Ecclesiasticus 18

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Qui vivet in æternum creavit omnia simul. Deus solus justificabitur, et manet invictus rex in æternum.	1 Aki örökké él, az teremtett mindent egyaránt. Egyedül Isten az igaz, aki győzhetetlen király marad örökké.
2 Quis sufficit enarrare opera illius ?	2 Ki győzi elbeszélni az ő műveit,
3 quis enim investigabit magnalia ejus ?	3 és ki vizsgálja át nagy alkotásait?
4 virtutem autem magnitudinis ejus quis enuntiabit ? aut quis adjiciet enarrare misericordiam ejus ?	4 Ki tudná kifejezni hatalma nagyságát, és ezenfelül még ki írná le az ő irgalmasságát?
5 Non est minuere neque adjicere, nec est invenire magnalia Dei.	5 Nem lehet elvenni belőle, sem hozzátenni, sem kifürkészni Isten nagy csodáit!
6 Cum consummaverit homo, tunc incipiet : et cum quieverit, aporiabitur.	6 Amikor bevégzi az ember, akkor kezdi csak, és amikor abbahagyja, zavarba jön.
7 Quid est homo ? et quæ est gratia illius ? et quid bonum aut quid nequam illius ?	7 Mi az ember, és mi a haszna, mi jó és mi rossz őbenne?
8 Numerus dierum hominum, ut multum centum anni, quasi gutta aquæ maris deputati sunt : et sicut calculus arenæ, sic exigui anni in die ævi.	8 Az ember napjainak száma, ha sokra megy, száz esztendő: mint a csepp a tenger vizéhez mérve, mint a porszem a homokban, olyan csekélyek esztendei az örökkévalóság mellett.
9 Propter hoc patiens est Deus in illis, et effundit super eos misericordiam suam.	9 Ezért van Isten türelemmel hozzájuk, és árasztja rájuk irgalmát,
10 Vidit præsumptionem cordis eorum, quoniam mala est : et cognovit subversionem illorum, quoniam nequam est.	10 látja, hogy rossz az, amire szívük várakozik, és tudja, hogy sivár az enyészetük,
11 Ideo adimplevit propitiationem suam in illis, et ostendit eis viam æquitatis.	11 ezért öregbítette irgalmát irányukban, és mutatta meg nekik a helyes utat.
12 Miseratio hominis circa proximum suum : misericordia autem Dei super omnem carnem.	12 Az ember a testvére iránt van részvéttel, Isten irgalma azonban kiterjed minden élőlényre.
13 Qui misericordiam habet, docet et erudit quasi pastor gregem suum.	13 Ő megkönyörül, tanítja és oktatja őket, mint a pásztor a nyáját.
14 Miseretur excipientis doctrinam miserationis, et qui festinat in judiciis ejus.	14 Megkönyörül azon, aki elfogadja kegyes intelmeit, és sietve teljesíti törvényeit.
15 Fili, in bonis non des querelam, et in omni dato non des tristitiam verbi mali.	15 Fiam! Ne toldd meg a jótettet szemrehányással, és ne fűzz bántó, rossz szót semmilyen adományodhoz.
16 Nonne ardorem refrigerabit ros ? sic et verbum melius quam datum.	16 Nemde a harmat enyhíti a hőséget!? Így a szép szó jobb még az ajándéknál is.
17 Nonne ecce verbum super datum bonum ? sed utraque cum homine justificato.	17 Nem ér-e többet a szép szó a jó adománynál? De a jótékony ember mindegyikkel szolgál.
18 Stultus acriter improperabit : et datus indisciplinati tabescere facit oculos.	18 A balga kemény szemrehányást tesz, s az irigynek adományától kicsordul az ember szeme.
19 Ante judicium para justitiam tibi, et antequam loquaris, disce.	19 Ítélet előtt keress magadnak igazolást, és mielőtt szólnál, tanulj!
20 Ante languorem adhibe medicinam : et ante judicium interroga teipsum, et in conspectu Dei invenies propitiationem.	20 Még a betegség előtt ápold magadat, és ítélet előtt vizsgáld meg magadat, akkor engesztelést találsz Isten színe előtt.
21 Ante languorem humilia te, et in tempore infirmitatis ostende conversationem tuam.	21 Betegség előtt alázd meg magadat, és betegség alatt mutass megtérést!
22 Non impediaris orare semper, et ne verearis usque ad mortem justificari, quoniam merces Dei manet in æternum.	22 Ne tartsd vissza magad az állandó imádságtól, és ne restelld mindhalálig keresni az igazulást, mert Isten jutalma örökre megmarad.
23 Ante orationem præpara animam tuam, et noli esse quasi homo qui tentat Deum.	23 Ima előtt készítsd elő lelkedet, és ne légy olyan, mint az ember, aki kísérti Istent.
24 Memento iræ in die consummationis, et tempus retributionis in conversatione faciei.	24 Gondolj a végnap haragjára, a megtorlás idejére, amikor Isten elfordítja arcát!
25 Memento paupertatis in tempore abundantiæ, et necessitatum paupertatis in die divitiarum.	25 Gondolj a nélkülözésre a bőség idején, s a szegénység nyomorára a gazdagság napján!
26 A mane usque ad vesperam immutabitur tempus, et hæc omnia citata in oculis Dei.	26 Reggeltől estig változik az időjárás, gyorsan történik mindez Isten szeme előtt.
27 Homo sapiens in omnibus metuet, et in diebus delictorum attendet ab inertia.	27 A bölcs ember óvatos mindenben, s a bűnök napjain őrizkedik a restségtől.
28 Omnis astutus agnoscit sapientiam, et invenienti eam dabit confessionem.	28 Minden értelmes elsajátítja a bölcsességet, és magasztalja azt, aki elérte.
29 Sensati in verbis et ipsi sapienter egerunt, et intellexerunt veritatem et justitiam, et impluerunt proverbia et judicia.	29 Akik jártasak a mondásokban, maguk is bölcsen cselekszenek, értenek ahhoz, mi igaz és helyes, és mint az esőt, ontják a mondásokat és döntéseket.
30 Post concupiscentias tuas non eas, et a voluntate tua avertere.	30 Ne indulj vágyaid után, és tartsd vissza magadat kívánságodtól;
31 Si præstes animæ tuæ concupiscentias ejus, faciat te in gaudium inimicis tuis.	31 ha engedsz lelked vágyainak, kárörömmel néznek ellenségeid.
32 Ne oblecteris in turbis nec in modicis : assidua enim est commissio illorum.	32 Ne gyönyörködj izgalmakban, legyenek bár csekélyek, mert élvezetük szokássá válik.
33 Ne fueris mediocris in contentione ex f?nore, et est tibi nihil in sacculo : eris enim invidus vitæ tuæ.	33 Ne tedd magadat koldussá kölcsönpénzből adott lakomákkal, amikor semmi sincs erszényedben, mert így megunod még életedet!