Jeremías 46

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Esta es la palabra del Señor que llegó al profeta Jeremías, acerca de las naciones.	1 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a nemzetek ellen.
2 Para Egipto, concerniente al ejército del faraón Necao, rey de Egipto, que se encontraba junto al río Eufrates, en Carquemis, y a quien Nabucodonosor, rey de Babilonia, derrotó en el cuarto año de Joaquím hijo de Josías, rey de Judá.	2 Egyiptomról. Nékaó fáraónak, Egyiptom királyának hadserege ellen, amely az Eufrátesz folyónál Karkemisben volt; ezt verte meg Nebukadnezár, Babilon királya, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.
3 ¡Apronten el escudo y el broquel, y avancen para el combate!	3 »Készítsetek elő pajzsot és vértet, és induljatok a harcba!
4 ¡Ensillen los caballos y que monten los jinetes! ¡Formen con los cascos puestos, bruñan las lanzas, vistan las corazas!	4 Fogjátok be a lovakat, és szálljatok fel, lovasok! Álljatok fel sisakban, élesítsétek a lándzsákat, öltsétek fel a páncélokat!
5 Pero ¿qué es lo que veo? ¡Están aterrados, retroceden! Sus guerreros son derrotados, huyen a la desbandada, sin mirar para atrás. ¡Cunde el terror por todas partes! –oráculo del Señor–.	5 De mit látok? Megrémülnek és meghátrálnak, hőseik összetörnek és futva menekülnek, hátra sem néznek; rettenet mindenfelől – mondja az Úr. –
6 El más ágil no puede huir ni escapa el más valiente: al norte, a orillas del Eufrates, ellos tropiezan y caen.	6 Nem futhat el a gyors, és nem menekülhet meg a hős; északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elesnek.
7 ¿Quién es ese que sube como el Nilo y cuyas aguas se encrespan como los ríos?	7 Ki ez, aki árad, mint a Nílus, vizei örvénylenek, mint a folyamok?
8 Es Egipto el que sube como el Nilo y cuyas aguas se encrespan como los ríos. El decía: «Subiré, cubriré la tierra, haré perecer la ciudad y sus habitantes.	8 Egyiptom árad, mint a Nílus, és vizei örvénylenek, mint a folyamok. Ezt mondta: ‘Kiáradok, elborítom a földet, elpusztítok várost és benne lakókat.’
9 ¡A la carga, corceles, avancen enfurecidos los carros, salgan los valientes, gente de Cus y de Put que empuñan el escudo, y lidios que tensan el arco!».	9 Vágtassatok, lovak, és száguldjatok, kocsik! Vonuljanak ki a hősök: Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak, a lúdiak, akik íjat ragadnak, és megfeszítik!
10 Pero ese día es para el Señor de los ejércitos un día de venganza para vengarse de sus adversarios. La espada devora y se sacia, se abreva de su sangre. Porque el Señor de los ejércitos tiene un sacrificio en el país del Norte, junto al río Eufrates.	10 De az a nap az Úré, a Seregek Istenéé, a bosszú napja, hogy bosszút álljon ellenségein: emészt a kard, és jóllakik, megittasodik vérüktől; mert véresáldozat ez az Úrnak, a Seregek Istenének észak földjén, az Eufrátesz folyónál.
11 ¡Sube a Galaad, recoge bálsamo, virgen, hija de Egipto! En vano multiplicas los remedios, tu llaga no cicatriza.	11 Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába szerzel sok orvosságot, sebed nem heged be.
12 Las naciones han conocido tu ignominia, la tierra está llena de tus gritos, porque un valiente tropieza contra el otro y caen los dos juntos.	12 Hallják a nemzetek gyalázatodat, és kiáltásod betölti a földet; mert hős hősbe botlik, együtt esnek el mindketten.«
13 Palabra que el Señor dirigió al profeta Jeremías, cuando Nabucodonosor, rey de Babilonia, llegó para atacar al país de Egipto.	13 Az ige, amelyet az Úr mondott Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadnezár, Babilon királya, hogy megverje Egyiptom földjét.
14 ¡Anúncienlo en Egipto, proclámenlo en Nigdol, háganlo oír en Nof y Tafnis! Digan: ¡De pie, prepárate, porque la espada devora a tu alrededor!	14 »Hirdessétek Egyiptomban, és adjátok tudtul Migdolban, adjátok tudtul Memfiszben és Tafneszben! Mondjátok: ‘Állj elő, és készülj fel, mert kard emészt körülötted!’
