Eszter könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Sacra Bibbia Garofalo
1 Azon a napon odaajándékozta Artaxerxész király Eszter királynénak Ámánnak, a zsidók ellenségének házát, Mardókeus pedig a király színe elé került, Eszter ugyanis bevallotta, hogy ki ő neki.	1 In quello stesso giorno, il re Assuero diede alla regina Ester la casa di Aman, il persecutore dei Giudei, mentre Mardocheo venne alla presenza del re poiché Ester gli aveva rivelato ciò che egli era per lei.
2 Majd fogta a király a gyűrűt, amelyet Ámántól visszavetetett, és átadta Mardókeusnak, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardókeust.	2 Il re, ripreso il suo anello da Aman, lo tolse dal proprio dito e lo diede a Mardocheo; mentre Ester affidò a Mardocheo la casa di Aman.
3 Eszter újra szólt a király előtt, a király lába elé vetette magát, sírt és könyörgött hozzá, hogy hiúsítsa meg az Ágág nemzetségbeli Ámán gonoszságát és elvetemült terveit, amelyeket a zsidók ellen forralt.	3 Ester parlò di nuovo innanzi al re. Si gettò ai suoi piedi, pianse e lo supplicò di allontanare il male e i perversi disegni che Aman l’Agaghita aveva progettato contro i Giudei.
4 A király erre szokása szerint előrenyújtotta kezével az arany kormánypálcát, mire Eszter felemelkedett, elébe állt	4 Il re stese verso Ester lo scettro d’oro: Ester allora si alzò, rimase in presenza del re
5 és így szólt: »Ha úgy tetszik a királynak és kegyben vagyok előtte és nem tartja alkalmatlannak kérésemet és kedves vagyok a szemében, akkor esedezem: vonják vissza új írásokkal Ámánnak, az agágita Amdata fiának a zsidók üldözőjének és ellenségének előbbi leveleit, amelyekben megparancsolta, hogy a király összes tartományában elveszítsék őket.	5 e disse: «Se al re pare bene, se ho trovato grazia innanzi a lui, se la cosa apparirà giusta innanzi al re e se io sono buona ai suoi occhi, si scriva per revocare gli editti relativi ai perversi disegni che Aman figlio di Amdata, l’Agaghita, scrisse per far perire i Giudei che si trovano in tutte le province del re.
6 Hogyan tudnám elviselni a bajt, amelyet népemnek kellene elszenvedni, és népem kiirtását?«	6 Come, infatti, potrei io assistere alla sventura che incontrerà il mio popolo? Come potrei io assistere allo sterminio di chi mi ha generato?»
7 Artaxerxész király erre így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mardókeusnak: »Ámán házát átengedtem Eszternek, őt magát pedig bitófára húzattam, mert kezet mert vetni a zsidókra.	7 Il re Assuero rispose alla regina Ester e a Mardocheo il Giudeo: «Ecco, ho dato a Ester la casa di Aman, dopo averlo fatto appendere al palo poiché egli aveva steso la mano contro i Giudei.
8 Írjatok tehát a király nevében a zsidóknak úgy, amint nektek tetszik, s pecsételjétek le az én pecsétemmel, mert a király nevében írt és az ő pecsétjével ellátott levelet nem lehet megváltoztatni.«	8 Voi ora nel nome del re scrivete per i Giudei ciò che vi piace e sigillatelo con l’anello del re. Poiché non può essere revocato ogni scritto redatto in nome del re e sigillato con l’anello del re».
9 Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik, azaz Síván hónap huszonharmadik napján, és azok elkészítették az írásokat, ahogy Mardókeus akarta, a zsidókhoz, a fejedelmekhez, a helytartókhoz és bírákhoz, akik Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartománynak álltak az élén, minden egyes tartománynak és mindegyik népnek saját nyelvén és írásával, így a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön.	9 Allora, nel terzo mese di Sivan, il “giorno ventitrè, furono convocati gli scribi del re e, secondo quanto aveva ordinato Mardocheo, si scrisse ai Giudei, ai satrapi, ai governatori e ai capi delle province dall’India fino a Chush, centoventisette province: a ogni provincia secondo la sua scrittura, a ogni popolo secondo la sua lingua e ai Giudei secondo la loro scrittura e la loro lingua.
