Joel jövendölése 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.	1 Palavra do Senhor dirigida a Joel, filho de Fatuel.
2 Halljátok ezt, vének, és fogadjátok be fületekbe mindnyájan, akik az országban laktok! Történt-e ilyesmi napjaitokban, avagy atyáitok napjaiban?	2 Ouvi isto, velhos! Vós todos habitantes da terra (de Judá), aplicai os vossos ouvidos! Aconteceu uma coisa como esta em vossos dias, ou nos dias de vossos pais?
3 Erről beszéljetek fiaitoknak, fiaitok az ő fiaiknak, és azok fiai a következő nemzedéknek!	3 Contai-a a vossos filhos, e contem-na vossos filhos a seus filhos, e os filhos destes à geração seguinte.
4 Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska, amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár, s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!	4 O gafanhoto (arbê) comeu o que tinha ficado do gazam; o yeleg comeu o que tinha ficado do gafanhoto; o hasil comeu o que tinha ficado do yeleq.
5 Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok, jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok, mert elragadták szátoktól.	5 Despertai, ó ébrios, e chorai; lamentai-vos, vós que bebeis vinho, porque ele foi tirado da vossa boca.
6 Felvonult ugyanis földemre egy nép: erős és megszámlálhatatlan, foga olyan volt, mint az oroszlán foga, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.	6 Um povo forte e inumerável veio sobre a minha terra; os seus dentes são como os dentes de leão, e as mandíbulas como de leoa.
7 Szőlőmet pusztasággá tette, fügefámat lehántotta, meztelenné változtatta, szerteszórta, fehérekké lettek ágai.	7 Reduziu a minha vinha a um deserto, devastou as minhas figueiras, descascou-as completamente e lançou-as por terra; os seus ramos (roídos e secos) tomaram-se brancos.
8 Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!	8 Chora (ó Israel) como uma donzela, cingida de cilício, pelo prometido da sua juventude.
9 Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat az Úr házából; gyászolnak a papok, az Úr szolgái.	9 Desapareceram da casa do Senhor as oferendas e as libações; os sacerdotes, ministros do Senhor, estão de luto.
10 Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, odalett a bor, elapadt az olaj.	10 Os campos estão devastados, a terra enlutada, porque o trigo foi destruído, o vinho perdido, e o azeite falhou.
11 Szomorkodnak a szántóvetők, jajgatnak a szőlőművesek a gabona és az árpa miatt, mert elveszett a szántóföld termése.	11 Os lavradores estão confusos, os vinhateiros soltam gritos, por causa do trigo e da cevada, pois se perdeu a colheita dos campos.
12 Odalett a szőlőtő, elhervadt a fügefa; gránátalma-, pálma- és almafa s a mező minden fája kiszáradt. Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!	12 A vinha não vingou, a figueira secou; as romanzeiras, as palmeiras e as macieiras, todas as árvores do campo secaram; (por cujo motivo) a alegria, envergonhada, foi para longe dos filhos dos homens.
13 Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat.	13 Cingi-vos, sacerdotes, e chorai; soltai gritos, ministros do altar ! Vinde, passai a noite vestidos de saco, ministros do meu Deus, porque da casa do vosso Deus o povo desapareceram a oferenda e a libação.
14 Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz:	14 Ordenai à um jejum sagrado, convocai a assembleia, congregai os anciães e todos os habitantes do país, para a casa do vosso Deus, e clamai ao Senhor.
15 »Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!	15 Ai, que dia (terrível) ! O dia do Senhor está perto! Virá como uma assolação da parte do Todo-Poderoso.
16 Nemde szemetek láttára pusztult ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából?«	16 Porventura não desapareceram diante dos vossos olhos os alimentos, e, da casa do nosso Deus, a alegria e o regozijo?
17 Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt, összeomolhatnak a csűrök, összedőlhetnek a magtárak, hisz odalett a gabona!	17 As sementes apodreceram debaixo dos torrões, os celeiros estão vazios, os armazéns arruinados, porque se perdeu o trigo.
18 Miért nyög az állat, bőg a marhacsorda? Mert nincs legelőjük; sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.	18 Por que gemem os animais, porque andam errantes manadas de bois, desvairadamente? Porque não têm pastos; até os rebanhos das ovelhas perecem.
19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit, láng perzselte fel a vidék minden fáját.	19 Clamo a ti, Senhor, porque o fogo (da sequeira) devorou toda a verdura do deserto, a chama queimou todas as árvores dos campos.
20 De a mező állatai is rád tekintenek, (mint az esőt szomjazó föld;) hisz elapadtak a vizek forrásai, és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!	20 Os próprios animais levantam a cabeça para ti, porque as correntes de água secaram e o fogo (da sequeira) devorou tudo o que havia de verde no deserto.