Numbers 14

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 At this, the whole community broke out with loud cries, and even in the night the people wailed.	1 Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán
2 All the Israelites grumbled against Moses and Aaron, the whole community saying to them, "Would that we had died in the land of Egypt, or that here in the desert we were dead!	2 és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen:
3 Why is the LORD bringing us into this land only to have us fall by the sword? Our wives and little ones will be taken as booty. Would it not be better for us to return to Egypt?"	3 »Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?«
4 So they said to one another, "Let us appoint a leader and go back to Egypt."	4 Majd azt mondták egymásnak: »Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba.«
5 But Moses and Aaron fell prostrate before the whole assembled community of the Israelites;	5 Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt.
6 while Joshua, son of Nun, and Caleb, son of Jephunneh, who had been in the party that scouted the land, tore their garments	6 Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat,
7 and said to the whole community of the Israelites, "The country which we went through and explored is a fine, rich land.	7 s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: »A föld, amelyet bejártunk, felette jó.
8 If the LORD is pleased with us, he will bring us in and give us that land, a land flowing with milk and honey.	8 Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet.
9 But do not rebel against the LORD! You need not be afraid of the people of that land; they are but food for us! Their defense has left them, but the LORD is with us. Therefore, do not be afraid of them."	9 Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!«
10 In answer, the whole community threatened to stone them. But then the glory of the LORD appeared at the meeting tent to all the Israelites.	10 Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt.
11 And the LORD said to Moses, "How long will this people spurn me? How long will they refuse to believe in me, despite all the signs I have performed among them?	11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük?
12 I will strike them with pestilence and wipe them out. Then I will make of you a nation greater and mightier than they."	12 Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek.«
13 But Moses said to the LORD: "Are the Egyptians to hear of this? For by your power you brought out this people from among them.	13 Azt mondta erre Mózes az Úrnak: »Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet,
14 And are they to tell of it to the inhabitants of this land? It has been heard that you, O LORD, are in the midst of this people; you, LORD, who plainly reveal yourself! Your cloud stands over them, and you go before them by day in a column of cloud and by night in a column of fire.	14 meg ennek a földnek a lakói – akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka –,
15 If now you slay this whole people, the nations who have heard such reports of you will say,	15 hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják:
16 'The LORD was not able to bring this people into the land he swore to give them; that is why he slaughtered them in the desert.'	16 ‘Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!’
17 Now then, let the power of my Lord be displayed in its greatness, even as you have said,	17 Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván:
18 'The LORD is slow to anger and rich in kindness, forgiving wickedness and crime; yet not declaring the guilty guiltless, but punishing children to the third and fourth generation for their fathers' wickedness.'	18 ‘Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.’
19 Pardon, then, the wickedness of this people in keeping with your great kindness, even as you have forgiven them from Egypt until now."	19 Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig.«
20 The LORD answered: "I pardon them as you have asked.	20 Azt mondta erre az Úr: »Megbocsátom szavad szerint.
21 Yet, by my life and the LORD'S glory that fills the whole earth,	21 De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével,
22 of all the men who have seen my glory and the signs I worked in Egypt and in the desert, and who nevertheless have put me to the test ten times already and have failed to heed my voice,	22 olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak,
23 not one shall see the land which I promised on oath to their fathers. None of these who have spurned me shall see it.	23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg!
24 But because my servant Caleb has a different spirit and follows me unreservedly, I will bring him into the land where he has just been, and his descendants shall possess it.	24 Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt.
25 But now, since the Amalekites and Canaanites are living in the valleys, turn away tomorrow and set out in the desert on the Red Sea road."	25 Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton.«
26 The LORD also said to Moses and Aaron:	26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
27 "How long will this wicked community grumble against me? I have heard the grumblings of the Israelites against me.	27 »Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását!
28 Tell them: By my life, says the LORD, I will do to you just what I have heard you say.	28 Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek.
29 Here in the desert shall your dead bodies fall. Of all your men of twenty years or more, registered in the census, who grumbled against me,	29 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem,
30 not one shall enter the land where I solemnly swore to settle you, except Caleb, son of Jephunneh, and Joshua, son of Nun.	30 be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.
31 Your little ones, however, who you said would be taken as booty, I will bring in, and they shall appreciate the land you spurned.	31 Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett.
32 But as for you, your bodies shall fall here in the desert,	32 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek,
33 here where your children must wander for forty years, suffering for your faithlessness, till the last of you lies dead in the desert.	33 fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában.
34 Forty days you spent in scouting the land; forty years shall you suffer for your crimes: one year for each day. Thus you will realize what it means to oppose me.	34 Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat,
35 I, the LORD, have sworn to do this to all this wicked community that conspired against me: here in the desert they shall die to the last man."	35 mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.«
36 And so it happened to the men whom Moses had sent to reconnoiter the land and who on returning had set the whole community grumbling against him by spreading discouraging reports about the land;	36 Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz,
37 these men who had given out the bad report about the land were struck down by the LORD and died.	37 halál sújtotta az Úr színe előtt.
38 Of all the men who had gone to reconnoiter the land, only Joshua, son of Nun, and Caleb, son of Jephunneh, survived.	38 Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.
39 When Moses repeated these words to all the Israelites, the people felt great remorse.	39 Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép.
40 Early the next morning they started up into the foothills, saying, "Here we are, ready to go up to the place that the LORD spoke of: for we were indeed doing wrong."	40 Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: »Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk.«
41 But Moses said, "Why are you again disobeying the LORD'S orders? This cannot succeed.	41 Azt mondta nekik Mózes: »Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni!
42 Do not go up, because the LORD is not in your midst; if you go, you will be beaten down before your enemies.	42 Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.
43 For there the Amalekites and Canaanites face you, and you will fall by the sword. You have turned back from following the LORD; therefore the LORD will not be with you."	43 Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek.«
44 Yet they dared to go up into the foothills, even though neither the ark of the covenant of the LORD nor Moses left the camp.	44 Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból.
45 And the Amalekites and Canaanites who dwelt in that hill country came down and defeated them, beating them back as far as Hormah.	45 Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.