urat Ananja, Azarja, Misaél, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké, mert kiragadott minket az alvilágból, kimentett a halál kezéből, megszabadított az égő láng belsejéből, és kiragadott a tűz közepéből. |
| 89 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló. |
| 90 Áldjátok az Urat, az istenek Istenét, jámborok mindnyájan, dicsérjétek és adjatok hálát neki, mert irgalma örökkön örökké tart.« |
| 91 Megdöbbent ekkor Nebukadnezár király, sietve felkelt és így szólt főembereihez: »Nem három megkötözött férfit dobattunk a tűz közepébe?« Azok ezt felelték a királynak: »Úgy van, király!« |
| 92 Ő pedig így szólt : »Íme, én négy férfit látok, és azok szabadok, s a tűz közepén járnak-kelnek és semmi bántódásuk nincsen; a negyediknek olyan alakja van, mint egynek Isten fiai közül.« |
| 93 Nebukadnezár azután odament az égő tüzes kemence ajtajához és így szólt: »Sidrák, Misák és Abdenágó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!« Erre Sidrák, Misák és Abdenágó mindjárt kijött a tűz közepéből. |
| 94 A szatrapák, a hivatalnokok, a bírák és a király hatalmasai összegyűltek, és látták azokon a férfiakon, hogy a tűznek semmi hatalma sem volt testükön, és fejüknek egyetlen haja szála sem perzselődött meg, nadrágjuk sem sérült meg, sőt a tűz szaga sem járta át őket. |
| 95 Megszólalt ekkor Nebukadnezár, és azt mondta: »Áldott legyen az ő Istenük, azaz Sidráké, Misáké és Abdenágóé, aki elküldte angyalát és megszabadította szolgáit, akik benne bíztak és nem hallgattak a király szavára, és kockára tették testüket, hogy ne kelljen Istenükön kívül más istent szolgálniuk és imádniuk! |
| 96 Ezért parancsban elrendelem, hogy minden nép, törzs és nyelv, amely káromolja Sidrák, Misák és Abdenágó Istenét, vesszen el, a házát pedig rombolják le, mert nincs is más Isten, aki így tudna szabadulást hozni.« |
| 97 Akkor a király nagy tisztességre emelte Sidrákot, Misákot és Abdenágót Babilon tartományában. |
| 98 Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, amely az egész országban lakik: »Békességtek bőségben legyen! |
| 99 Jeleket és csodákat művelt velem a fölséges Isten; azért tetszett nekem, hogy hirdessem: |
| 100 Az ő jelei mily nagyok, és csodái mily hatalmasok. Országa örökkévaló ország, és hatalma nemzedékről nemzedékre fennmarad.« |