Salmi 104
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
BIBBIA RICCIOTTI | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 - Alleluia! Celebrate il Signore e invocate il suo nome, annunziate tra le Genti le opere sue. | 1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, |
2 Cantate a lui e a lui inneggiate, raccontate tutte le sue meraviglie. | 2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, |
3 Gloriatevi del nome santo di lui, si rallegri il cuore di quei che cercano il Signore. | 3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. |
4 Cercate il Signore e confortatevi, cercate la faccia di lui sempre. | 4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. |
5 Ricordate le meraviglie ch'egli fece, i suoi prodigi e i giudizi della sua bocca, | 5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. |
6 [voi,] progenie di Abramo, servi di lui, figli di Giacobbe, suoi eletti. | 6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. |
7 Egli, il Signore è nostro Dio, su tutta la terra [si stendono] i suoi giudizi. | 7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. |
8 E' rammenta in eterno il suo patto, la parola ch'egli sancì per mille generazioni, | 8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. |
9 [l'accordo] che stabilì con Abramoe il suo giuramento ad Isacco. | 9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. |
10 E lo confermò a Giacobbe come legge e ad Israele come patto eterno, | 10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. |
11 dicendo: «A te darò la terra di Canaan, [qual] porzione del vostro retaggio». | 11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. |
12 Quand'erano in piccol numero, pochissimi e stranieri in quella [regione], | 12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. |
13 e passavan di popolo in popoloe da un regno ad un'altra nazione, | 13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. |
14 non lasciò che alcuno li maltrattasse, e punì de' re a cagion loro: | 14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, |
15 «Non toccate i miei consacrati, ai miei profeti non fate del male!». | 15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. |
16 E chiamò la fame sul paese, e ogni sostentamento di pane infranse. | 16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett. |
17 Mandò innanzi a loro un uomo [in Egitto]: per schiavo fu venduto Giuseppe. | 17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. |
18 Umiliarono ne' ceppi i suoi piedi, ne' ferri fu stretta l'anima sua; | 18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. |
19 sino a che s'avverò la sua parola, [e] l'oracolo del Signore la comprovò. | 19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. |
20 Il re mandò [allora] a scioglierlo, il sovrano de' popoli a liberarlo. | 20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, |
21 Lo costituì signore della sua casa, e soprintendente di tutti i suoi possessi, | 21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. |
22 perchè ammaestrasse i suoi principi secondo il suo senno, e ai suoi anziani insegnasse la prudenza. | 22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. |
23 E venne Israele in Egittoe Giacobbe emigrò nella terra di Cam. | 23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. |
24 E [il Signore] moltiplicò grandemente il suo popolo, e lo fece più forte de' suoi nemici. | 24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. |
25 Mutò il cuor di costoro, sicchè odiassero il suo popolo e usassero perfidia contro i suoi servi. | 25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. |
26 Mandò Mosè, suo servo, [e] Aronne, da sè eletto. | 26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. |
27 Operò con la parola loro i suoi portenti e i prodigi nella terra di Cam. | 27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. |
28 Mandò le tenebre e fece buio, e non inasprì i suoi detti. | 28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. |
29 Mutò le acque loro in sangue, e uccise i loro pesci. | 29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. |
30 La lor terra dette fuori ranocchi[fin] negli appartamenti de' loro re. | 30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. |
31 Comandò e vennero i tafànie le zanzare per tutto il loro paese. | 31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, |
32 Per lor pioggia mandò la grandine, fuoco ardente sulla lor terra. | 32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. |
33 E colpì le lor vigne e i fichi loroe infranse gli alberi del loro paese. | 33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. |
34 Comandò e venner locuste e cavallette senza numero, | 34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. |
35 e divorarono tutta l'erba nella loro regione e divorarono tutto il frutto della terra loro. | 35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! |
36 E colpì ogni primogenito nella loro regione, le primizie d'ogni lor vigore. | |
37 E [i suoi] li trasse fuori carichi d'oro e d'argento, nè c'era nelle loro tribù nessun languente. | |
38 Si rallegrò l'Egitto per la loro partenza, perché il timore di loro era piombato sovr'essi. | |
39 Stese una nuvola a loro schermo e [accese] un fuoco che gl'illuminasse la notte. | |
40 Chiesero, e venner le quaglie, e con pane del cielo li satollò. | |
41 Spaccò la rupe e sgorgaron le acque, corsero nel deserto [a mo' di] fiumi. | |
42 Perchè si ricordò della sua santa parola che aveva dato ad Abramo suo servo. | |
43 E trasse fuori il suo popolo nell'esultanza e i suoi eletti nell'allegrezza. | |
44 E diede loro le regioni delle genti, e le fatiche de' popoli essi ereditarono; | |
45 perchè osservassero i suoi precetti e la sua legge ricercassero. [Alleluia!] |