Secondo libro di Samuele 22

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E DAVIDE proferì al Signore le parole di questo cantico, al giorno che il Signore l’ebbe riscosso dalla mano di tutti i suoi nemici, e dalla mano di Saulle;	1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,
2 e disse: Il Signore è la mia rocca, e la mia fortezza, e il mio liberatore;	2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,
3 Egli è l’Iddio della mia rupe, io spererò in lui; Egli è il mio scudo, e il corno della mia salute; Il mio alto ricetto, il mio rifugio; Il mio Salvatore, che mi salva di violenza.	3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.
4 Io invocai il Signore, al quale appartiene ogni lode, E fui salvato da’ miei nemici.	4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Perciocchè onde di morte mi aveano intorniato, Torrenti di scellerati mi aveano spaventato.	5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,
6 Legami di sepolcro, mi aveano circondato, Lacci di morte mi aveano incontrato.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,
7 Mentre io era distretto, io invocai il Signore, E gridai all’Iddio mio; Ed egli udì la mia voce dal suo Tempio, E il mio grido pervenne a’ suoi orecchi.	7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.
8 Allora la terra fu smossa, e tremò; I fondamenti de’ cieli furono crollati e scossi; Perciocchè egli era acceso nell’ira.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.
9 Fumo gli saliva per le nari, E fuoco consumante per la bocca; Da lui procedevano brace accese.	9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Ed egli abbassò i cieli, e discese, Avendo una caligine sotto a’ suoi piedi.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,
11 E cavalcava sopra Cherubini, e volava, Ed appariva sopra le ale del vento.	11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.
12 Ed avea poste d’intorno a sè, per tabernacoli, tenebre, Viluppi d’acque, e nubi dell’aria,	12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.
13 Dallo splendore che scoppiava davanti a lui, Procedevano brace accese.	13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,
14 Il Signore tonò dal cielo, E l’Altissimo mandò fuori la sua voce;	14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,
15 Ed avventò saette, e disperse coloro; Folgore, e li mise in rotta.	15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.
16 E, per lo sgridare del Signore, E per lo soffiar dell’alito delle sue nari, I canali del mare furon veduti, I fondamenti del mondo furono scoperti.	16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.
17 Egli da alto distese la mano, Mi prese, mi trasse fuori di grandi acque.	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,
18 Egli mi riscosse dal mio potente nemico, Da quelli che mi odiavano; perciocchè erano più forti di me.	18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.
19 Essi mi erano venuti incontro al giorno della mia calamità; Ma il Signore fu il mio sostegno.	19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,
20 E mi trasse fuori in luogo largo; Egli mi liberò; perciocchè egli mi gradisce.	20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.
21 Il Signore mi ha fatta la retribuzione secondo la mia giustizia; Egli mi ha renduto secondo la purità delle mie mani.	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 Perciocchè io ho osservate le vie del Signore, E non mi sono empiamente rivolto dall’Iddio mio.	22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;
23 Perciocchè io ho tenute davanti agli occhi tutte le sue leggi, E non mi son rivolto da’ suoi statuti.	23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,
24 E sono stato intiero inverso lui, E mi son guardato dalla mia iniquità.	24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 E il Signore mi ha fatta la retribuzione secondo la mia giustizia, Secondo la purità che io ho guardata davanti agli occhi suoi.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Tu ti mostri pietoso inverso il pio, Intiero inverso l’uomo intiero.	26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,
27 Puro inverso il puro, E ritroso inverso il perverso;	27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.
28 E salvi la gente afflitta, E bassi gli occhi in su gli altieri.	28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.
29 Perciocchè tu sei la mia lampana, o Signore; E il Signore allumina le mie tenebre.	29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.
30 Perciocchè per te io rompo tutta una schiera; Per l’Iddio mio io salgo sopra il muro.	30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.
31 La via di Dio è intiera; La parola del Signore è purgata col fuoco; Egli è scudo a tutti coloro che sperano in lui.	31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.
32 Perciocchè, chi è Dio, fuor che il Signore? E chi è Rocca, fuor che l’Iddio nostro?	32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?
33 Iddio è la mia forza; e il mio valore; Ed ha renduta spedita e appianata la mia via.	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,
34 Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve, E mi fa star ritto in su i miei alti luoghi.	34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,
35 Egli ammaestra le mie mani alla battaglia, E con le mie braccia un arco di rame è spezzato.	35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.
36 Tu mi hai ancora dato lo scudo della tua salvezza, E la tua benignità mi ha accresciuto.	36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.
37 Tu hai allargati i miei passi sotto me, E le mie calcagna non son vacillate.	37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.
38 Io ho perseguiti i miei nemici, e li ho sterminati; E non me ne son tornato indietro, finchè non li avessi distrutti.	38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,
39 Io li ho distrutti, e li ho trafitti, e non son potuti risorgere; E mi son caduti sotto a’ piedi.	39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.
40 E tu mi hai cinto di prodezza per la guerra; Tu hai abbassati sotto me quelli che si levavano contro a me.	40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,
41 Ed hai fatte voltar le spalle a’ miei nemici, Ed a coloro che mi odiavano, davanti a me; Ed io li ho sterminati.	41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.
42 Essi riguardavano in qua ed in là, ma non vi fu chi li salvasse; Riguardarono al Signore, ma egli non rispose loro.	42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.
43 Ed io li ho stritolati minuto come polvere della terra; Io li ho calpestati, schiacciati, come il fango delle strade.	43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.
44 Tu mi hai ancora scampato dalle brighe del mio popolo; Tu mi hai guardato per esser capo di genti; Il popolo che io non conosceva, mi è divenuto servo.	44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.
45 Gli stranieri si sono infinti inverso me; Al solo udire degli orecchi, si son renduti ubbidienti a me.	45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.
46 Gli stranieri son divenuti fiacchi, Ed hanno tremato di paura fin dentro i lor ricetti chiusi.	46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.
47 Viva il Signore, e benedetta sia la mia Rocca; E sia esaltato Iddio, ch’è la Rocca della mia salvezza.	47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,
48 Iddio è quel che mi dà modo di far le mie vendette, E che abbassa i popoli sotto me.	48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,
49 Ed è quel che mi trae fuori da’ miei nemici; Tu mi levi ad alto d’infra coloro che mi assaltano, E mi riscuoti dagli uomini violenti.	49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.
50 Perciò, o Signore, io ti celebrerò fra le nazioni, E salmeggerò al tuo Nome;	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,
51 Il quale rende magnifiche le vittorie del suo re, Ed usa benignità inverso Davide, suo Unto, E inverso la sua progenie, in sempiterno	51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«