Isaías 43

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E agora, eis o que diz o Senhor, aquele que te criou, Jacó, e te formou, Israel: Nada temas, pois eu te resgato, eu te chamo pelo nome, és meu.	1 Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.
2 Se tiveres de atravessar a água, estarei contigo. E os rios não te submergirão; se caminhares pelo fogo, não te queimarás, e a chama não te consumirá.	2 Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged.
3 Pois eu sou o Senhor, teu Deus, o Santo de Israel, teu salvador. Dou o Egito por teu resgate, a Etiópia e Sabá em compensação.	3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted.
4 Porque és precioso a meus olhos, porque eu te aprecio e te amo, permuto reinos por ti, entrego nações em troca de ti.	4 Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged, azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.
5 Fica, tranqüilo, pois estou contigo, do oriente trarei tua raça, e do ocidente eu te reunirei.	5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről elhozom ivadékaidat, és napnyugatról is összegyűjtelek.
6 Devolve-os!, direi ao setentrião e ao meio-dia: Não os retenhas! Traze meus filhos das longínquas paragens, e minhas filhas dos confins da terra;	6 Azt mondom északnak: ‘Add ide!’, és délnek: ‘Ne tartsd vissza, hozd ide fiaimat a távolból, és leányaimat a föld végéről;
7 todos aqueles que trazem meu nome, e que criei para minha glória.	7 mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam!’
8 Fazei comparecer o povo cego apesar de ter olhos, e os surdos que têm ouvidos!	8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és akik süketek, pedig van fülük!
9 Que todas as nações se congreguem e que os povos se reúnam! Quem dentre eles soube predizer o que se passa, e foi o primeiro que no-lo fez saber? Que apresentem suas testemunhas para justificar suas pretensões, que sejam ouvidas para que se possa dizer: É exato.	9 Minden nemzet gyűljön egybe, és jöjjenek össze a népek! Ki hirdeti ezt közülük, és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk? Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat, hogy akik hallják, hadd mondják: ‘Igaz!’
10 Vós sois minhas testemunhas, diz o Senhor, e meus servos que eu escolhi, a fim de que se reconheça e que me acreditem e que se compreenda que sou eu. Nenhum deus foi formado antes de mim, e não haverá outros depois de mim.	10 Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megtudjátok, és higgyetek nekem, s megértsétek, hogy én vagyok az: előttem nem formáltatott isten, és utánam sem lesz.
11 Fui eu, sou eu o Senhor, não há outro salvador a não ser eu.	11 Én, én vagyok az Úr, és nincs rajtam kívül szabadító.
12 Sou eu quem predisse e salvei, e não um deus estranho entre vós. Vós sois minhas testemunhas, diz o Senhor, eu sou Deus	12 Én hirdettem, és hoztam szabadulást, én adtam tudtul, és nem volt köztetek más. Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, hogy én Isten vagyok.
13 desde toda a eternidade. Ninguém poderia escapar de minha mão; quando executo, quem poderia destruir minha obra?	13 Ezután is én leszek az; és nincs, aki kezemből kiragadhatna. Ha cselekszem, ki háríthatja el?«
14 Eis o que diz o Senhor, vosso Redentor, o Santo de Israel: Por vossa causa, envio a Babilônia, a fim de fazer cair os ferrolhos dos cárceres, e os caldeus lamentar-se-ão em altos brados.	14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje: »Értetek küldök Babilonba, leverem az összes zárat, és a káldeaiakat, akik hajóikkal dicsekednek.
15 Eu sou o Senhor, vosso Santo, o criador de Israel, vosso rei.	15 Én vagyok az Úr, a ti Szentetek, Izrael teremtője, a ti királyotok.«
16 Eis o que diz o Senhor que abriu uma passagem através do mar, um caminho em meio às ondas,	16 Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt;
17 que pôs em campo carros e cavalos, a tropa de soldados e chefes: eles caíram então para nunca mais se levantar; Extinguiram-se como um pavio de vela.	17 aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak:
18 Não vos lembreis mais dos acontecimentos de outrora, não recordeis mais as coisas antigas,	18 »Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek!
19 porque eis que vou fazer obra nova, a qual já surge: não a vedes? Vou abrir uma via pelo deserto, e fazer correr arroios pela estepe.	19 Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat.
20 Dar-me-ão glória os animais selvagens, os chacais e as avestruzes, pois terei feito jorrar água no deserto, e correr arroios na estepe, para saciar a sede de meu povo, meu eleito;	20 Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat.
21 o povo, que formei para mim, contará meus feitos.	21 A nép, amelyet magamnak megszereztem, dicséretemet hirdeti majd.
22 No entanto, não foste tu que me chamaste, Jacó, tu não te fatigaste por mim, Israel.	22 De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael.
23 Não me ofereceste carneiros em holocausto, nem me honraste com sacrifícios; não cobrei de ti um pesado imposto em oblações, nem te sobrecarreguei exigindo incenso.	23 Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul, sem véresáldozataiddal nem tiszteltél engem; nem terheltelek meg ételáldozattal, és nem fárasztottalak tömjénáldozattal.
24 Não me compraste, a preço alto, cana perfumada, nem me fartaste com a gordura das vítimas. Mas me atormentaste com teus pecados, cansaste-me com tuas iniqüidades.	24 Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel.
25 Sempre sou eu quem deve apagar tuas faltas, e não mais me lembrar de teus pecados.	25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.
26 Refresca tua memória e discutamos: apresenta tuas contas, para te justificar!	26 Emlékeztess engem, folytassunk pert együtt: beszélj te, hogy igazold magad!
27 Já teu primeiro pai pecou, teus representantes me ofenderam,	27 Ősatyád vétkezett, és közbenjáróid elpártoltak tőlem.
28 teus príncipes profanaram meu santuário. Então entreguei Jacó ao anátema e Israel às injúrias.	28 Ezért megfosztottam szentségüktől a szentély fejedelmeit; pusztulásra adtam Jákobot, és Izraelt gyalázatra.«