Kivonulás könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van.	1 Partiram de Elim, e toda a multidão dos filhos de Israel foi para o deserto de Sin, o qual está entre Elim e o Sinai, no décimo quinto dia do segundo mês. depois que tinham saído da terra do Egipto.
2 Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.	2 Toda a multidão dos filhos de Israel murmurou contra Moisés e Aarão no deserto.
3 Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?«	3 Os filhos de Israel disseram-lhes: Antes fôssemos mortos na terra do Egipto pela mão do Senhor, quando estávamos sentados junto às panelas das carnes, e comíamos pão com fartura. Por que nos trouxestes a este deserto, para matar à fome toda esta multidão?
4 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem.	4 O Senhor disse a Moisés: Vou fazer chover, para vós pães do céu: saia o povo e colha o que baste para cada dia, a fim de que eu o ponha à prova (para ver) se anda ou não na minha lei.
5 A hatodik napon is készítsék el azt, amit bevisznek, de az kétszerannyi legyen, mint amennyit naponta szedni szoktak.«	5 Ao sexto dia, preparem para levar o dobro do que costumam colher em cada dia.
6 Azt mondta erre Mózes és Áron Izrael valamennyi fiának: »Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről,	6 Moisés e Aarão disseram a todos os filhos de Israel: Esta tarde reconhecereis que o Senhor é quem vos tirou da terra do Egipto;
7 reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét! Meghallotta ugyanis, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtatok?«	7 pela manhã vereis a glória do Senhor, porque ouviu as vossas murmurações contra Ele; nós, porém, o que somos, para que murmureis contra nós?
8 Azt mondta továbbá Mózes: »Estére az Úr húst ad nektek enni, reggelre pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtatok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem mi ellenünk irányul zúgolódástok, hanem az Úr ellen!«	8 Moisés disse: O Senhor vos dará esta tande carnes para comer, e pela manhã pães com fartura, porque ouviu a vossa murmuração contra ele. Com efeito, nós o que somos? Não são contra nós as vossas murmurações, mas contra o Senhor.
9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: »Mondd Izrael fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódástokat!«	9 Disse mais Moisés a Aarão: Dize a toda a multidão dos filhos de Israel: Apresentai-vos diante do Senhor, porque ele ouviu as vossas murmurações.
10 Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben.	10 Ora, quando Aarão ainda falava a toda a multidão dos filhos de Israel, eles olharam para o deserto: e eis que a glória do Senhor apareceu no meio da nuvem.
11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:	11 O Senhor falou a Moisés assim:
12 »Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!«	12 Eu ouvi as murmurações dos filhos de Israel. Dize-lhes pois: À tarde comereis carnes, e pela manha sereis saciados de pães, e sabereis que eu sou o Senhor vosso Deus.
13 És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré.	13 Aconteceu, pois, de tarde, virem codornizes, que cobriram os acampamentos: pela manhã, havia uma camada de orvalho em roda dos acampamentos.
14 Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér.	14 Quando esta camada de orvalho apareceu no deserto, uma coisa miúda, granulosa, se evaporou, à semelhança de geada sobre a terra.
15 Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: »Man-hu?«, ami azt jelenti, hogy: »Mi ez?« Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: »Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.	15 Tendo visto isto os filhos de Israel, disseram entre si: Que é isto? De facto, não sabiam o que era. Moisés disse-lhes: Este é o pão que o Senhor vos dá para comer.
16 Ezt parancsolja az Úr: ‘Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: fejenként egy-egy ómernyit; a sátratokban lakó személyek számához mérten szedjétek!’«	16 Eis o que o Senhor ordenou: Cada um colha dele quanto baste para seu alimento: tomai um gomor por cabeça, conforme o número das pessoas que habitam em cada tenda.
17 Úgy is cselekedtek Izrael fiai, és szedtek, ki többet, ki kevesebbet.	17 Os filhos de Israel assim fizeram, e apanharam uns mais, outros menos.
18 Aztán megmérték az ómer mértékével, és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett.	18 Mediram-no por um gomor, e (verificaram que) nem o que havia ajuntado mais tinha maior quantidade, nem o que tinha colhido menos, encontrava de menos: cada um tinha apanhado quanto podia comer.
19 Ekkor azt mondta nekik Mózes: »Senki se hagyjon belőle holnapra!«	19 Moisés disse-lhes: Ninguém deixe dele até (amanhã) de manhã.
