Judit 8

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 En aquellos días llegó todo esto a oídos de Judit, hija de Merarí, hijo de Ox, hijo de José, hijo de Oziel, hijo de Helcías, hijo de Ananías, hijo de Gedeón, hijo de Rafaín, hijo de Ajitob, hijo de Elías, hijo de Jilquías, hijo de Eliab, hijo de Natanael, hijo de Salamiel, hijo de Sarasadai, hijo de Israel.	1 A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia.
2 Su esposo Manasés, que era de su misma tribu y de su misma familia, había muerto durante la cosecha de la cebada:	2 Férje, Manassze ugyanabból a törzsből és családból származott, meghalt az árpaaratás idején.
3 mientras vigilaba a los que ataban las gavillas en el campo, tuvo una insolación que lo postró en cama, y murió en Betulia, su ciudad. Allí fue sepultado con sus padres, en el campo que está situado entre Dotaim y Belamón.	3 Felügyelt a mezőn a kévekötőkre, a tűző nap érte a fejét, ágynak esett és meghalt Betúliában, az ő városában. Eltemették atyáihoz a mezőn, amely Dótain és Balámon között van.
4 Judit había permanecido viuda en su casa durante tres años y cuatro meses.	4 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.
5 Sobre la terraza de su casa se había hecho levantar una carpa; llevaba un sayal sobre su cuerpo y vestía ropas de luto.	5 Egy kis szobát rendezett be háza tetején, csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára,
6 Ayunaba todos los días, excepto los sábados, los novilunios y los días de fiesta y de regocijo del pueblo de Israel.	6 mindennap böjtölt özvegysége óta, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, az ünnepnapokat és Izrael házának örömünnepeit.
7 Era muy hermosa y de aspecto sumamente agradable. Su esposo Manasés le había dejado oro y plata, servidores y servidoras, ganados y campos, y ella había quedado como dueña de todo.	7 Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
8 Nadie podía reprocharle nada, porque era muy temerosa de Dios.	8 Senki sem mondott rosszat róla, mert nagyon istenfélő volt.
9 Judit se enteró de las amargas quejas que el pueblo, descorazonado por la falta de agua, había dirigido al jefe de la ciudad. También se enteró de la respuesta que les había dado Ozías, cuando juró entregar la ciudad a los asirios en el término de cinco días.	9 Meghallotta a nép elkeseredett zúgolódását a város elöljárói ellen, mivel elvesztették bátorságukat a víz hiánya miatt. Megtudta Judit azt is, hogy mit mondott nekik Ozija, hogyan esküdött meg, hogy öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.
10 Envió entonces a la servidora que estaba al frente de todos sus bienes, para que llamara a Cabris y Carmis, ancianos de la ciudad.	10 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágára felügyelt, és hívatta Ozijat, Kabrit és Karmit, városának elöljáróit.
11 Estos se presentaron, y ella les dijo: «Escúchenme, por favor, jefes de la población de Betulia. Ustedes se equivocaron hoy ante el pueblo, al jurar solemnemente que entregarían la ciudad a nuestros enemigos, si el Señor no viene a ayudarnos en el término fijado.	11 Amikor azok eljöttek hozzá, így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg engem Betúlia lakóinak elöljárói, mert nem helyesen szóltatok a nép előtt ezen a napon és esküvel állítottátok azt Isten és magatok között és azt mondtátok, hogy át fogjátok adni a várost ellenségeinknek, ha ezekben a napokban az Úr, a mi Istenünk nem jön segítségünkre.
12 Al fin de cuentas, ¿quiénes son ustedes, para tentar así a Dios y usurpar su lugar entre los hombres?	12 Kik vagytok ti, hogy kísértitek Istent a mai napon és Isten helyére állítjátok magatokat az emberek fiai között?
13 ¡Ahora ustedes ponen a prueba al Señor todopoderoso, pero esto significa que nunca entenderán nada!	13 A mindenható Urat kísértitek és nem értetek meg soha semmit.
14 Si ustedes son incapaces de escrutar las profundidades del corazón del hombre y de penetrar los razonamientos de su mente, ¿cómo pretenden sondear a Dios, que ha hecho todas estas cosas, y conocer su pensamiento o comprender sus designios? No, hermanos; cuídense de provocar la ira del Señor, nuestro Dios.	14 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni és eszének járását kibogozni, hogyan tudnátok az Istent, aki mindezeket alkotta, kifürkészni, gondolatát megismerni és tervét megérteni? A legkevésbé testvéreim! Ne ingereljétek az Urat, a mi Istenünket,
15 Porque si él no quiere venir a ayudarnos en el término de cinco días, tiene poder para protegernos cuando él quiera o para destruirnos ante nuestros enemigos.	15 mert ha nem akar ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van hatalma arra, hogy oltalmazzon, amely napokon akar, vagy elpusztítson minket ellenségeink előtt.
16 No exijan entonces garantías a los designios del Señor, nuestro Dios, porque Dios no cede a las amenazas como un hombre ni se le impone nada como a un mortal.	16 Ti ne próbáljátok zálogba venni Urunk Istenünk akaratát, mert Isten nem olyan, mint az ember, hogy meg lehet fenyegetni, vagy mint az ember fiát meg lehet ítélni.
17 Por lo tanto, invoquemos su ayuda, esperando pacientemente su salvación, y él nos escuchará si esa es su voluntad.	17 Ezért ha szabadulást várunk tőle, hívjuk őt segítségül és meghallgatja szavunkat, ha neki úgy tetszik.
