Sámuel első könyve 11

Káldi-Neovulgáta	Ave Maria
¹ Ezután körülbelül egy hónap múlva az történt, hogy az ammonita Naás felvonult és hadba szállt Jábes-Gileád ellen. Errea jábesi emberek valamennyien azt mondták Naásnak: »Fogadj el minket szövetségeseidnek, s szolgálni fogunk neked.«	¹ Naás, o amonita, pôs-se em cam-panha e combateu contra Jabes, em Galaad. Os habitantes de Jabes disseram-lhe: “Façamos aliança e nós te serviremos”.
² Ám az ammonita Naás azt felelte nekik: »Csak úgy kötök szövetséget veletek, ha kivájathatom mindannyiatok jobb szemét, s így meggyalázhatlak titeket egész Izrael előtt.«	² Mas Naás, o amonita, respondeu-lhes: “Só farei aliança convosco com a condição de vos furar a todos o olho direito, para impor assim um opróbrio a todo o Israel”.
³ Azt mondták erre neki Jábes vénei: »Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael minden határába: s ha nem akad, aki megvéd minket, akkor kimegyünk hozzád.«	³ “Concede-nos sete dias – disseram-lhe os anciãos de Jabes – para que enviemos mensageiros por toda a terra de Israel; se não houver quem nos ajude, nos entregaremos a ti”.
⁴ Elmentek tehát a követek Saul Gibeájába, s elmondták e szavakat a nép hallatára. Erre az egész nép hangos sírásra fakadt.	⁴ Foram os mensageiros a Gabaá, cidade de Saul e contaram isso ao povo e todo o povo pôs-se a chorar em alta voz.
⁵ Íme, azonban éppen akkor jött meg Saul, aki marháit terelte haza a mezőről és azt mondta: »Mi baja van a népnek, hogy sír?« Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait.	⁵ Saul voltava então do campo, atrás dos seus bois. “Que tem o povo para chorar dessa forma?” – disse ele. E referiram-lhe as palavras dos habitantes de Jabes.
⁶ Amikor e szavakat hallotta, nagyon fellobbant haragja, az Úr lelke pedig megszállta Sault.	⁶ Ouvindo isso, o Espírito do Senhor apoderou-se de Saul e ele encolerizou-se.
⁷ Erre ő vette mind a két marhát, darabokra vagdalta, s követekkel elküldte Izrael minden határába és azt mondta: »Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt, annak marháival ugyanígy fog történni.« Elfogta erre a népet az Úr félelme, és egy emberként kivonultak.	⁷ Tomando uma junta de bois, fê-la em pedaços e mandou-os por mão de mensageiros por todo o território de Israel, com este aviso: “Assim será feito aos bois de todo aquele que se não puser em campanha com Saul e Samuel”. O terror do Senhor apoderou-se do povo e este pôs-se em marcha como um só homem.
⁸ Ő meg is számlálta őket Bezekben, s Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak.	⁸ Saul passou-o em revista em Bezec: havia trezentos mil homens de Israel e trinta mil de Judá.
⁹ Azt mondták erre az odajött követeknek: »Ezt mondjátok a jábesgileádi embereknek: Holnap, mire az idő felmelegszik, megszabadultok.« Elmentek tehát a követek, s hírül vitték ezt a jábesi embereknek, s azok megörültek.	⁹ Disseram aos mensageiros que tinham vindo: “Dizei aos habitantes de Jabes, em Galaad, que amanhã, quando o sol estiver na força do seu calor, serão socorridos”. Voltando, deram os mensageiros essa notícia aos habitantes de Jabes, que se alegraram.
¹⁰ Ki is üzentek az ammonitáknak: »Holnap kimegyünk hozzátok, s tehettek velünk akármit, ami nektek tetszik.«	¹⁰ Esses disseram aos amonitas: “Amanhã nos renderemos a vós e fareis de nós o que vos parecer melhor”.
¹¹ Amikor aztán a másnap elérkezett, az történt, hogy Saul három részre osztotta a népet, s a hajnali őrködés idején behatolt a táborba és mire az idő felmelegedett, megverte az ammonitákat; a megmaradtak is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.	¹¹ No dia seguinte, Saul dividiu o povo em três partes; penetraram ao raiar do dia no acampamento inimigo e feriram os amonitas até que chegou o grande calor do dia. Aqueles que escaparam foram dispersos, de tal sorte que não ficaram dois deles juntos.
¹² Ekkor a nép így szólt Sámuelhez: »Ki az, aki azt mondta: ‘Hát Saul fog uralkodni rajtunk?’ Adjátok ki azokat az embereket, s öljük meg őket.«	¹² O povo disse a Samuel: “Quem é que disse: ‘Saul não reinará sobre nós?’ Dai-nos esses homens para que os matemos.”
¹³ Ám Saul azt mondta: »Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert ma az Úr szabadulást szerzett Izraelnek.«	¹³ Porém, Saul respondeu: “Hoje não se matará ninguém, porque é o dia em que o Senhor libertou Israel.”
¹⁴ Azt mondta erre Sámuel a népnek: »Gyertek, menjünk Gilgálba, s újítsuk ott meg a királyságot.«	¹⁴ Samuel disse ao povo: “Vamos a Gálgala e renovemos ali a realeza.”
¹⁵ El is ment az egész nép Gilgálba, s ott királlyá tették Sault az Úr előtt Gilgálban, s békeáldozatokat vágtak ott az Úr előtt és nagyon örvendezett Saul s Izraelnek valamennyi embere.	¹⁵ Partiu, pois, todo o povo para Gálgala para ali confirmar Saul, em presença do Senhor, no seu título de rei e oferecer naquele lugar sacrifícios de ações de graças. E Saul, com todos os israelitas, alegraram-se grandemente.