20 Ám ők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott. Erre Mózes megharagudott rájuk.	20 Porém eles não lhe deram ouvidos, e alguns conservaram-no até de manhã, mas ele encheu-se de vermes, e apodreceu. Moisés irou-se contra eles.
21 Mindig reggel szedték, mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége volt, mert ha a nap kisütött, elolvadt.	21 Cada um, pois, colhia pela manhã quanto podia bastar para seu alimento, e, quando o sol fazia sentir os seus ardores, (o maná restante) derretia-se.
22 A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek.	22 No sexto dia, colheram eles o dobro daquele alimento dois gomores por cabeça e todos os principais do povo foram dar parte disto a Moisés,
23 Ő azt mondta nekik: »Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra!«	23 o qual lhes disse: Isto é o que o Senhor ordenou: Amanhã é o descanso de sábado consagrado ao Senhor. Cozei o que tendes que cozer, fervei o que tendes que ferver, e o que sobejar, guardai-o para amanhã.
24 Úgy is cselekedtek, ahogy Mózes parancsolta, és nem romlott meg, sem féreg nem támadt benne.	24 Fizeram como Moisés ordenara, e (o maná) não se corrompeu nem se acharam vermes nele.
25 Azt mondta ekkor Mózes: »Ezt egyétek ma, mert ma az Úr szombatja van, ma nincs belőle a mezőn.	25 Moisés disse: Comei-o hoje, porque é o sábado do Senhor; hoje (o maná) não se achará no campo.
26 Hat napon szedhettek, de a hetedik napon az Úr szombatja van, azért nem találni!«	26 Colhei-o durante seis dias: mas o dia sétimo é o sábado do Senhor, por isso se não encontrará.
27 A hetedik nap eljöttével is kimentek azonban néhányan a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.	27 Chegou o sétimo dia, e, tendo saído alguns do povo a apanhá-lo, não o encontraram.
28 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Meddig vonakodtok megtartani parancsaimat és törvényemet?	28 O Senhor disse a Moisés: Até quando recusareis guardar os meus mandamentos e a minha lei?
29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombatot, és ezért ad nektek kétszerannyi eledelt a hatodik napon! Maradjon tehát mindenki otthon, ne menjen ki senki a helyéről a hetedik napon!«	29 Considerai que o Senhor vos deu o sábado (para guardar), e que por isso vos dá ao sexto dia duplo sustento: cada um esteja na sua tenda, ninguém saia do seu lugar no sétimo dia,
30 Erre szombati nyugalmat tartott a nép a hetedik napon.	30 E o povo observou o repouso do sétimo dia.
31 Az ételt pedig mannának nevezte Izrael háza. Olyan volt, mint a koriander magva, fehér, és olyan ízű, mint a mézeskalács.	31 A casa de Israel deu àquele alimento o nome de maná; era como a semente de coentro, branco, e o seu sabor como o da farinha (amassada) com mel.
32 Azt mondta ezután Mózes: »Ezt parancsolta az Úr: Tölts meg vele egy ómert, és őriztesd meg azt a jövendő nemzedékek számára, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel tápláltalak titeket a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről!«	32 Moisés disse: Eis o que ordenou o Senhor: Enche um gomor dele, e guarde-se para as gerações futuras, a fim de que saibam com que pão vos sustentei no deserto, quando fostes tiradas da terra do Egipto.
33 Azt mondta azért Mózes Áronnak: »Végy egy edényt, tégy bele egy ómernyi mannát, és tedd az Úr elé, hogy őrizzék meg nemzedékeitek számára!«	33 Moisés disse a Aarão: Toma um vaso, mete nele maná, quanto pode conter um gomor, e põe-no diante do Senhor, para se conservar pelas vossas gerações,
34 Amint az Úr parancsolta Mózesnek, Áron be is tette a szent sátorba, hogy őrizzék meg.	34 como o Senhor ordenou a Moisés. Aarão o pôs no Tabernáculo para ser conservado.
35 Negyven esztendőn át ették a mannát Izrael fiai, addig, amíg lakott földre nem jutottak. Ezzel az eledellel táplálkoztak, amíg el nem érték Kánaán földjének határait. –	35 Os filhos de Israel comeram maná durante quarenta anos, até chegarem a um país habitado: com esta comida se alimentaram até chegarem aos confins do país de Canaan.
36 Az ómer tizedrésze az éfának.	36 O gomor é a décima parte do efi.