Salmi 102

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Orazione dell’afflitto, essendo angosciato, e spandendo il suo lamento davanti a Dio. SIGNORE, ascolta la mia orazione, E venga il mio grido infino a te.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Non nasconder la tua faccia da me; Nel giorno che io sono in distretta, inchina a me il tuo orecchio; Nel giorno che io grido, affrettati a rispondermi.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Perciocchè i miei giorni son venuti meno come fumo, E le mie ossa sono arse come un tizzone.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Il mio cuore è stato percosso come erba, Ed è seccato; Perciocchè io ho dimenticato di mangiare il mio pane.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 Le mie ossa sono attaccate alla mia carne, Per la voce de’ miei gemiti.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 Io son divenuto simile al pellicano del deserto; E son come il gufo delle solitudini.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Io vegghio, e sono Come il passero solitario sopra il tetto. I miei nemici mi fanno vituperio tuttodì;	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Quelli che sono infuriati contro a me fanno delle esecrazioni di me.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Perciocchè io ho mangiata la cenere come pane, Ed ho temperata la mia bevanda con lagrime.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Per la tua indegnazione, e per lo tuo cruccio; Perciocchè, avendomi levato ad alto, tu mi hai gettato a basso.	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 I miei giorni son come l’ombra che dichina; Ed io son secco come erba	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 Ma tu, Signore, dimori in eterno E la tua memoria è per ogni età.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Tu ti leverai, tu avrai compassione di Sion; Perciocchè egli è tempo di averne pietà; Perciocchè il termine è giunto.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Imperocchè i tuoi servitori hanno affezione alle pietre di essa, Ed hanno pietà della sua polvere.	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 E le genti temeranno il Nome del Signore, E tutti i re della terra la tua gloria,	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Quando il Signore avrà riedificata Sion, Quando egli sarà apparito nella sua gloria,	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 Ed avrà volto lo sguardo all’orazione de’ desolati, E non avrà sprezzata la lor preghiera.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Ciò sarà scritto all’età a venire; E il popolo che sarà creato loderà il Signore.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Perciocchè egli avrà riguardato dall’alto luogo della sua santità; Perciocchè il Signore avrà mirato dal cielo verso la terra;	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Per udire i gemiti de’ prigioni; Per isciogliere quelli ch’erano condannati a morte;	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 Acciocchè si narri in Sion il Nome del Signore, E la sua lode in Gerusalemme.	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 Quando i popoli e i regni saranno raunati insieme, Per servire al Signore	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 Egli ha tra via abbattute le mie forze; Egli ha scorciati i miei giorni.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Io dirò: O Dio mio, non farmi trapassare al mezzo de’ miei dì; I tuoi anni durano per ogni età.	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 Tu fondasti già la terra; E i cieli son l’opera delle tue mani;	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Queste cose periranno, ma tu dimorerai; Ed esse invecchieranno tutte, come un vestimento; Tu le muterai come una vesta, e trapasseranno.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Ma tu sei sempre lo stesso, E gli anni tuoi non finiranno giammai.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 I figliuoli de’ tuoi servitori abiteranno, E la progenie loro sarà stabilita nel tuo cospetto	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«