18 Porque no hay nadie en nuestro tiempo, ni hay entre nosotros, en el día de hoy, tribu, ni familia, ni comarca, ni ciudad que adore dioses fabricados por mano de hombre, como sucedía en los tiempos pasados.	18 Nemzetségeink között nincs a mai napon olyan törzs, sem nemzetség, nép vagy város, amely emberkézzel alkotott isteneket imádna, amint ezt megtették azokban a napokban,
19 A causa de eso, nuestros padres fueron entregados a la espada y a la depredación, y sucumbieron miserablemente delante de nuestros enemigos.	19 amiért atyáink kardélre s fosztogatásra jutottak és elestek ellenségeink színe előtt.
20 Nosotros, en cambio, no reconocemos otro Dios fuera de él; por eso esperamos que no nos despreciará, ni a nosotros ni a ninguno de nuestra raza.	20 Mi viszont nem ismerünk más Istent rajta kívül, akitől remélnénk, hogy nem vet meg minket és nem vonja meg üdvösségét fajtánktól.
21 Si nosotros nos rendimos, caerá toda la Judea y nuestro Santuario será saqueado. Entonces tendremos que responder con nuestra propia sangre por esa profanación.	21 Mert ha mi hatalmukba esünk, akkor egész Júda elesik, kifosztják szentélyünket, és az ő megszentségtelenítését Isten vérünkön kéri számon,
22 Además, el Señor hará rezar sobre nuestra cabeza, en medio de las naciones donde estaremos cautivos, la matanza de nuestros hermanos, la deportación de la gente del país y la devastación de nuestra herencia; y seremos objeto de burla y escarnio por parte de nuestros conquistadores.	22 testvéreink halála, országunk szolgasága, örökségünk elnéptelenedése fejünkre száll vissza a népeknél, ahol szolgálunk. Botrány és gyalázat tárgya leszünk mindazok előtt, akik legyőznek minket,
23 Porque nuestra esclavitud no nos hará ganar la benevolencia de los vencedores, sino que el Señor, nuestro Dios, la convertirá en deshonra.	23 mert szolgaságunk nem hoz jóindulatot, hanem szégyenletessé teszi azt az Úr, a mi Istenünk.
24 Por eso, hermanos, demos un buen ejemplo a nuestros hermanos, ya que su vida depende de nosotros, y lo más sagrado que tenemos, el Templo y el altar, también dependen de nosotros.	24 Most tehát testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ életük, a szentély, a templom, az oltár ránk támaszkodik.
25 Más aún, demos gracias al Señor, nuestro Dios, que nos somete a prueba, lo mismo que a nuestros padres.	25 Mindezek mellett adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki próbára tesz minket, mint atyáinkat.
26 Recuerden todo lo que hizo con Abraham y en qué forma probó a Isaac, y todo lo que le sucedió a Jacob en Mesopotamia de Siria, cuando apacentaba las ovejas de Labán, hermano de su madre:	26 Emlékezzetek arra, hogyan bánt Ábrahámmal és Izsákkal, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyja testvérének, Lábánnak nyáját őrizte.
27 así como a ellos los purificó para probar sus corazones, de la misma manera, nosotros no somos castigados por él, sino que el Señor golpea a los que están cerca de él, para que eso les sirva de advertencia».	27 Amint őket nem égette el, amikor szívüket kipróbálta, minket sem büntet, hanem figyelmezteti az Úr ostorával azokat, akik hozzá közelednek.«
28 Ozías le respondió: «En todo lo que has dicho te has expresado con sensatez y nadie puede contradecir tus palabras.	28 Ozija így szólt hozzá: »Amit szóltál, tiszta szívből mondtad és senki sem tudja szavaidat megcáfolni,
29 No es esta la primera vez que se manifiesta tu sabiduría: desde que eras joven, todo el pueblo conoce tu inteligencia y la bondad de tu corazón.	29 mert nem ma lett nyilvánvaló bölcsességed, hanem napjaid kezdetétől tudja az egész nép okosságodat és szíved jószándékát.
30 Pero ahora el pueblo está consumido por la sed y nos ha obligado a ejecutar lo que le hemos propuesto y a comprometernos con un juramento que no nos es lícito violar.	30 A nép azonban nagyon szenved a szomjúságtól, és arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk nekik, és esküvel köteleztük magunkat, amit nem szeghetünk meg.
31 Tú, que eres una mujer piadosa, ruega por nosotros para que el Señor envíe la lluvia que llenará nuestras cisternas, y así no quedaremos exhaustos».	31 Most tehát imádkozzál értünk és biztosan meghallgat téged Istenünk, mert istenfélő asszony vagy: küldjön az Úr esőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.«
32 Judit les respondió: «Escúchenme, porque voy a hacer algo que se transmitirá de generación en generación a los hijos de nuestra estirpe.	32 Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok rám és a bölcsesség tettét hajtom végre, amely tovább él nemzedékről nemzedékre népünk fiai körében.
33 Esta noche, ustedes se ubicarán ante la Puerta de la ciudad. Yo saldré con mi servidora, y antes del plazo fijado para entregar la ciudad a nuestros enemigos, el Señor, por mi intermedio, visitará a Israel.	33 Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én.
34 No traten de averiguar lo que voy a hacer, porque no les diré nada hasta haber ejecutado mi proyecto.»	34 Ne kutassátok, mit akarok tenni, mert nem mondok el semmit nektek, amíg valóra nem válik, amit cselekszem.«
35 Ozías y los jefes le dijeron: «Vete en paz, y que el Señor Dios vaya delante de ti para escarmiento de nuestros enemigos».	35 Ozija és az elöljárók így szóltak hozzá: »Menj békével, az Úr Isten legyen előtted, hogy megbosszuld ellenségeinket.«
36 Luego salieron de la carpa y regresaron a sus puestos.	36 Lejöttek a felső szobából és visszatértek szállásukra.