15 ¿Por qué huye Apis, por qué tu Toro no ha resistido? ¡El Señor lo ha atropellado!	15 Miért dőlt le erős bikád? Nem tudott megállni, mert az Úr letaszította.
16 Tu muchedumbre tropieza y cae, y se dicen unos a otros: «¡Arriba, volvamos a nuestro pueblo, a nuestra tierra natal, lejos de la espada destructora!».	16 Megsokasította az elbukókat, rá is esett egyik a másikra, és így szóltak: ‘Kelj fel! Térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre a pusztító kard elől!’
17 Den este nombre al Faraón, rey de Egipto: «Puro alboroto, pero a destiempo».	17 Így hívták ott a fáraót, Egyiptom királyát: Lárma, aki elmulasztotta az alkalmat.
18 ¡Juro por mi vida –oráculo del Rey cuyo nombre es Señor de los ejércitos– que alguien vendrá, como el Tabor entre las montañas y como el Carmelo sobre el mar!	18 Amint igaz, hogy élek én – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve –, bizonyosan el fog jönni, mint ahogy a Tábor a hegyek közt van, és a Kármel a tenger mellett.
19 Prepara el equipaje para el destierro, hija que habitas en Egipto, porque Nof será una devastación, incendiada, despoblada.	19 Fogságba való holmit készíts magadnak, Egyiptom leánya, aki ott lakol! Mert Memfisz pusztasággá lesz, lerombolják, és nem lesz lakója.
20 Egipto era una ternera magnífica, un tábano del Norte la acomete.	20 Szépséges üsző Egyiptom, de bögöly jön rá északról.
21 Hasta sus mercenarios, en medio de ella, eran como ternos cebados; pero ellos también retroceden, huyen todos juntos, no resisten. Porque les llega el día de su ruina, el tiempo en que tendrán que dar cuenta.	21 Zsoldosai is olyanok benne, mint hizlalt borjak, de ők is megfordulnak, elfutnak együtt, meg sem állnak; mert eljön rájuk szerencsétlenségük napja, meglátogatásuk ideje.
22 ¡Escuchen! Son como una serpiente que silba, porque avanzan con ímpetu, llegan hasta ella con hachas como si fueran leñadores;	22 Hangja mint a sziszegő kígyóé, mert hadsereggel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók.
23 talan su bosque –oráculo del Señor– aunque era impenetrable. Porque son más numerosos que langostas y no se los puede contar.	23 Kivágják erdejét – mondja az Úr –, noha számba venni sem lehet; mert többen vannak, mint a sáskák, és számuk sincsen.
24 ¡Está avergonzada la hija de Egipto, es entregada al pueblo del Norte!	24 Megszégyenül Egyiptom leánya, észak népének kezébe kerül.«
25 El Señor de los ejércitos, el Dios de Israel, ha dicho: «Yo voy a castigar a Amón de No, al Faraón y a Egipto, a todos sus dioses y a sus reyes, al Faraón y a los que confían en él.	25 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom a Nóból való Ámont, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.
26 Los entregaré en manos de los que atentan contra su vida, en manos de Nabucodonosor, rey de Babilonia, y en manos de sus servidores. Pero después de esto, Egipto será habitado como en los tiempos antiguos –oráculo del Señor–».	26 Azok kezébe adom őket, akik életükre törnek: Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és szolgáinak kezébe. De azután úgy laknak majd ott, mint a hajdankor napjaiban – mondja az Úr. –
27 ¡Y tú no temas, servidor mío Jacob, no te espantes, Israel! Porque yo te salvaré de un país lejano, y a tu descendencia, del país de su cautiverio. Jacob volverá y vivirá en calma, tranquilo y sin que nadie lo perturbe.	27 Te pedig ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.
28 Tú no temas, servidor mío Jacob –oráculo del Señor–, porque yo estoy contigo. Sí, yo aniquilaré a todas las naciones adonde yo mismo te expulsé, pero a ti no te aniquilaré: te corregiré con equidad, aunque no te dejaré impune.	28 Te ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, mert én veled vagyok. Mert véget vetek minden nemzetnek, ahová elűztelek téged, neked azonban nem vetek véget; csak megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.«