Izajás könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Sacra Bibbia Garofalo
1 Most pedig halld, Jákob, én szolgám, Izrael, akit kiválasztottam!	1 E ora ascolta, Giacobbe mio servitore, Israele da me eletto.
2 Így szól az Úr, a te alkotód, aki formált téged az anyaméhtől fogva, és segít téged: »Ne félj, szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam!	2 Così dice Jahvè che ti ha creato e ti ha plasmato dal seno materno, colui che ti soccorre: «Non temere, mio servitore Giacobbe, Ishurun da me eletto.
3 Mert vizet árasztok a szomjas földre, és patakokat a szárazra; kiárasztom lelkemet ivadékaidra, és áldásomat sarjaidra.	3 Poiché io farò scorrere acqua sulla steppa, torrenti su un terreno arido. Verserò il mio spirito sulla tua progenie, la mia benedizione sui tuoi rampolli;
4 Sarjadoznak majd a fű között, mint fűzfák a vízfolyások mellett.	4 germoglieranno come erba in mezzo all’acqua; come salici sui-fossi d’acqua.
5 Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’, a másik meg Jákob nevével nevezi magát; az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’, és Izrael nevéről kap nevet.«	5 Questi dirà: “Io sono di Jahvè”, quegli si chiamerà con il nome di Giacobbe; altri scriverà sulla mano: “Di Jahvè”, e verrà designato con il nome di Israele».
6 Így szól az Úr, Izrael királya és megváltója, a Seregek Ura: »Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, rajtam kívül nincs Isten.	6 Così dice Jahvè, re di Israele e tuo redentore, Jahvè degli eserciti: «Io il primo e io l’ultimo; fuori di me non c’è dio.
7 Ki olyan, mint én? Kiáltson, hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt, hogy megalapítottam az ősi népet; és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!	7 Chi è come me? Lo proclami, lo faccia sapere e me lo dimostri. Chi ha reso noto il futuro dall’eternità. Ci faccia conoscere quanto succederà.
8 Ne rettegjetek, és ne féljetek! Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem? Ti vagytok az én tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Vagy kőszikla? Nem tudok róla.«,	8 Non temete e non vi preoccupate; forse non te l’ho già annunciato e proclamato? Voi ne siete testimoni: C’è forse un dio fuori di me o una roccia? Io non ne conosco».
9 A bálványok alkotói mind semmik, és kedvenceik nem használnak semmit. Ők a tanúik, hogy nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.	9 Gli artefici di idoli sono tutti vanità, i loro oggetti preziosi non giovano a nulla, i loro devoti non vedono né capiscono, così che saranno coperti di onta.
10 Ki formált istent, és öntött bálványszobrot, mely nem használ?	10 Chi plasma un dio e fonde un idolo senza cercarne un vantaggio?
11 Íme, annak társai mind szégyent vallanak, mert a mesterek is emberek közül valók. Gyűljenek össze mindnyájan, álljanak elő! Megrettennek majd, és szégyent vallanak együtt.	11 Ecco, tutti i suoi dipendenti saranno confusi; gli stessi artefici non sono che uomini. Si raccolgano pure e si presentino tutti; saranno spaventati e confusi insieme.
12 A kovácsmester fáradozik, és az izzó szénnél dolgozik, kalapáccsal formálja művét, és megmunkálja erős karjával; meg is éhezik, és elhagyja ereje, nem iszik vizet, és elfárad.	12 Il fabbro lavora il ferro al fornello, gli dà forma d’idolo con martelli, lo rifinisce con il braccio vigoroso; soffre la fame, la forza gli viene meno; non beve acqua, si spossa.
13 Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék.	13 Il falegname stende il regolo, disegna l’immagine con lo stilo; la lavora con scalpelli, misura con il compasso, riproducendo una forma umana, una bella figura d’uomo, che resti in casa.
14 Cédrusfákat vág ki magának, és veszi a tölgyet vagy a terebintfát, melyet az erdő fái között nevelt magának; lucfenyőt ültet, melyet az eső felnövel.	14 Egli si taglia i cedri, prende un elce o una quercia che cresce per lui robusta nella selva; egli pianta un frassino che la pioggia farà crescere.
15 Tüzelője lesz az embernek: vesz belőle, hogy melegedjék, meg is gyújtja, és kenyeret süt. Istent is csinál, és leborul, bálványt készít belőle, és meghajol előtte.	15 Tutto ciò serve all’uomo per bruciare; con una parte egli si riscalda, con un’altra accende il forno per cuocersi il pane, con il resto costruisce un idolo e lo adora, ne forma una statua e la venera.
