Psalms 38

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Unto the end. For Jeduthun himself. A Canticle of David.	1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
2 I said, “I will keep to my ways, so that I will not offend with my tongue.” I posted a guard at my mouth, when a sinner took up a position against me.	2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.
3 I was silenced and humbled, and I was quiet before good things, and my sorrow was renewed.	3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.
4 My heart grew hot within me, and, during my meditation, a fire would flare up.	4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5 I spoke with my tongue, “O Lord, make me know my end, and what the number of my days will be, so that I may know what is lacking to me.”	5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.
6 Behold, you have made my days measurable, and, before you, my substance is as nothing. Yet truly, all things are vanity: every living man.	6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.
7 So then, truly man passes by like an image; even so, he is disquieted in vain. He stores up, and he knows not for whom he will gather these things.	7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8 And now, what is it that awaits me? Is it not the Lord? And my substance is with you.	8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.
9 Rescue me from all my iniquities. You have handed me over as reproach to the foolish.	9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.
10 I was silenced, and I did not open my mouth, because it was you who acted.	10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;
11 Remove your scourges from me.	11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.
12 I fall short at corrections from the strength of your hand. For you have chastised man for iniquity. And you have made his soul shrink away like a spider. Nevertheless, it is in vain that any man be disquieted.	12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.
13 O Lord, heed my prayer and my supplication. Pay attention to my tears. Do not be silent. For I am a newcomer with you, and a sojourner, just as all my fathers were.	13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.
14 Forgive me, so that I may be refreshed, before I will go forth and be no more.	14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
	15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
	16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
	17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
	18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
	19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
	20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
	21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
	22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
	23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!