Daniel 14

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 After King Astyages was laid with his fathers, Cyrus the Persian succeeded to his kingdom.	1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát.
2 Daniel was the king's favorite and was held in higher esteem than any of the friends of the king.	2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál.
3 The Babylonians had an idol called Bel, and every day they provided for it six barrels of fine flour, forty sheep, and six measures of wine.	3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki.
4 The king worshiped it and went every day to adore it; but Daniel adored only his God.	4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?«
5 When the king asked him, "Why do you not adore Bel?" Daniel replied, "Because I worship not idols made with hands, but only the living God who made heaven and earth and has dominion over all mankind."	5 Feleletül ő azt mondta neki: »Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött.«
6 Then the king continued, "You do not think Bel is a living god? Do you not see how much he eats and drinks every day?"	6 Erre azt mondta neki a király: »Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?«
7 Daniel began to laugh. "Do not be deceived, O king," he said; "it is only clay inside and bronze outside; it has never taken any food or drink."	7 Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.«
8 Enraged, the king called his priests and said to them, "Unless you tell me who it is that consumes these provisions, you shall die.	8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: »Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok;
9 But if you can show that Bel consumes them, Daniel shall die for blaspheming Bel." Daniel said to the king, "Let it be as you say!"	9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.«
10 There were seventy priests of Bel, besides their wives and children. When the king went with Daniel into the temple of Bel,	10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába,
11 the priests of Bel said, "See, we are going to leave. Do you, O king, set out the food and prepare the wine; then shut the door and seal it with your ring.	11 így szóltak Bél papjai: »Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel.
12 If you do not find that Bel has eaten it all when you return in the morning, we are to die; otherwise Daniel shall die for his lies against us."	12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.«
13 They were not perturbed, because under the table they had made a secret entrance through which they always came in to consume the food.	13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat.
14 After they departed the king set the food before Bel, while Daniel ordered his servants to bring some ashes, which they scattered through the whole temple; the king alone was present. Then they went outside, sealed the closed door with the king's ring, and departed.	14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak.
15 The priests entered that night as usual, with their wives and children, and they ate and drank everything.	15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.
16 Early the next morning, the king came with Daniel.	16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt.
17 "Are the seals unbroken, Daniel?" he asked. And Daniel answered, "They are unbroken, O king."	17 Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.«
18 As soon as he had opened the door, the king looked at the table and cried aloud, "Great you are, O Bel; there is no trickery in you."	18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: »Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!«
19 But Daniel laughed and kept the king from entering. "Look at the floor," he said; "whose footprints are these?"	19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?«
20 "I see the footprints of men, women, and children!" said the king.	20 Azt mondta erre a király: »Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.« Akkor haragra lobbant a király,
21 The angry king arrested the priests, their wives, and their children. They showed him the secret door by which they used to enter to consume what was on the table.	21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt.
22 He put them to death, and handed Bel over to Daniel, who destroyed it and its temple.	22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt.
23 There was a great dragon which the Babylonians worshiped.	23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak.
24 "Look!" said the king to Daniel, "you cannot deny that this is a living god, so adore it."	24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!«
25 But Daniel answered, "I adore the Lord, my God, for he is the living God.	25 Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten.
26 Give me permission, O king, and I will kill this dragon without sword or club." "I give you permission," the king said.	26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.«
27 Then Daniel took some pitch, fat, and hair; these he boiled together and made into cakes. He put them into the mouth of the dragon, and when the dragon ate them, he burst asunder. "This," he said, "is what you worshiped."	27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!«
28 When the Babylonians heard this, they were angry and turned against the king. "The king has become a Jew," they said; "he has destroyed Bel, killed the dragon, and put the priests to death."	28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: »Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta.«
29 They went to the king and demanded: "Hand Daniel over to us, or we will kill you and your family."	29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!«
30 When he saw himself threatened with violence, the king was forced to hand Daniel over to them.	30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt.
31 They threw Daniel into a lions' den, where he remained six days.	31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül.
32 In the den were seven lions, and two carcasses and two sheep had been given to them daily. But now they were given nothing, so that they would devour Daniel.	32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt.
33 In Judea there was a prophet, Habakkuk; he mixed some bread in a bowl with the stew he had boiled, and was going to bring it to the reapers in the field,	33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak.
34 when an angel of the Lord told him, "Take the lunch you have to Daniel in the lions' den at Babylon."	34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.«
35 But Habakkuk answered, "Babylon, sir, I have never seen, and I do not know the den!"	35 Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.«
36 The angel of the Lord seized him by the crown of his head and carried him by the hair; with the speed of the wind, he set him down in Babylon above the den.	36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.
37 "Daniel, Daniel," cried Habakkuk, "take the lunch God has sent you."	37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!«
38 "You have remembered me, O God," said Daniel; "you have not forsaken those who love you."	38 Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.«
39 While Daniel began to eat, the angel of the Lord at once brought Habakkuk back to his own place.	39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére.
40 On the seventh day the king came to mourn for Daniel. As he came to the den and looked in, there was Daniel, sitting there!	40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között.
41 The king cried aloud, "You are great, O Lord, the God of Daniel, and there is no other besides you!"	41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!«
42 Daniel he took out, but those who had tried to destroy him he threw into the den, and they were devoured in a moment before his eyes.	42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket.