Evanđelje po Luki 24

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Prvoga dana u tjednu, veoma rano, dođoše one na grob s miomirisima što ih pripraviše.	1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2 Kamen nađoše otkotrljan od groba.	2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
3 Uđoše, ali ne nađoše tijela Gospodina Isusa.	3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 I dok su stajale zbunjene nad tim, gle, dva čovjeka u blistavoj odjeći stadoše do njih.	4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5 Zastrašene obore lica k zemlji, a oni će im: »Što tražite Živoga među mrtvima?	5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?
6 Nije ovdje, nego uskrsnu! Sjetite se kako vam je govorio dok je još bio u Galileji:	6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7 ‘Treba da Sin Čovječji bude predan u ruke grešnika, i raspet, i treći dan da ustane.’«	7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«
8 I sjetiše se one riječi njegovih,	8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9 vratiše se s groba te javiše sve to jedanaestorici i svima drugima.	9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 A bile su to: Marija Magdalena, Ivana i Marija Jakovljeva. I ostale zajedno s njima govorahu to apostolima,	10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11 ali njima se te riječi pričiniše kao tlapnja, te im ne vjerovahu.	11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12 A Petar usta i potrča na grob. Sagnuvši se, opazi samo povoje. I vrati se kući čudeći se tome što se zbilo.	12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13 I gle, dvojica su od njih toga istog dana putovala u selo koje se zove Emaus, udaljeno od Jeruzalema šezdeset stadija.	13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14 Razgovarahu međusobno o svemu što se dogodilo.	14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 I dok su tako razgovarali i raspravljali, približi im se Isus i pođe s njima.	15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 Ali prepoznati ga – bijaše uskraćeno njihovim očima.	16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17 On ih upita: »Što to putem pretresate među sobom?« Oni se snuždeni zaustave	17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.
18 te mu jedan od njih, imenom Kleofa, odgovori: »Zar si ti jedini stranac u Jeruzalemu te ne znaš što se u njemu dogodilo ovih dana?«	18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19 A on će: »Što to?« Odgovore mu: »Pa ono s Isusom Nazarećaninom, koji bijaše prorok – silan na djelu i na riječi pred Bogom i svim narodom:	19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20 kako su ga glavari svećenički i vijećnici naši predali da bude osuđen na smrt te ga razapeli.	20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21 A mi se nadasmo da je on onaj koji ima otkupiti Izraela. Ali osim svega toga ovo je već treći dan što se to dogodilo.	21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 A zbuniše nas i žene neke od naših: u praskozorje bijahu na grobu,	22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23 ali nisu našle njegova tijela pa dođoše te rekoše da su im se ukazali anđeli koji su rekli da je on živ.	23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24 Odoše nato i neki naši na grob i nađoše kako žene rekoše, ali njega ne vidješe.«	24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«
25 A on će im: »O bezumni i srca spora da vjerujete što god su proroci navijestili!	25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26 Nije li trebalo da Krist sve to pretrpi te uđe u svoju slavu?«	26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«
27 Počevši tada od Mojsija i svih proroka, protumači im što u svim Pismima ima o njemu.	27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28 Uto se približe selu kamo su išli, a on kao da htjede dalje.	28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 No oni navaljivahu: »Ostani s nama jer zamalo će večer i dan je na izmaku!« I uniđe da ostane s njima.	29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30 Dok bijaše s njima za stolom, uze kruh, izreče blagoslov, razlomi te im davaše.	30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31 Uto im se otvore oči te ga prepoznaše, a on im iščeznu s očiju.	31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32 Tada rekoše jedan drugome: »Nije li gorjelo srce u nama dok nam je putem govorio, dok nam je otkrivao Pisma?«	32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«
33 U isti se čas digoše i vratiše u Jeruzalem. Nađoše okupljenu jedanaestoricu i one koji bijahu s njima.	33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 Oni im rekoše: »Doista uskrsnu Gospodin i ukaza se Šimunu!«	34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35 Nato oni pripovjede ono s puta i kako ga prepoznaše u lomljenju kruha.	35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36 Dok su oni o tom razgovarali, stane Isus posred njih i reče im: »Mir vama!«	36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37 Oni, zbunjeni i prestrašeni, pomisliše da vide duha.	37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38 Reče im Isus: »Zašto se prepadoste? Zašto vam sumnje obuzimaju srce?	38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39 Pogledajte ruke moje i noge! Ta ja sam! Opipajte me i vidite jer duh tijela ni kostiju nema kao što vidite da ja imam.«	39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40 Rekavši to, pokaza im ruke i noge.	40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 I dok oni od radosti još nisu vjerovali, nego se čudom čudili, on im reče: »Imate li ovdje što za jelo?«	41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42 Oni mu pruže komad pečene ribe.	42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 On uzme i pred njima pojede.	43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44 Nato im reče: »To je ono što sam vam govorio dok sam još bio s vama: treba da se ispuni sve što je u Mojsijevu Zakonu, u Prorocima i Psalmima o meni napisano.«	44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45 Tada im otvori pamet da razumiju Pisma	45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 te im reče: »Ovako je pisano: ‘Krist će trpjeti i treći dan ustati od mrtvih,	46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47 i u njegovo će se ime propovijedati obraćenje i otpuštenje grijeha po svim narodima počevši od Jeruzalema.’	47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
48 Vi ste tomu svjedoci.	48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 I evo, ja šaljem na vas Obećanje Oca svojega. Ostanite zato u gradu dok se ne obučete u Silu odozgor.«	49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
50 Zatim ih izvede do Betanije, podiže ruke pa ih blagoslovi.	50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 I dok ih blagoslivljaše, rasta se od njih i uznesen bi na nebo.	51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
52 Oni mu se ničice poklone pa se s velikom radosti vrate u Jeruzalem	52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 te sve vrijeme u Hramu blagoslivljahu Boga.	53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.