Seconda lettera a Timoteo (מכתב שני לטימותי) 2

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 אַחֲרֵי־כֵן מִקֵּץ אַרְבַּע עֶשְׂרֵה שָׁנָה שַׁבְתִּי וְעָלִיתִי לִירוּשָׁלַיִם עִם בַּר־נַבָּא וָאֶקַּח אִתִּי גַּם אֶת־טִיטוֹס	1 Tizennégy esztendő múlva azután ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, s magammal vittem Títuszt is.
2 וָאַעַל שָׁמָּה עַל־פִּי מַחֲזֶה וָאָשִׂים לִפְנֵיהֶם אֶת־הַבְּשׂוֹרָה אֲשֶׁר־קָרָאתִי בַגּוֹיִם וּבְיִחוּד שַׂמְתִּיהָ לִפְנֵי הַחֲשׁוּבִים שֶׁבָּהֶם פֶּן־תִּהְיֶה לָרִיק מְרוּצָתִי אֲשֶׁר אָרוּץ אוֹ־רָצְתִּי	2 Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, és megtárgyaltam velük az evangéliumot, amelyet a nemzetek közt hirdetek, azokkal külön is, akik tekintélyesek voltak, nehogy hiábavaló legyen, ahogy futok vagy ahogy futottam.
3 אֲבָל גַּם־טִיטוֹס אֲשֶׁר אִתִּי אַף כִּי־יְוָנִי הוּא לֹא הֻכְרַח לְהִמּוֹל	3 De még a velem levő Títuszt sem kényszerítették a körülmetélésre, bár görög volt.
4 מִפְּנֵי אֲחֵי הַשֶּׁקֶר הַנִּכְנָסִים בַּסֵּתֶר בְּתוֹכֵנוּ אֲשֶׁר בָּאוּ לְרַגֵּל אֶת־חֵרוּתֵנוּ אֲשֶׁר־לָנוּ בְּיֵשׁוּעַ הַמָּשִׁיחַ לְמַעַן הַעֲבִידֵנוּ	4 A hamis testvérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és furakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban való szabadságunkat, s így minket szolgaságba taszítsanak.
5 אֲשֶׁר לֹא־סַרְנוּ לְמִשְׁמַעְתָּם אַף־לֹא שָׁעָה אַחַת לְמַעַן אֲשֶׁר תַּעֲמֹד בְּקִרְבְּכֶם אֲמִתָּהּ שֶׁל־הַבְּשׂוֹרָה	5 Ezeknek egy pillanatig sem engedtük magunkat alávetni, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok.
6 וּמֵאֵת הַנֶּחֱשָׁבִים לִהְיוֹת מָה יִהְיוּ מִי שֶׁיִּהְיוּ אֵינֶנִּי חוֹשֵׁשׁ לָזֶה כִּי הָאֱלֹהִים לֹא יִשָּׂא פְּנֵי־אִישׁ לִי לֹא־הוֹסִיפוּ הַחֲשׁוּבִים מְאוּמָה	6 Azok pedig, akik tekintélyesek voltak – hogy milyenek voltak valamikor, az nem tartozik rám; Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg.
7 וַתְּהִי לְהֶפֶךְ בִּרְאוֹתָם כִּי־הָפְקְדָה לִי הַבְּשׂוֹרָה אֶל־הָעֲרֵלִים כְּמוֹ שֶׁהָפְקַד כֵּיפָא אֶל־הַמּוּלִים	7 Sőt inkább, amikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké
8 כִּי־הַפֹּעֵל בְּכֵיפָא לְשָׁלְחוֹ אֶל־הַמּוּלִים הוּא־פָעַל גַּם־בִּי לְשָׁלְחֵנִי אֶל־הַגּוֹיִם	8 – mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a nemzetek között –,
9 וְכַאֲשֶׁר יָדְעוּ יַעֲקֹב וְכֵיפָא וְיוֹחָנָן הַנֶּחֱשָׁבִים לְעַמּוּדִים אֶת־הַחֶסֶד הַנִּתָּן לִי נָתְנוּ לִי וּלְבַר־נַבָּא אֶת־יַד יְמִינָם וַנֵּאוֹת כִּי־נֵלֵךְ אֲנַחְנוּ לַגּוֹיִם וְהֵמָּה לַמּוּלִים	9 és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között.
10 רַק שֶׁנִּזְכֹּר אֶת־הָאֶבְיוֹנִים אֲשֶׁר גַּם־שָׁקַדְתִּי לַעֲשׂוֹתָהּ	10 Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni.
11 וְכַאֲשֶׁר בָּא כֵיפָא לְאַנְטִיּוֹכְיָא הוֹכַחְתִּי אֶל־פָּנָיו דַּרְכּוֹ מִפְּנֵי שֶׁהָיָה־בוֹ אָשָׁם	11 Amikor azonban Kéfás Antióchiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert méltó volt a feddésre.
12 כִּי לִפְנֵי בֹא אֲנָשִׁים מֵאֵת יַעֲקֹב הָיָה אֹכֵל עִם־הַגּוֹיִם יַחְדָּו וּכְבֹאָם הָיָה מִתְרַחֵק וּפוֹרֵשׁ מֵהֶם מִיִּרְאָתוֹ אֶת־בְּנֵי הַמִּילָה	12 Mielőtt ugyanis Jakabtól odaérkeztek volna néhányan, mindig együtt étkezett a pogány származásúakal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult, és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől.
