A zsoltárok könyve 147

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.	1 Aleluja! Hvalite Jahvu jer je dobar, pjevajte Bogu našem jer je sladak; svake hvale on je dostojan!
2 Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait.	2 Jahve gradi Jeruzalem, sabire raspršene Izraelce.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi.	3 On liječi one koji su srca skršena i povija rane njihove.
4 A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.	4 On određuje broj zvijezdâ, svaku njezinim imenom naziva.
5 Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének.	5 Velik je naš Gospodin i svesilan, nema mjere mudrosti njegovoj.
6 Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.	6 Jahve pridiže ponizne, zlotvore do zemlje snizuje.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek.	7 Pjevajte Jahvi pjesmu zahvalnu, svirajte na citari Bogu našem!
8 Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára.	8 Oblacima on prekriva nebesa i zemlji kišu sprema; daje da po bregovima raste trava i bilje na službu čovjeku.
9 Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak.	9 On stoci hranu daje i mladim gavranima kada grakću.
10 Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme.	10 Za konjsku snagu on ne mari nit’ mu se mile bedra čovječja.
11 Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.	11 Mili su Jahvi oni koji se njega boje, koji se uzdaju u dobrotu njegovu.
12 Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet,	12 Slavi Jahvu, Jeruzaleme, hvali Boga svoga, Sione!
13 Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat.	13 On učvrsti zasune vrata tvojih, blagoslovi u tebi tvoje sinove.
14 Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged.	14 On dade mir granicama tvojim, pšenicom te hrani najboljom.
15 Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak.	15 Besjedu svoju šalje na zemlju, brzo trči riječ njegova.
16 Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát.	16 Kao vunu snijeg razbacuje, prosipa mraz poput pepela.
17 Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni?	17 On sipa grad kao zalogaje, voda mrzne od njegove studeni.
18 De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek.	18 Riječ svoju pošalje i vode se tope; dunu vjetrom i vode otječu.
19 Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek.	19 Riječ svoju on objavi Jakovu, odluke svoje i zakone Izraelu.
20 Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!	20 Ne učini tako nijednom narodu: nijednom naredbe svoje ne objavi! Aleluja!