Evangélium Márk szerint 5

¹ Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére.

² Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt

³ és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.

⁴ Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni.

⁵ Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.

⁶ Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,

⁷ és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!«

⁸ Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!«

⁹ Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.«

¹⁰ És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.

¹¹ Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda.

¹² Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.«

¹³ Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

¹⁴ Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.

¹⁵ Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.

¹⁶ A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.

¹⁷ Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból.

¹⁸ Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen.

¹⁹ De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!«

²⁰ Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

²¹ Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.

²² Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,

²³ és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!«

²⁴ El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.

²⁵ Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,

²⁶ és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,

²⁷ amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.

²⁸ Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«

²⁹ Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől.

³⁰ De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?«

³¹ Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?«

³² Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.

³³ Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.

³⁴ Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.«

³⁵ Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?«

³⁶ Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«

³⁷ Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.

³⁸ Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.

³⁹ Bement, és azt mondta nekik: »Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.«

⁴⁰ De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.

⁴¹ Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« –

⁴² A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott.

⁴³ Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.