13 וַיְכַחֲשׁוּ עִמּוֹ גַּם־שְׁאָר הַיְּהוּדִים עַד כִּי־בַר־נַבָּא גַּם־הוּא נִדַּח אַחֲרֵי כַחֲשָׁם	13 Képmutatását követte a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is belevitték a képmutatásba.
14 אָכֵן בִּרְאוֹתִי אֵת אֲשֶׁר לֹא יִשְּׁרוּ לֶכֶת כַּאֲמִתָּהּ שֶׁל־הַבְּשׂוֹרָה אָמַרְתִּי אֶל־כֵּיפָא בִּפְנֵי־כֹל אִם־אַתָּה הַיְּהוּדִי תִּתְנַהֵג כְּנָכְרִי וְלֹא כִיהוּדִי לָמָּה תַכְרִיחַ אֶת־הַגּוֹיִם לְהִתְנַהֵג כַּיְּהוּדִים	14 De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: »Ha te zsidó létedre a pogányok módjára élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogány származásúakat, hogy zsidó módon éljenek?«
15 הֵן מִזֶּרַע הַיְּהוּדִים אֲנַחְנוּ וְלֹא חַטָּאִים מִן־הַגּוֹיִם	15 Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem a pogányok közül való bűnösök.
16 וּמִדַּעְתֵּנוּ כִּי לֹא־יִצְדַּק אָדָם מִתּוֹךְ מַעֲשֵׂי הַתּוֹרָה כִּי אִם־בֶּאֱמוּנַת יֵשׁוּעַ הַמָּשִׁיחַ גַּם־אֲנַחְנוּ הֶאֱמַנּוּ בַּמָּשִׁיחַ יֵשׁוּעַ לְמַעַן נִצְדַּק מֵאֱמוּנַת הַמָּשִׁיחַ וְלֹא מִמַּעֲשֵׂי הַתּוֹרָה כִּי מִמַּעֲשֵׂי הַתּוֹרָה לֹא יִצְדַּק כָּל־בָּשָׂר	16 Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.
17 וְאִם בְּבַקְשֵׁנוּ לְהִצָּדֵק בַּמָּשִׁיחַ נִמָּצֵא גַם־אֲנַחְנוּ חַטָּאִים הִנֵּה הַמָּשִׁיחַ מְשָׁרֵת הַחֵטְא חָלִילָה	17 Hogyha mi, akik Krisztusban keresünk megigazulást, magunk is bűnösöknek bizonyulunk, vajon akkor Krisztus a bűn előmozdítója? Semmi esetre sem!
18 כִּי אִם־אָשׁוּב וְאֶבְנֶה אֶת־מַה־שֶּׁסָּתַרְתִּי אֲנִי עֹשֶׂה אֶת־עַצְמִי פּשֵׁעַ	18 Mert ha ismét felépítem azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegővé.
19 כִּי־מַתִּי אֲנִי לַתּוֹרָה עַל־יְדֵי הַתּוֹרָה לְמַעַן אֶחְיֶה לֵאלֹהִים	19 Én ugyanis a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve:
20 עִם־הַמָּשִׁיחַ נִצְלַבְתִּי וְאֵין־עוֹד אָנֹכִי הַחַי כִּי אִם־הַמָּשִׁיחַ הוּא חַי בְּקִרְבִּי וַאֲשֶׁר אֲנִי חַי עַתָּה בַבָּשָׂר אֶחְיֶה בֶּאֱמוּנַת בֶּן־אֱלֹהִים אֲשֶׁר אֲהָבַנִי וַיִּתֵּן אֶת־נַפְשׁוֹ בַּעֲדִי	20 élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
21 לֹא אֶמְאַס אֶת־חֶסֶד הָאֱלֹהִים כִּי אִלּוּ תִהְיֶה עַל־יְדֵי הַתּוֹרָה צְדָקָה הִנֵּה חִנָּם מֵת הַמָּשִׁיחַ	21 Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét: ha ugyanis a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.
22 בְּרַח־לְךָ מִתַּאֲוֺת הַנְּעוּרִים וּרְדֹף צֶדֶק וֶאֱמוּנָה וְאַהֲבָה וְשָׁלוֹם עִם־כֹּל הַקֹּרְאִים אֶל־יְהוָֹה בְּלֵב טָהוֹר
23 וְתִרְחַק מִן־הַשְּׁאֵלוֹת הַתְּפֵלוֹת בְּאֵין מוּסָר בַּאֲשֶׁר תֵּדַע כִּי־אַךְ קְטָטָה מוֹלִידוֹת הֵנָּה
24 וְעֶבֶד הָאָדוֹן לֹא יִתְקוֹטָט אֶלָּא יְהִי־נוֹחַ לַכֹּל וּמֵבִין לְלַמֵּד וְסַבְלָן
25 וּמְיַסֵּר בִּנְמִיכוּת רוּחַ אֶת־הַמִּתְנַגְּדִים אוּלַי יִתֵּן הָאֱלֹהִים בִּלְבָבָם לָשׁוּב לְהַכָּרַת הָאֱמֶת
26 וְיֵעֹרוּ מִמּוֹקְשֵׁי הַשָּׂטָן אֲשֶׁר צָדָם בָּהֶם לִרְצוֹנוֹ