16 Felét elégeti tűzben, felén húst süt, megeszi a sültet, és jóllakik; fel is melegszik, és így szól: »De jól megmelegedtem! Érzem a tüzet!«	16 Una metà la brucia nel fuoco, sulla cui bracia cuoce la carne, mangia l’arrosto e si sazia. Ancora egli si riscalda e dice: «Ah! mi sono riscaldato; mi godo il fuoco!»
17 A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!«	17 Il resto egli trasforma in dio, nel suo idolo; venera, lo adora e lo prega, dicendogli: «Salvami, perché sei il mio dio!»
18 Nem tudják és nem látják be, mert szemük leragadt, hogy ne lásson, és ne értsen a szívük.	18 Non sanno e non comprendono; i loro occhi sono così coperti che non vedono, il loro cuore è annebbiato perché non capiscano.
19 Nem fontolják meg szívükkel, nincs tudásuk és belátásuk, hogy így szólnának: »Felét elégettem tűzben, parazsán kenyeret is sütöttem, sütök húst is, és megeszem; a maradékából pedig undok bálványt készítek, és egy fatuskó előtt hajolok meg.«	19 Egli non riflette, non ha scienza e intelligenza per dire: «Ho bruciato nel fuoco una parte sulla sua bracia ho cotto perfino il pane e arrostito la carne che ho mangiato; trasformerò il resto abominio; io venererò un pezzo di legno?»
20 Hamu a tápláléka, szíve csalatkozik, félrevezeti őt; nem menti meg lelkét, és nem mondja: »Nemde hazugság van a jobbomon?«	20 Si pasce di cenere, ha un cuore sedotto che lo travia; egli non può liberarsene e dire: «Non stringo forse falsità nella mia destra?»
21 Emlékezz ezekre, Jákob, és Izrael, mert szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy, Izrael, nem feledkezem meg rólad.	21 Ricorda tali cose, o Giacobbe, e tu, Israele, perché sei mio servitore; Io ti ho plasmato, tu sei mio servitore; Israele, non sarai dimenticato da me.
22 Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat, és mint a felhőt, vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!	22 Ho fatto sparire come una nube la tua iniquità e i tuoi peccati come una nuvola. Ritorna a me, perché ti ho redento.
23 Ujjongjatok, egek, mert az Úr cselekedett, kiáltsatok, földnek mélységei! Ujjongásban törjetek ki, hegyek, erdő és minden fa benne! Mert megváltotta az Úr Jákobot, és Izraelben fog megdicsőülni.	23 Esultate, cieli, perché Jahvè l’ha fatto; giubilate, profondità della terra! Gridate in allegria, monti, voi selve con tutti i vostri alberi, perché Jahvè ha redento Giacobbe, si è glorificato in Israele.
24 Így szól az Úr, a te megváltód, aki formált téged az anyaméhtől fogva: »Én vagyok az Úr, aki alkottam mindent, aki egyedül feszítettem ki az eget, és szilárdítottam meg a földet; ki volt velem?	24 Così dice Jahvè, che ti ha redento e ti ha plasmato fino dal seno materno: «Io sono Jahvè che ha creato tutto, ho spiegato i cieli da solo, ho disteso la terra; chi è con me?
25 Meghiúsítom a fecsegők jeleit, és a jósokat bolonddá teszem; meghátrálásra kényszerítem a bölcseket, és tudományukat balgasággá teszem.	25 lo sono colui che sventa i presagi degli indovini, dimostra folli i maghi, fa indietreggiare i sapienti e trasforma la loro scienza in follia;
26 Valóra váltom szolgám szavát, és követeim tervét beteljesítem. Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Lakottá leszel’, és Júda városainak: ‘Felépültök’, s romjait helyreállítom.	26 ma conferma la parola del suo servitore, compie le previsioni dei suoi messaggeri; egli dice a Gerusalemme: “Sarai abitata!” e alle città di Giuda: “Sarete riedificate! Perché io rialzerò le loro rovine”.
27 Azt mondom a mély tengernek: ‘Apadj ki! Folyóidat pedig kiszárítom.’	27 Egli dice all’abisso: “Prosciugati! To inaridisco i tuoi fiumi”.
28 Azt mondom Círusznak: ‘Pásztorom, aki minden kívánságomat teljesíti.’ Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Felépülsz’, és a templomnak: ‘Lerakják alapjaidat.’«	28 Egli dice a Ciro: “Mio pastore!”. Egli compirà tutti i miei desideri! Egli dice a Gerusalemme: “Sarai riedificata!” e al tempio: “Si getteranno le fondamenta”».