10 Az írásokat pedig, amelyeket a király nevében adtak ki, és az ő pecsétjével láttak el, futárokkal küldték szét a királyi ménes lovain.	10 Scrisse in nome del re Assuero e sigillò con l’anello del re; mandò le lettere per mezzo di corrieri a cavallo, che montavano destrieri reali.
11 A király megengedte a zsidóknak, hogy az egyes városokban összegyűljenek és megvédjék életüket, és minden ellenségüket feleségeikkel, gyermekeikkel együtt öljék meg és töröljék el, javaikat meg foglalják le zsákmányul;	11 Con tali lettere il re concedeva ai Giudei, in qualsiasi città si trovassero, il diritto di assembramento e di difesa della loro vita, di sterminare, uccidere, annientare, donne e fanciulli compresi, ogni moltitudine di popolo e di provincia che si fosse scagliata contro di essi, e il diritto di depredarne i beni.
12 és napot is tűztek ki a bosszúállásra minden egyes tartományban, mégpedig a tizenkettedik, azaz Ádár hónap tizenharmadik napján. Hogyan parancsolta meg nekik, hogy éljenek törvényeikkel minden városban és segítőikkel és ellenségeikkel és azok ellenfeleivel, amint nekik tetszik, egy napon, Artaxerxész egész birodalmában a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizennegyedik napján. Ez a levél tartalma: »Artaxerxész nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány fejedelmeinek és mindazoknak, akik parancsunknak engedelmeskednek, üdvöt mond. Sokan, akik jótevőjük végtelen jóságából nagy kitüntetésben részesülnek, kevélységükben visszaélnek; és nemcsak a királyok alattvalóit törekszenek elnyomni, hanem a nekik adott dicsőséget nem azokért viselik, akik adták, hanem fondorlatot eszelnek ki. Nem elégszenek meg azzal, hogy kiöljék a hálát az emberekből, hanem a tapasztalatlan emberek hízelgéseitől felfuvalkodva, úgy gondolják, hogy elkerülhetik a mindent látó Isten ítéletét, aki gyűlöli a rosszat. Gyakran megtörténik sok hatalomra jutott emberrel, hogy barátaik, akik az ügyek vezetésével vannak megbízva, arra izgatják őket, hogy ártatlan vért ontsanak, s így jóvátehetetlen bajt okoznak a gonoszság hazug cselvetéseivel az őszintén jóindulatú uralkodóknak. Ezt nemcsak a régi eseményekből láthatjuk, hanem azokból is, amelyek szemünk előtt történnek, mennyi jogtalanság történt a méltatlan uralkodásból. Ezért a jövőben gondunk lesz minden tartományunk nyugalmára. Ha ellentétes dolgokat parancsolunk, amelyek szemünk elé tárulnak, a lehető legnagyobb jóindulattal határozunk. Ámánt, Amdata fiát, a makedónit, aki idegen a perzsa vértől és igen távol áll a mi szelídségünktől, vendégként befogadtuk. Olyan emberséggel voltunk iránta, ahogy minden nép iránt szoktunk viseltetni, hogy nyilvánosan atyánknak neveztük, s mindenki leborult előtte, mint aki a király után a második. De kevélysége felfuvalkodottságában arra vetemedett, hogy királyságunktól és életünktől akart megfosztani. Mardókeusra pedig, megmentőnkre és mindenkori jótevőnkre és feddhetetlen uralkodótársunkra Eszterre és egész népére, ügyes és alattomos rágalmaival halált kívánt. Úgy gondolta, hogy miután ezeket megölte, elszigetel minket és a perzsák birodalmát a makedónoknak juttatja. Mi azonban e gonosztevő által halálra szánt zsidókat teljesen bűnteleneknek találtuk, akik éppen ellenkezőleg, igazságos törvények szerint élnek, a Magasságbelinek, a hatalmas, mindenkor élő Istennek fiai, akinek jóvoltából mi és atyáink az ország felvirágzását