A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Pjesma. Psalam. Sinova Korahovih. Zborovođi. Po napjevu »Bolest«. Za pjevanje. Poučna pjesma. Ezrahijca Hemana.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Jahve, Bože moj, vapijem danju, a noću naričem pred tobom.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Neka dopre do tebe molitva moja, prigni uho k vapaju mome.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Jer mi je duša zasićena patnjama, moj se život bliži podzemlju.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Broje me k onima što u grob silaze, postadoh sličan nemoćniku.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 Među mrtvima moj je ležaj, poput ubijenih što leže u grobu kojih se više ne spominješ, od kojih si ustegao ruku.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Smjestio si me u jamu duboku, u tmine, u bezdan.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Teško me pritišće ljutnja tvoja i svim me valima svojim prekrivaš.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Udaljio si od mene znance moje, ùčini da im gnusan budem: zatvoren sam, ne mogu izaći.
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 Od nevolje oči mi gasnu: vapijem tebi, Jahve, iz dana u dan, za tobom ruke pružam.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Zar na mrtvima činiš čudesa? Zar će sjene ustati i hvaliti tebe?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Zar se u grobu pripovijeda o tvojoj dobroti? O vjernosti tvojoj u propasti?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Zar se u tmini objavljuju čudesa tvoja i tvoja pravda u zaboravu?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Ipak ja vapijem tebi, Jahve, prije jutra molitvom te pretječem.
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Zašto, Jahve, odbacuješ dušu moju? Zašto sakrivaš lice od mene?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Bijedan sam i umirem već od dječaštva, klonuh noseći tvoje strahote.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Preko mene prijeđoše vihori tvojega gnjeva, strahote me tvoje shrvaše,
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 okružuju me kao voda sveudilj, optječu me svi zajedno.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Udaljio si od mene prijatelja i druga: mrak mi je znanac jedini.