A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 Psalam. Davidov. Za spomen.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Jahve, u srdžbi svojoj nemoj me karati, i nemoj me kazniti u svojemu gnjevu.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Strijele se tvoje u me zabodoše, ruka me tvoja teško pritisnu:
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 na tijelu mi ništa zdravo nema zbog gnjeva tvog, od grijeha mojih mira mi nema kostima.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Zloće moje glavu su mi nadišle, kao preteško breme tište me.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Rane moje zaudaraju i gnjiju zbog bezumnosti moje.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 Pogurih se sav i zgrčih, povazdan lutam žalostan.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 Moji bokovi puni su ognjice, na tijelu mi ništa zdravo nema.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Iscrpljen sam i satrven posve, stenjem od jecanja srca svojega.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 O Gospode, sve su mi želje pred tobom, i vapaji moji nisu ti skriveni.
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 Srce mi udara silno, snaga me ostavlja i svjetlost vida očinjeg gasi se.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 Prijatelji i drugovi od rana mojih uzmakoše, i moji najbliži stoje daleko.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Namještaju mi zamke oni koji mi život vrebaju, koji mi žele nesreću, propašću mi prijete i uvijek smišljaju prijevare.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 A ja sam kao gluh i ništa ne čujem i, kao nijem, usta ne otvaram.
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.	15 Postadoh k’o čovjek koji ne čuje i koji u ustima nema odgovora.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!	16 Jer u tebe se, o Jahve, uzdam, ti ćeš me uslišati, Jahve, Bože moj!
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«	17 Rekoh: »Nek’ se ne raduju nada mnom; kad mi noga posrne, nek’ se ne uzdižu nada mnom!«
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.	18 Jer umalo ne propadoh, i moja je bol svagda preda mnom.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.	19 Bezakonje svoje ja priznajem i pun sam žalosti zbog grijeha svojega.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,	20 A koji su bez razloga protiv mene, moćni su, i mnogi su koji me mrze nepravedno.
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.	21 Za dobro zlom mi uzvraćaju, protive mi se što tražim dobro.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!	22 O Jahve, ne ostavljaj me! Bože moj, ne udaljuj se od mene!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!	23 Požuri se meni u pomoć, Gospode, spase moj!