köszönhetjük. Ezért jól tennétek, ha nem az Amdata fia Ámán által küldött levél szerint járnátok el. Ő bűne miatt ennek a városnak, azaz Szúzának kapui előtt függ bitófán háza népével együtt. A mindeneket kormányzó Isten gyorsan megadta neki azt, amit érdemelt. Ennek a rendeletnek a példányát, amelyet most küldünk, minden városban függesszétek ki, hogy a zsidók élhetnek törvényeik szerint. Legyetek segítségünkre azok ellen, akik a szorongatás idején megtámadják őket, védekezhessenek a tizenkettedik hónap – azaz Ádár – tizennegyedik napján. Ezt a napot ugyanis, amely a választott nép pusztulására volt szánva, a mindenható Isten örömre változtatta. Ezért ti is ünnepeljétek meg ezt a napot ünnepnapjaitok között, és tiszteljétek meg nagy örömmel, hogy most és a jövőben az nekünk és a jóakaratú perzsák számára legyen jólét, nekik pedig, akik ellenünk ármánykodnak, pusztulásuk emléke. Minden város és tartomány, amely nem akar részt venni ebben az ünneplésben, karddal és tűzzel, haraggal irtassék ki; és így töröltessék el, hogy ne csak az emberek számára legyen lakatlanná, hanem gyűlöletes legyen a vadaknak és madaraknak is mindörökre. Üdv nektek!«	12 In tutte le province del re Assuero ciò doveva avvenire in un unico giorno: il giorno tredici del mese decimosecondo, che è il mese di Adar. La copia della lettera è come segue: «Il gran re Assuero ai capi delle province in centoventisette satrapie dall’India fino all’Etiopia e a coloro che si interessano del nostro benessere, salute. Molti, quanto più frequentemente sono onorati con la più larga generosità dei benefattori, tanto più sono soliti inorgoglirsi e non solo cercano di fare del male ai nostri sudditi ma, non riuscendo a contenere l’alterigia, tentano di insidiare anche i loro benefattori. Costoro non solo fanno sparire dagli uomini ogni senso di gratitudine ma, inorgogliti con boria da stolti, pensano di sfuggire a Dio che tutto vede e alla sua giustizia che odia il male. Così, spesso avvenne alle autorità costituite che, per avere affidato ad amici l’amministrazione degli affari pubblici ed essersi lasciate influenzare da loro, dovettero portare con essi il peso del sangue innocente al prezzo di disgrazie senza rimedio, poiché avevano sviato, con il falso ragiona mento della loro perversa indole, l’integra assennatezza dei governanti. Questo potete osservare non soltanto nelle più antiche storie che abbiamo ricordato, ma anche prestando attenzione a quanto è iniquamente perpetrato con il modo pestifero di procedere di coloro che signoreggiano senza merito. Ci impegneremo per l’avvenire a provvedere un regno tranquillo e pacifico a tutti gli uomini, valendoci del mutarsi degli avvenimenti e giudicando le cose che cadono sotto gli occhi, con sempre più attenta comprensione. Aman il Macedone, figlio di Amdata, a dir il vero, estraneo al sangue dei Persiani e molto lontano dalla nostra benevolenza, accolto ospite da noi, si era tanto guadagnato l'umanità, che abbiamo verso ogni popolo, da essere comunemente chiamato nostro padre e riverito da tutti e da ottenere il secondo regno del trono regale; ma, non frenando l’orgoglio, escogitò di privarci del regno e del respiro richiedendo, per sterminarli con tutto il loro popolo, il nostro salvatore e sempre benefattore Mardocheo e la nostra incensurabile compagna del regno, Ester. In effetti con questi raggiri pensava, cogliendoci di sorpresa, di