Evangélium János szerint 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból.	1 Jesus ergo ante sex dies Paschæ venit Bethaniam, ubi Lazarus fuerat mortuus, quem suscitavit Jesus.
2 Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál.	2 Fecerunt autem ei cœnam ibi, et Martha ministrabat, Lazarus vero unus erat ex discumbentibus cum eo.
3 Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával.	3 Maria ergo accepit libram unguenti nardi pistici pretiosi, et unxit pedes Jesu, et extersit pedes ejus capillis suis : et domus impleta est ex odore unguenti.
4 Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt:	4 Dixit ergo unus ex discipulis ejus, Judas Iscariotes, qui erat eum traditurus :
5 »Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?«	5 Quare hoc unguentum non veniit trecentis denariis, et datum est egenis ?
6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta.	6 Dixit autem hoc, non quia de egenis pertinebat ad eum, sed quia fur erat, et loculos habens, ea quæ mittebantur, portabat.
7 Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt.	7 Dixit ergo Jesus : Sinite illam ut in diem sepulturæ meæ servet illud.
8 Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«	8 Pauperes enim semper habetis vobiscum : me autem non semper habetis.
9 A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból.	9 Cognovit ergo turba multa ex Judæis quia illic est, et venerunt, non propter Jesum tantum, sed ut Lazarum viderent, quem suscitavit a mortuis.
10 A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik,	10 Cogitaverunt autem principes sacerdotum ut et Lazarum interficerent :
11 mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.	11 quia multi propter illum abibant ex Judæis, et credebant in Jesum.
12 Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,	12 In crastinum autem, turba multa quæ venerat ad diem festum, cum audissent quia venit Jesus Jerosolymam,
13 pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön , és Izrael királya!«	13 acceperunt ramos palmarum, et processerunt obviam ei, et clamabant : Hosanna, benedictus qui venit in nomine Domini, rex Israël.
14 Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:	14 Et invenit Jesus asellum, et sedit super eum, sicut scriptum est :
15 »Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!«	15 Noli timere, filia Sion : ecce rex tuus venit sedens super pullum asinæ.
16 Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva.	16 Hæc non cognoverunt discipuli ejus primum : sed quando glorificatus est Jesus, tunc recordati sunt quia hæc erant scripta de eo, et hæc fecerunt ei.
17 Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból.	17 Testimonium ergo perhibebat turba, quæ erat cum eo quando Lazarum vocavit de monumento, et suscitavit eum a mortuis.
18 A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte.	18 Propterea et obviam venit ei turba : quia audierunt fecisse hoc signum.
19 A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«	19 Pharisæi ergo dixerunt ad semetipsos : Videtis quia nihil proficimus ? ecce mundus totus post eum abiit.
20 Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is.	20 Erant autem quidam gentiles, ex his qui ascenderant ut adorarent in die festo.
21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!«	21 Hi ergo accesserunt ad Philippum, qui erat a Bethsaida Galilææ, et rogabant eum, dicentes : Domine, volumus Jesum videre.
22 Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.	22 Venit Philippus, et dicit Andreæ ; Andreas rursum et Philippus dixerunt Jesu.
23 Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.	23 Jesus autem respondit eis, dicens : Venit hora, ut clarificetur Filius hominis.
24 Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.	24 Amen, amen dico vobis, nisi granum frumenti cadens in terram, mortuum fuerit,
25 Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre.	25 ipsum solum manet : si autem mortuum fuerit, multum fructum affert. Qui amat animam suam, perdet eam ; et qui odit animam suam in hoc mundo, in vitam æternam custodit eam.
26 Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.	26 Si quis mihi ministrat, me sequatur, et ubi sum ego, illic et minister meus erit. Si quis mihi ministraverit, honorificabit eum Pater meus.
27 Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért.	27 Nunc anima mea turbata est. Et quid dicam ? Pater, salvifica me ex hac hora. Sed propterea veni in horam hanc :
28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«	28 Pater, clarifica nomen tuum. Venit ergo vox de cælo : Et clarificavi, et iterum clarificabo.
29 Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.«	29 Turba ergo, quæ stabat, et audierat, dicebat tonitruum esse factum. Alii dicebant : Angelus ei locutus est.
30 Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok.	30 Respondit Jesus, et dixit : Non propter me hæc vox venit, sed propter vos.
31 Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét.	31 Nunc judicium est mundi : nunc princeps hujus mundi ejicietur foras.
32 Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.«	32 Et ego, si exaltatus fuero a terra, omnia traham ad meipsum.
33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.	33 (Hoc autem dicebat, significans qua morte esset moriturus.)
34 A tömeg megjegyezte: »Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: ‘Az Emberfiát fel kell magasztalni?’ Ki az az Emberfia?«	34 Respondit ei turba : Nos audivimus ex lege, quia Christus manet in æternum : et quomodo tu dicis : Oportet exaltari Filium hominis ? quis est iste Filius hominis ?
35 Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy.	35 Dixit ergo eis Jesus : Adhuc modicum, lumen in vobis est. Ambulate dum lucem habetis, ut non vos tenebræ comprehendant ; et qui ambulat in tenebris, nescit quo vadat.
36 Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.« Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.	36 Dum lucem habetis, credite in lucem, ut filii lucis sitis. Hæc locutus est Jesus, et abiit et abscondit se ab eis.
37 Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,	37 Cum autem tanta signa fecisset coram eis, non credebant in eum ;
38 hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta: »Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek nyilvánult meg?«	38 ut sermo Isaiæ prophetæ impleretur, quem dixit : Domine, quis credidit auditui nostro ? et brachium Domini cui revelatum est ?
39 Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:	39 Propterea non poterant credere, quia iterum dixit Isaias :
40 »Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket«.	40 Excæcavit oculos eorum, et induravit cor eorum ut non videant oculis, et non intelligant corde, et convertantur, et sanem eos.
41 Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt.	41 Hæc dixit Isaias, quando vidit gloriam ejus, et locutus est de eo.
42 Mégis, még a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából.	42 Verumtamen et ex principibus multi crediderunt in eum : sed propter pharisæos non confitebantur, ut e synagoga non ejicerentur.
43 Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.	43 Dilexerunt enim gloriam hominum magis quam gloriam Dei.
44 Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.	44 Jesus autem clamavit, et dixit : Qui credit in me, non credit in me, sed in eum qui misit me.
45 És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.	45 Et qui videt me, videt eum qui misit me.
46 Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.	46 Ego lux in mundum veni, ut omnis qui credit in me, in tenebris non maneat.
47 Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.	47 Et si quis audierit verba mea, et non custodierit, ego non judico eum ; non enim veni ut judicem mundum, sed ut salvificem mundum.
48 Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.	48 Qui spernit me et non accipit verba mea, habet qui judicet eum. Sermo quem locutus sum, ille judicabit eum in novissimo die.
49 Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.	49 Quia ego ex meipso non sum locutus, sed qui misit me, Pater, ipse mihi mandatum dedit quid dicam et quid loquar.
50 Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«	50 Et scio quia mandatum ejus vita æterna est : quæ ergo ego loquor, sicut dixit mihi Pater, sic loquor.