mettere nelle mani dei Macedoni l’impero dei Persiani. Ora, noi. abbiamo constatato che questo tre volte esecrabile individuo ha destinato allo sterminio i Giudei che pur non sono malfattori, ma, governati. dalle leggi più giuste, sono figli dell’altissimo massimo vivente Dio, che per noi e per i nostri avi dirige in bene il regno nella più invidiabile delle condizioni. Fate dunque bene a non valervi delle disposizioni scritte che Aman, figlio di Amdata, ha emanato perché costui, che ha commesso simili delitti, è stato portato al patibolo innanzi alle porte di Susa con tutta la famiglia, poiché Dio, che domina su tutto, gli ha inflitto immediatamente una condanna. Esposta in ogni luogo la copia di questa lettera lasciate che i Giudei con libertà si valgano della loro legislazione, e prestate loro aiuto affinché riescano a respingere coloro che li volessero assalire, al momento dell’oppressione il tredici del decimosecondo mese, Adar, nello stesso giorno. Dio infatti, che è sovrano su tutte le cose, invece dello sterminio della nazione eletta, ha reso loro questa gioia. Anche voi dunque, nelle vostre solennità commemorative, festeggiate, con ogni sorta di banchetti, questo giorno speciale, affinché ora e per il futuro sia di salvezza a noi e a coloro che sono favorevoli ai Persiani, sia invece come ricordo di perdizione per coloro che ci osteggiano. Qualsiasi città o, nel complesso, qualsiasi provincia che non si regoli secondo queste disposizioni sarà con furore distrutta con il ferro e con il fuoco: sarà resa non solo inaccessibile agli uomini, ma anche sommamente odiosa alle fiere e agli uccelli».
13 A levél szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók azon a napon készen állnak arra, hogy bosszút álljanak ellenségeiken.	13 L’editto fu scritto perché fosse pubblicato come legge in tutte le province e manifestato a tutti i popoli, affinché i Giudei in questo giorno fossero pronti a vendicarsi dei nemici.
14 Szétmentek tehát a gyorsfutárok és megvitték a hírt, és a király rendeletét kifüggesztették Szúzában.	14 I corrieri che montavano destrieri reali partirono con celerità incalzati dalla parola del re. La legge fu pubblicata anche nella cittadella di Susa.
15 Mardókeus pedig, amikor kilépett a palotából a király színe elől, tündökölt a jácintkék és égszínű királyi ruhában, aranykoronát is viselt a fején, és bíborszínű selyempalástot a vállán; az egész város pedig örült és ujjongott.	15 Mardocheo uscì dal cospetto del re indossando una veste regale di porpora viola e di lino bianco, una grande corona di oro e un manto di bisso e di porpora rossa; la città di Susa fu piena di gioia e si rallegrò.
16 A zsidókra pedig mintha csak új fény, öröm, megbecsülés és vígság virradt volna fel.	16 Per i Giudei fu luce, allegria, esultanza e onore
17 Csodálatos ujjongás, lakmározás, vigadozás és ünneplés járta az egész népnél, városban és tartományban, ahova csak eljutott a királynak az intézkedése, olyannyira, hogy más nemzetiségből és felekezetből is igen sokan az ő vallásukhoz és szertartásaikhoz csatlakoztak. A zsidó névre ugyanis nagy rettegés fogott el mindenkit.	17 e, in ogni provincia, in ogni città e nei luoghi, in cui giunse la parola del re e la sua legge, ci fu per i Giudei allegria, esultanza, banchetti e feste. Fra i popoli della terra molti si fecero Giudei poiché il timore dei Giudei era piombato su di essi.